PK BH 1979/235
PK BH 1979/235
1979.07.01.
Vadásztársaság elnökének gépkocsi és vad ütközése folytán keletkezett kár megtérítésére irányuló kötelezettségvállalása csak akkor köti a vadásztársaságot, ha az alapszabály az elnököt a képviselet körében ilyen jogkörrel felruházta [Ptk. 242. § (1) bek.].
A felperes 20 182 forint és járulékai erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes vadásztársaság ellen, mert az 1976. december 13-án kötött megállapodás szerint az alperes elnöke vállalta a felperes gépkocsijában őzek által okozott kárának megtérítését. Hivatkozott arra, hogy utóbb a számla kifizetését az alperes megtagadta azzal, hogy csak bírói határozat alapján fizet.
A kérelemnek megfelelően kibocsátott fizetési meghagyással szemben az alperes ellentmondással élt és a kereset teljes elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes gépkocsija nem ütközött össze őzzel, a felperes csupán azt állította, hogy a közúton váratlanul, megjelent őzek elütésének elkerülése érdekében hirtelen fékezett és ekkor gépkocsijával telefonpóznának ütközött. Az alperes az ellentmondásban utalt arra, hogy az alperes vadásztársaság elnöke ugyan vállalta a javítási költség megfizetését, az intézőbizottság azonban elzárkózott a fizetéstől, mert nincs igazolva, hogy a felperes a havas csúszós úton megfelelő gondossággal közlekedett volna.
Az elsőfokú bíróság az alperest 8410 forint, ennek 1977. május l. napjától járó kamata és 1500 forint perköltség 15 nap alatti megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A járásbíróság az alperes felelősségét az 1961. évi VII. törvény (EVT) 35. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1976. december 13-án reggel 8 óra tájban Wartburg személygépkocsijával Vezseny felől Tiszajenő irányába haladt mintegy 35 km-es óránkénti sebességgel. A menetirány szerinti jobb oldalon a gépkocsi előtt 5-6 méter távolságra a felperes egy őzet pillantott meg, és az út menti árokban még további 2-3 őz tartózkodott. ·
A felperes az őzzel való ütközés elkerülése érdekében gépkocsiját balra kormányozta és egyidejűleg fékezett is. A síkos havas úton azonban a jármű megcsúszott és nekiütközött az úttest bal oldalán álló villanyoszlopnak.
Az ütközés következtében a gépkocsi megsérült, és ezzel kapcsolatban 9675 forint javítási költség merült fel. A felmerült költséget 1265 forinttal azért csökkentette az elsőfokú bíróság, mert a javításnál felhasznált új alkatrészek folytán a gépkocsiban egyidejűleg értéknövekedés is keletkezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és annyiban változtatta meg, hogy a marasztalás összegét 8980 forintra felemelte. A másodfokú bíróság a jogalap tekintetében az első fokú ítéletet lényegében indokai alapján hagyta helyben. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján igazoltnak látta, hogy a felperest az adott esetben az őzek közeledése hozta veszélyhelyzetbe, és ez késztette az egyébként csúszós úton hirtelen fékezésre.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás – az alábbiak szerint – alapos.
A peradatokból megállapíthatóan a káresetnek közvetlen szemtanúja nem volt, a felperes egyedül ült a gépkocsiban a baleset bekövetkeztekor, és az úton egyéb forgalom sem volt. Rövid idővel a káresetet követően a felperes értesítésére megjelent a helyszínen az alperes vadásztársaság elnöke, valamint a vezsenyi rendőrőrs két tagja. A nevezettek megtekintették a helyszínt, majd a községi tanács helyiségében “értesítés”-nek nevezett feljegyzést készítettek, amelyben a felperes leírta a baleset körülményeit. Rögzítették, hogy a bizottság a helyszínt megvizsgálta, és az alperes vadásztársaság elnöke kötelezettséget vállalt arra, hogy a vadásztársaság a kár összegét a felperesnek megtéríti.
Az eljárt bíróságok ezeknek a nyilatkozatoknak nem tulajdonítottak jelentőséget, s ez okból nem is vizsgálták azt a kérdést, hogy az azt aláíró elnök az alperes vadásztársaság alapszabályában foglaltak szerint jogosult volt-e a vadásztársaság képviseletében eljárni és kötelező nyilatkozatot tenni.
E körülménynek pedig azért van jelentősége, mert amennyiben az alperes alapszabályában foglaltakra figyelemmel a vadásztársaság elnöke jogosult volt a vadásztársaság képviseletére és kötelező nyilatkozatok tételére a periratokhoz csatolt és az elnök által aláírt nyilatkozata tartozás elismerésének minősülhet. A Ptk. 242. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés szerint: a tartozás elismerése a tartozás jogcímét ugyan nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn. Így tehát a bizonyítás terhét csak akkor lehet – az alperes tagadása folytán – a felperesre hárítani, ha az alperes elnöke – az alapszabály szerint – a vadásztársaság képviseletében kötelezettség vállalására nem volt jogosult.
Megalapozatlan ezért az eljárt bíróságok döntése, mert a fenti körülményt nem vizsgálták.
Az új eljárás során vizsgálni kell az alperes alapszabályának rendelkezéseit, a vadásztársasági elnök képviseleti jogkörét. A szükséghez képest a tényállás teljes felderítése érdekében meg kell hallgatni tanúként H. Gy.-t. A nevezett – a felperesnek a törvényességi óvásra tett észrevételeiben történt előadása szerint – a káresetet követően ugyancsak megjelent a helyszínen és így a baleset színhelyére vonatkozóan is a tényállás további tisztázására esetleg alkalmas adatokat szolgáltathat.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és új határozathozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. V. 20 860 (1978) 3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás