PK BH 1979/23
PK BH 1979/23
1979.01.01.
I. Annak a rendelkezésnek az alkalmazása körében, amely szerint teleknek kell tekinteni a város (község) belterületén levő ingatlanból kisajátított terület 1500 m2-t meg nem haladó részét, az egyes kisajátított ingatlanok egybeszámításának nincs helye [Ptk. 172. §*; 33/1976. (IX. 6.) MT sz. r. 13. § (1) bek.].
II. A telek értékét a jogszabályban meghatározott valamennyi tényező gondos mérlegelésével kell megállapítani [Ptk. 172. §*; 1976. évi 24. sz. tvr. 9–10. §].
A városi tanács v. b. igazgatási osztálya az alperes kérelmére kisajátította a II. r. felperes tulajdonában volt 1293 m2 területű és 1298 m2 területű ingatlant. Ugyancsak az alperes kérelmére kisajátította az I. r. felperes tulajdonában volt 1186 m2 területű, valamint a III. r. felperes tulajdonában volt 1347 m2 területű és 100 m2 területű ingatlant is. Az ingatlanok a város belterületén, egymás mellett helyezkednek el, beépítve nem voltak, mezőgazdasági művelést folytattak rajtuk.
A III. r. felperes az I–II. r. felperes gyermeke; az említett ingatlanainak tulajdonjogát az 1976. szeptember 12-én kelt ajándékozási szerződéssel az I. r. felperestől szerezte.
A felperesek többletkártalanítás iránt pert indítottak. A járásbíróság az eljárás során ingatlanforgalmi és mezőgazdasági szakértőt hallgatott meg. Az előbbi az ingatlanokat nem építési teleknek, hanem belterületen levő zártkerti ingatlanoknak minősítette és a forgalmi értéküket n.-ölenként 150 Ft-ban állapította meg. Az utóbbi az ingatlanok 1500 m2 nagyságú részét telekként, az ezt meghaladó részét földként értékelte és a telekért négyzetméterenként 66,66 Ft, a földért 31,97 Ft kártalanítás megítélését javasolta.
A járásbíróság a felperesek részére az alperes által felajánlott összegen felül 104 654 Ft többletkártalanítást ítélt meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az ingatlanok nem teleknek, hanem földnek minősülnek. Ezért a járásbíróság a mezőgazdasági szakértő szakvéleményét fogadta el és ennek megfelelően az ingatlanok értékét 215 849 Ft-ban állapította meg azzal, hogy “ebben az értékben szerepel az 1500 m2 telek értéke”. A III. r. felperes vonatkozásában azért nem értékelt további 1500 m2 nagyságú területet telekként, mert ezeket az ingatlanokat az I. r. felperes közvetlenül a kisajátítás időpontjában ajándékozta a részére.
Az ítélet ellen a III. r. felperes és az alperes, valamint a városi-járási ügyész fellebbezett.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, de mellőzte a felpereseknek a kereseti illeték megtérítésére való kötelezését.
A döntés indokolása szerint a 33/1976. (IX. 6.) MT számú rendelet (R.) 13. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében teleknek kell tekinteni a város (község) belterületén levő ingatlanból kisajátított terület 1500 m2-t meg nem haladó részét. Erre tekintettel helyesen járt el a járásbíróság, amidőn a kisajátított ingatlanokat részben telekként, részben földként értékelte. A megállapított kártalanítás megfelel az ingatlanok forgalmi értékének is. Az I. r. felperes a szakképzettsége és foglalkozása folytán tisztában volt azzal, hogy a kisajátítás miatt az ingatlanok egy részének a III. r. felperes javára történő ajándékozása előnyös lehet. Helyesen járt el tehát a járásbíróság, amidőn ezt az ajándékozást a további 1500 m2 nagyságú terület telekké minősítése szempontjából figyelmen kívül hagyta.
A mindkét fokú bíróság ítélete ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az R. 13. §-a (l) bekezdésének a) pontja értelmében a Tvr. (az 1976. évi 24. sz. tvr.) és az R. alkalmazásában teleknek kell tekinteni a város (község) belterületén levő ingatlanból kisajátított terület 1500 m2-t meg nem haladó részét. A perbeli ingatlanok a város belterületén vannak és egyikük területe sem haladja meg az 1500 m2-t. Tévedtek az ügyben eljárt bíróságok, amidőn valamennyi ingatlan területét egybeszámították, és az R. 13. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával a teljes terület 1500 m2-t meghaladó részét a kártalanítás szempontjából földnek tekintették. Az ilyen egybeszámítást korábban – gazdasági egység esetén – lehetővé tevő PK 14. számú állásfoglalás − a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 405. számú állásfoglalása értelmében – 1977. január 1-jével hatályát vesztette. Nincs jelentősége annak sem, hogy a III. r. felperes a tulajdonjogát mikor és milyen célzattal szerezte. A felperesek valamennyi ingatlanát ettől függetlenül telekként kell értékelni.
A Tvr. 9. §-ának (1) bekezdése szerint a telek értékét a település jellege, a településen belüli fekvés, a rendeltetés, a megközelíthetőség, valamint a beépítési lehetőség alapján kell megállapítani. A Tvr. 10. §-ának (1) bekezdése értelmében a kártalanítás megállapítása során figyelembe kell venni a hosszabb idő – legfeljebb öt év – alatt szélesebb körben kialakult forgalmi értéket is.
Az ügyben eljárt bíróságok e tényezőket nem vizsgálták kellő alapossággal. Nincs felderítve, hogy a kisajátított ingatlanok egymáshoz is viszonyítva hogyan helyezkednek el. Valamennyi vagy csak egy részük érintkezik-e utcával. Milyen a közművesítettségük és ez a Tvr. 9. §-ának (5) bekezdése szerint figyelembe vehető-e.
A telek értéke a beépítési lehetőségétől is függ. Ennek ellenére nem tisztázott, hogy az ingatlanok építésre alkalmasak-e és alakjuknál, méreteiknél, nagyságuknál fogva, valamint az esetleges egyéb építési előírásokra tekintettel az egyes telkek önállóan beépíthetők voltak-e. A beépíthetőség határozza meg azt is, hogy az értékelésnél a beépíthető vagy be nem építhető ingatlanok forgalmi értékét kell-e figyelembe venni.
A Tvr. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyi tulajdon mértékét meghaladó ingatlanért egyébként járó kártalanítást – ha az ingatlan elidegenítési kötelezettség alá esik és a tulajdonos a kötelezettségét nem teljesítette − 50%-kal csökkenteni kell. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a tulajdonos az elidegenítési kötelezettség teljesítése alól felmentést, illetőleg halasztást kapott vagy az elidegenítési kötelezettségét önhibáján kívül nem tudta teljesíteni.
A felperesek a járásbíróságnál 1977. április 14-én tartott tárgyaláson azt adták elő, hogy a perbeli ingatlanokon kívül van egy üdülőtelkük, valamint egy házingatlanuk belterületen. E tényt az ügyben eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták. Nem tisztázták, hogy a házasingatlan valamennyi felperes vagy közülük csak egyesek tulajdona-e, és a tulajdonosokkal szemben a kártalanítás csökkentésének az említett rendelkezésben foglalt feltételei fennállanak-e.
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mind a másodfokú, mind pedig az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. 20 077/1978. sz.)
*;
Az 1977. évi IV. tv.-nyel módosított új szövegben 177. §.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás