MK BH 1979/226
MK BH 1979/226
1979.06.01.
Ha az anyaggazdálkodási feladatokkal megbízott dolgozó rendszeres mulasztásaival és a bizonylatok meghamisításával az anyagfelhasználás ellenőrzését lehetetlenné tette, a sorozatos kötelezettségszegés alapul szolgálhat az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabására. Ilyen esetben nem lehet kiemelkedő jelentőséget tulajdonítani a dolgozó korábbi jó munkájának, kitüntetésének, társadalmi tevékenységének. Ez csak akkor lehet nyomatékos enyhítő körülmény, ha a dolgozó egyszeri botlásának, gondatlanságának következménye volt a fegyelmi vétség elkövetése [1967. évi II. törvény 55. §].
A felperes 1952 óta az alperes napközi otthonos óvodájának a vezető óvónője volt. E beosztásból eredő munkaköri kötelességei közé tartozott az étkezéshez, valamint az óvoda működéséhez szükséges anyagok beszerzése, raktározása, az ezzel kapcsolatos adminisztráció, továbbá az anyagkiadás is. A felperes vezető óvónői feladatain túl a 37 gyerekből álló nagycsoportot is vezette.
A felperesnek az étkezéshez szükséges nyersanyag pénzügyi elszámolásával kapcsolatban a következő szabályokat kellett megtartania: a beszerzett anyagokat anyagnemenként a készlet-nyilvántartási lapra kellett fölvezetnie, a lapon kiadásként fel kellett tüntetnie azt az anyagmennyiséget, amelyet a konyha részére kiadott. A naponta felhasznált anyagmennyiségről napi anyagfelhasználási lapot kellett kiállítani, amelyen étkezésnemenként és anyagnemenként fel kellett tüntetnie a napi étkezéshez, illetve főzéshez ténylegesen felhasznált anyagot. A napi anyagfelhasználási lapon nyersanyagmennyiség átvételét a konyha vezetőjének aláírásával kellett igazolnia.
A városi tanács vb. pénzügyi osztálya által 1977 júliusában tartott revíziós vizsgálat feltárta, hogy a készlet-nyilvántartási lapon kiadásként feltüntetett nyersanyagértékek, valamint a napi anyagfelhasználási lapokon főzésre kiadott és elszámolt nyersanyagok értéke között jelentős eltérés van. A két érték közötti különbözet az 1976. évben 27 729,28 forint, az 1977. évben 13 428,72 forint, összesen 41 158 forint volt.
A vizsgálat által feltárt adatok alapján sikkasztás és más bűncselekmények miatt indított nyomozást a városi- járási ügyészség bizonyítottság hiányában megszüntette.
A gazdasági ellenőrzés és adatgyűjtés akadályozásának vétsége, valamint a pontosan meg nem állapítható rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége miatt indult nyomozás megszüntetésével egyidejűleg az ügyészség az ügyet e részében fegyelmi elbírálásra tette át. Az ügyészség határozata indokolásában rámutatott: a felperes azzal a magatartásával, hogy a nyersanyagnak a raktárból kiadását, illetve főzésre átadását többnapos késedelemmel utólag vezette a készlet-nyilvántartási és a napi anyagfelhasználási lapra, megvalósította a Btk. 227 §-ába ütköző gazdasági ellenőrzés és adatgyűjtés akadályozása vétségét. A felperes ezen túlmenően többrendbeli magánokirat-hamisítás vétségét is elkövette azzal, hogy a napi anyagfelhasználási lapokra az anyagátvétel igazolásaként rendszeresen aláhamisította a konyhavezető aláírását, magukat az anyagfelhasználási lapokat pedig fiktív tartalommal töltötte ki.
Az alperes igazgatója a felperes ellen 1977. augusztus 24-én fegyelmi eljárást indított, egyidejűleg a felperest állásától felfüggesztette, majd az 1977. szeptember 22-én hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi jogkör gyakorlója a nyomozást megszüntető határozat megállapításain túl a következő vétkes kötelezettségszegéseket rótta a felperes terhére.
A felperes a korábbi gazdasági-pénzügyi ellenőrzés során feltárt hiányosságokat nem számolta fel, arról feletteseinek megtévesztő jelentést adott. Az óvoda részére vásárolt eszközöket nem vette leltárba, azokat különböző helyekre elrejtette. Fiktív módon tüntetett fel egyes tételeket kiadásként, óvodai felszerelést huzamos időre kivülálló személy használatába adott. Az óvoda szükségletén felül vásárolt anyagokat, felszerelést, azok megfelelő tárolásáról nem gondoskodott. A gyermekek ellátását veszélyeztető jelenségeket beosztottai figyelemfelhívása ellenére nem számolta fel, az elszámolások körüli szabálytalanságokkal a gyermekek szüleinek is anyagi hátrányt okozott.
A felperes a fegyelmi határozat elleni felülvizsgálati kérelmét elutasító döntőbizottsági határozat megváltoztatása iránt előterjesztett keresetlevelében a fegyelmi büntetés enyhítését kérte.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, a felperest határozatlan időre beosztott “óvónő I.” munkakörbe helyezte át.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes bizonylati fegyelmet súlyosan megsértette. Megállapította azt is, hogy az ezen túlmenően a fegyelmi határozatban a felperes terhére rótt mulasztásokat az alperes elfogadható módon nem tudta bizonyítani.
A bíróság álláspontja szerint a felperessel szemben alkalmazott elbocsátás fegyelmi büntetés túl súlyos, különös figyelemmel az addigi jó munkájára és arra, hogy ellen a több évtizedes munkaviszonya fennállása alatt fegyelmi eljárás nem indult.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A fegyelmi jogkör gyakorlója a felperest a fegyelmi határozatban több súlyos munkaköri kötelességszegés miatt marasztalta el.
A rendelkezésre álló peradatok alapján megállapítható, hogy a bíróság az iratok tartalmával ellentétesen, lényeges bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával állapította meg, hogy a felperesnek a vétkes kötelezettségszegései nem bizonyítottak.
Az iratok alapján megállapítható, hogy a felperes a korábbi revíziós vizsgálat során feltárt hiányosságokat (mint az élelmiszerraktárra ellenzár felszerelése, bevételek és kiadások egy sorban könyvelése) nem javította ki. Ezt a felperes a fegyelmi tárgyaláson maga is elismerte. A fegyelmi eljárás során tanúként kihallgatott óvodai alkalmazottak tanúvallomásából és a felperes beismerő vallomásából egyértelműen megállapítható az is, hogy a felperes az anyaggazdálkodásra vonatkozó szabályokat nemcsak az élelmiszer-elszámolással kapcsolatban, hanem a tisztítószerek, konyhai eszközök, egyéb eszközök és felszerelések (törülközők, kispárnahuzatok, takarók, poharak, evőeszközök, szemléltetőeszközök stb.) tárolásával, kiadásával, bizonylatolásával kapcsolatban is vétkesen megsértette. Mivel a vizsgált körben folyamatos elkövetésről van szó, a fegyelmi felelősségre vonást az elévülés nem akadályozhatta.
A felperes a bizonylati fegyelmet a bíróság megállapítása szerint is súlyosan megsértette. Az Mt. 55. §-ához fűzött miniszteri indokolás 7. pontja értelmében a vétségnek az óvodai munkában jelentkező konkrét súlyát is vizsgálni kellett volna. Ebből a szempontból megállapítható, hogy a felperes rendszeres mulasztásaival, hamisításaival nem egyszerűen a bizonylati fegyelmet sértette meg, hanem gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné tette az óvodánál történő anyagfelhasználást, és ezzel közvetve a társadalmi tulajdont és a gondozására bízott gyermekek ellátását is veszélyeztette.
A miniszteri indokolás a büntetés kiszabásának szempontjai között a fegyelmi vétség konkrét súlya mellett felhívja a figyelmet a dolgozó korábbi magatartásának, személyi és családi viszonyainak vizsgálatára is. A munkaügyi bíróság e körben túlzott jelentőséget tulajdonított a felperes munkája korábbi elismerésének, kitüntetésének és társadalmi tevékenységének. E körülményeknek a büntetés kiszabása körében akkor lehetne nyomatékos enyhítő hatása, ha a felperes egyszeri botlása, gondatlanságnak a következménye lenne a vétkes kötelességszegés. Az adott esetben azonban a felperes fegyelmi felfüggesztéséig szándékosan rendszeres, bűncselekményt is megvalósító vétkes kötelességszegések halmazát valósította meg.
A társadalom a figyelem homlokterében álló tisztségviselőtől, a többszörös megbecsülésben részesített vezető beosztású pedagógustól munkavégzése során fokozott felelősséget vár el. A felperes ezzel a követelménnyel alapvetően szembehelyezkedve járt el munkavégzése során.
A fentieken túl a büntetés neme és mértéke helyes megállapításánál azt is figyelembe kell venni, hogy a fegyelmi büntetés kiszabása valamely joghátrány alkalmazását jelenti. A munkaügyi bíróságnak a büntetés nemére és mértékére vonatkozó rendelkezése ez okból is helytelen. A felperes fegyelmi áthelyezése következtében megfelelő anyagi hátrányt nem szenvedne, mert korábbi személyi alapbérének felelne meg az áthelyezés utáni alapbére, a korábbi, pótlékokra jogosító munkatevékenységet pedig nem kellett volna kifejtenie.
A felsorolt indokokra tekintettel a munkaügyi bíróság által kiszabott büntetés törvénysértően enyhe, nem szolgálja sem az általános, sem az egyéni megelőzés és nevelési céljait.
A felperes vétkes kötelességszegéseinek súlyával, az elkövetés körülményeivel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, az elbocsátás áll arányban. (M. törv. 11. 10. 179/1978/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás