GK BH 1979/243
GK BH 1979/243
1979.07.01.
Jogosulatlan névhasználat bírói megállapításának és jogkövetkezményei alkalmazásának nem akadálya az államigazgatási hatóságnak a védjegyoltalomra vonatkozólag hozott korábbi elutasító tartalmú határozata [Ptk. 77. § (3) és (4) bek., 45. § (3) bek., 84. § (1) bek. a) és b) pontjai; 1971. évi III. sz. tv. végrehajtása tárgyában kiadott 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. r. 2. §; 1923. évi V. tv. 7. §].
A felperes arról értesült, hogy a több ipari szövetkezet egyesülése folytán 1978. január 1-jén megalakult alperes szövetkezet a “Csaba Ruházati Szövetkezet” cégjelölést választotta. Ezt a megjelölést a felperes a saját – korábban nyilvántartásba vett – nevével azonosnak és így a névviseléshez való jogába ütközőnek találta. Ezért – a Ptk. 77. §-ának (3) és (4) bekezdésére, a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. tv. végrehajtására kiadott 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. rendelet 2. §-ára, valamint az 1923. évi V. tv. 7. §-ában foglalt rendelkezésre utalással – védett jogának sérelme miatt keresetet terjesztett elő és abban a jogsértő névhasználat megállapítását, ennek eredményeképpen az alperesnek a jelenlegi név használatától való eltiltását kérte.
Az alperes a védekezésében a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a szóban levő cégszöveget később vette fel, tagadta azonban, hogy ezzel jogsértést követett volna el. Szerinte a két név nem azonos. A cégszövegben szereplő “Csaba” előnévtől eltekintve a felek neve felismerhetően különbözik egymástól. Jogsértő névhasználat megállapításának tehát nincs alapja. Minthogy a felek más-más terméket (szőnyeget, illetve ruházati cikket) gyártanak, kizárt a tisztességtelen verseny lehetősége is.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a jelenlegi név használatától eltiltotta. Az ítélet indokolása szerint a felek azonos területen, helységben (Békéscsabán) tevékenykednek, tevékenységi körük azonos iparcsoportba tartozik és termékeik nagy részét exportálják. Mindkét fél neve azonosnak tekinthető, mert a “Csaba” megjelölés utáni cégszöveg csupán a felek tevékenységi körét fejezi ki. Mindezek alapján megállapítható, hogy az alperes a “Csaba” név felvételével és annak használatával megszegte a már említett jogszabályok rendelkezéseit, tehát jogsértést követett el.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és abban az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul utalt az exporttevékenységének a mértékére, az ugyanis nem tekinthető jelentősnek. Hivatkozott arra is, hogy az Országos Találmányi Hivatal az 1978. május 9-én kelt 2253/266/1978. sz. határozatában azt állapította meg, hogy az alperes megjelölése nem sérti a felperes védjegyének oltalmát, mert a felek nevében szereplő “Csaba” cégjelzésre kizárólagos jog nem szerezhető. A székhelyét és a termékeinek földrajzi származását ugyanis az adott helyen működő cégek közül bárki feltüntetheti. Végül sérelmezte a perköltségnek a terhére történt kiszabását.
A fellebbezés csak a perköltség tekintetében alapos.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a “Csaba” név felvételével megszegte a Ptk. 45. §-ának (3) bekezdésében, 77. §-ának (3) és (4) bekezdésében és a 30/1971. (X. 2.) Korm. sz. rendelet 2. §-ában foglalt rendelkezéseket ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján megalapozottan hozta meg a jogsértő névhasználat abbahagyását elrendelő határozatát.
Nem volt elfogadható az alperesnek az a fellebbezési előadása, amely szerint a cégszövegben a “Csaba” szó földrajzi megjelölésként a felek mindegyikének székhelyét jelenti. “Csaba” helységnév nincs, így azt földrajzi megjelölésnek nem lehet minősíteni. Az alperes fenti érvelése az esetben lenne helytálló, ha a szövetkezet cégjelzésként – a székhelyet és a tevékenységi kört egyaránt kifejező – “Békéscsabai Ruházati Ipari Szövetkezet” cégszöveget választja.
A kereset elbírálása és a jogsértő névhasználat megállapítása szempontjából az alperesnek jelenleg kisebb mértékű exportja nem tekinthető döntő jelentőségűnek, mert az exporttevékenysége később növekedhet. Az Országos Találmányi Hivatalnak az alperes által hivatkozott határozatában foglaltak nem zárják ki a névviselési jogsérelmének a megállapítását. A nevezett hatóság ugyanis a nemleges megállapításnál nyomatékosan figyelembe vette a felperes védjegyében, valamint az alperes megjelölésében szereplő eltérő színű és más-más formájú feltűnő ábrákat is. Ezek a különbségek viszont a nevek összehasonlításánál nem értékelhetők.
Indokoltan sérelmezte azonban az alperes a fellebbezésében a perköltség megállapítását, mert a perben ilyen költség nem merült fel, jogtanácsos részére pedig munkadíj megállapításának nincs helye [Pp. 386. § (1) bek.].
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletnek a perköltségre vonatkozó részét megváltoztatta, egyéb rendelkezését pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 126/l978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás