GK BH 1979/246
GK BH 1979/246
1979.07.01.
Ha a felek a vállalkozási szerződést módosítják, a pót- és többletmunka felmerültét nem az eredeti tervdokumentáció és költségvetés, hanem a szerződés módosított tartalma szerint kell elbírálni [Ptk. 403. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy egy 32 lakásos lakóépület hátralékos vállalkozói díja fejében fizessen meg a felperesnek 254 715 Ft-ot és 1976. november 18-tól járó évi 15%-os kamatát. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az alépítményi és gépészeti tervmódosítás folytán 254 715 Ft összegű pótmunka. merült fel. Ezek a munkák sem az eredeti tervben, sem a költségvetésben nem szerepeltek, így nem minősíthetők többletmunkának. A felek egyébként is az eredeti tervben és költségvetésben nem szereplő munkával kapcsolatban szerződésmódosításban állapodtak meg, az alperes szolgáltatta az ehhez szükséges tervdokumentációt. A vitatott munkákat (föld- és síkalapozási, valamint villanyszerelési munkák) az eredeti tervtől eltérően kellett végezni, ennélfogva e munkák vállalkozási díjának elszámolására a felperes a 20/1972. (XII. 6.) ÉVM–ÁH sz. rendelet 32. §-ának (3) bekezdése értelmében jogosult.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Ebben kifejtette azt az álláspontját, hogy az új talajmechanikai vizsgálat folytán készített módosított alapozási tervben szereplő, az eredeti terv szerintit meghaladó föld-, zsaluzási és vasbeton munkák többletmunkának minősülnek. Többletmunka végzését tette szükségessé az is, hogy az épületek lakásaiban a villamosvezetékeket nem a várható fogyasztásnak megfelelő méretezésűre tervezték, ezért azokat a tervtől eltérően kellett megépíteni.
A fellebbezés nem alapos, bár az első fokú ítélet indokolása téves.
A felek az épület kivitelezésére 1975. március 6-án 12 256 863 Ft vállalati összegű szerződést kötöttek, amelyben megjelölték, hogy ebből 11 900 000 Ft az átalányáron végzett munka. Tételes elszámolást csak a melléklétesítményekre írtak elő. A műszaki ellenőr 1975. december 3-án kelt naplóbejegyzéssel a 8. jelű épület föld- és alapozási munkáit leállította, mert a feltárt talaj minőségéből vett minta folytán a tervező új talajmechanikai szakvélemény készítését és új alapozási megoldás adását jelezte. A módosított alapozási terveket a beruházás lebonyolítását végző vállalat 1976. január 13-án a felperes rendelkezésére bocsátotta, az épületek fővezetékére, elosztóira 1976. január 8-án szintén módosított tervet szolgáltatott, módosított műszaki leírással.
A felperes a módosított tervek alapján újabb költségvetést készített, azokat a lebonyolító felülvizsgálta, s ezek alapján a felek az átalányösszegben vállalt munkák díját 1976. május 10-én kelt szerződésmódosító nyilatkozatukban 12 253 006 Ft-ra emelték fel. A különbözetnek megfelelő 353 006 Ft átalányösszeget azonban az alperes nem fizetett meg.
A kifizetés megtagadásának az volt az oka, hogy bár az alperes szövetkezet tagjai “saját erőből” biztosították a különbözeti követelés kiegyenlítéséhez szükséges összeg egy részét, 101 006 Ft-ot, az Országos Takarékpénztár megyei Igazgatósága az alperes pótigényét elutasította, mert a kivitelezési szerződésben szereplő 5%-os tartalékkeret “már egy ízben meghitelezésre “került” és a költségtöbblet “a vonatkozó rendelkezések szerint a tartalékkereten belül marad”. Az OTP Igazgatóságának ezzel az állásfoglalásával egyetértett az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium is.
A fentiekben ismertetett tényállás szerint tehát az alperes a kivitelezés során módosította az alapozási tervet. A tervmódosítás költség következményeit is levonták a felek olyképpen, hogy az átalány vállalkozói díjat az új tervek által megkívánt mértékben felemelték.
A terv és a szerződés módosításának megtörténte után a pót-, illetőleg a többletmunka felmerülésének kérdését már nem az eredeti tervek és költségvetés alapján, hanem a szerződés módosított tartalma szerint kell megítélni [Ptk. 403. § (4) bek.]. A módosított terv- és költségvetés szerint kivitelezett munka nem lehet sem pótmunka, sem többletmunka. A felperes a szerződést annak módosított tartalma szerint teljesítette, tehát jogosan tart igényt a módosított szerződésben kikötött vállalkozói díjra. Az elsőfokú bíróság ennek megfizetésére kötelezte az alperest azzal az – alperes javára szolgáló – eltéréssel, hogy a megítélt összeg nem tartalmazza az 5%-os tartalékalapot.
Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben tehát a követelés nem pótmunka ellenértéke fejében, hanem a módosított szerződésben kikötött vállalkozói díj címén illeti meg a felperest.
A villanyszerelési munkákkal kapcsolatos követelés sem pót-, illetve többletmunka, hanem a módosított terv és költségvetés alapján kivitelezett munka vállalkozói díjára vonatkozik. Az alperes a fellebbezési tárgyaláson e vonatkozásban nem vitatta ugyan a “pótmunka” jelleget, mégis szerinte a követelés azért nem illeti meg a felperest, mert elmulasztotta őt figyelmeztetni a tervezési hibára.
A tervmódosítás még a kivitelezés előtt történt, a módosított terv helyes volt, tehát a figyelmeztetési kötelezettség és az ennek elmulasztása esetére a kártérítési felelősség kérdését [Ptk. 392. § (2) bek.] a felperessel szemben nem lehet jogosan felvetni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 482/ 1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás