PK BH 1979/240
PK BH 1979/240
1979.07.01.
A szakértő munkájának és költségeinek megállapításánál irányadó szempontok [3/1976. (III. 15.) IM sz. r. 1. §, 14. §, 15. § I. sz. mell. 25. pont*].
A felperes a keresetlevelében azt adta elő, hogy az alperes a házába 1963-ban vezettette be a vizet, és az azóta eltelt idő alatt a vízóra aknában 10-12 alkalommal történt csőtörés, amikor a törött csöveket mindig kicserélték, illetve meghegesztették. A felperes 1971-ben helyreállíttatta a lakóházát, mélyen alábetonoztatta a falakat, az utcai front egy részét újra falaztatta. 1976. november 29-én a felperest a szomszédai figyelmeztették, hogy a vízóra aknában ismét csőtörés van. Ekkor megállapítható volt, hogy a ház alá víz folyt, az épület jelentősen megrongálódott, a falak megrepedtek. A felperes 40 000 forintban jelölte meg a kárát, s az alperest ennek a megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert helyszíni vizsgálata szerint az utolsó csőtörés a vízóra utáni csőszakaszon történt, így a vízóra mérte az elfolyt víz mennyiségét, amely csak 6 köbmétert tett ki, ez pedig nem okozhatta az épület megrongálódását. A felperes háza a községnek azon a részén van, ahol a földcsuszamlás jelensége közismert. Ezért az alperes már eredetileg csak azzal a feltétellel vállalta az ivóvíz szolgáltatását, ha az ebből eredő veszélyeket a háztulajdonosok vállalják. Ilyen nyilatkozatot tett a felperes jogelődje is.
A járásbíróság szakértői bizonyítást folytatott le annak tisztázása végett, hogy mi okozta az 1976. november 29-i csőtörést, és a kiömlő víz az épületben milyen károkat okozott, az mennyiben csökkenti az ingatlan értékét. Először Cs. H. J. igazságügyi mérnök szakértő adott szakvéleményt, akinek díját és költségeit a járásbíróság 723 forintban állapította meg és a felperes teljes személyes költségmentességére tekintettel ezt az összeget az ellátmányból utalta ki.
A szakértő véleményét csak a felperes kifogásolta, és kérelmére a járásbíróság dr. H. L. igazságügyi magas- és mélyépítési, valamint M. B. talajmechanikai szakértőt rendelte ki.
A nevezettek 1977. november 30-án terjesztették elő közös szakértői véleményüket, amelynek munkadíját 10 000 forintban, készkiadásaikat 3200 forintban számították fel.
A járásbíróság a szakértők munkadíját és készkiadásait 13 200 forintban állapította meg és ezt az összeget fele-fele arányban a szakértőknek kiutalta az ellátmányból.
A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1976. (III. 15.) IM. számú rendelet I. számú mellékletének 25. pontja szerint a mérnök szakértői tevékenység díja a bírósági tárgyaláson kívül óránként 30 forint.
Az idézett rendelet 15. §-a értelmében a műszaki szakértő díjának megállapításánál a rendelet 14. §-ában foglalt – a könyvszakértőre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
A 14. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, ha a könyvszakértő a vizsgálatot nem a bíróság előtt végzi, írásbeli véleményéhez jegyzéket kell csatolnia, amelyben feltünteti, hogy mely napokon hány órát töltött szakértői munkájával és ez idő alatt milyen tevékenységet fejtett ki. A (2) bekezdés szerint a bíróság a szakértők díját a díjjegyzék adatainak mérlegelésével állapítja meg a meghatározott díjszabás szerint.
A rendelet 1. §-ának (3) bekezdése értelmében a rendelkezésre álló adatok gondos mérlegelésével kivételes esetben az I. számú mellékletben meghatározottnál magasabb összegű munkadíj is megállapítható, ha a szakértő működése hosszabb tudományos vizsgálódást igényel, egyesített szakvéleményt ad, vagy ha a munkadíj felemelése egyéb okból indokoltnak látszik. A kivételes munkadíj felső határa az alapdíj két és félszerese lehet.
Az adott esetben a járásbíróság a szakértők felszámításának megfelelően 200 mérnökórának és 50 forintos óradíjnak megfelelően 10 000 forintban állapította meg a szakértők munkadíját anélkül, hogy a rendelet I. számú mellékletének 25. pontja szerinti óradíjnál magasabb összegű díj alkalmazását kellően megindokolta volna.
A szakértők nem csatolták a rendelet 14. §-ában foglaltaknak megfelelő díjjegyzéket, a felszámított 200 mérnökóra alatt kifejtett tevékenységüket közelebbi részletezés nélkül, általánosságban jelölték meg, a 3200 forintban felszámított készkiadás tételei pedig nincsenek igazolva.
A fenti hiányosságok miatt tehát nem lehet a jogszabályoknak megfelelő, megalapozott döntést hozni abban a kérésben, hogy a szakértőket milyen arányos munkadíj és milyen igazolt költség illeti meg szakértői tevékenységükért.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős végzés megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fentiek tisztázása végett a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében a járásbíróság végzését hatályon kívül helyezte, egyben – e körben – a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 819/1978/2.)
*].
Módosította a 7/1978. (VII. 29.) IM sz. rendelet. A melléklet 25. pontja eszerint 61. pontra változott.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás