GK BH 1979/247
GK BH 1979/247
1979.07.01.
A címzettől – kocsiálláspénz fizetése következtében keletkező kár megelőzése, illetőleg csökkentése érdekében – elvárható, hogy a feladót a tévesen továbbított küldemény ki nem váltásáról értesítse [Ptk. 340. § (1) bek.].
A felperes a keresetében 8776 Ft kocsiálláspénz és 496 Ft felesleges fuvarköltség mint kár megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert az ablaktokszállítmányt Apc-Zagyvaszántó vasútállomás címre adta fel, holott – a diszpozíciója szerint – minden, az apci telepnek szánt küldeményt Hatvan vasútállomás szállítási címre tartozott volna feladni, ahol a küldeményeket a vele szállítmányozási szerződéses jogviszonyban levő VOLÁN Vállalat veszi át a MÁV-tól.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a címdiszpozícióban csak a darabárus küldeményeknél jelölte meg a hatvani leadási vasútállomást azokra az áruféleségekre, amelyeket az apci telepe részére szállítanak. Az alperes azonban az adott esetben vagonrakományt elérő küldeményt fuvaroztatott az Apc-Zagyvaszántó vasútállomásra. Ez a legkedvezőbb fuvarozási mód volt. Az alperes tehát nem tanúsított jogellenes magatartást, ezért a kártérítési felelőssége sem állapítható meg. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy azért merült fel a kocsiálláspénz, mert a felperes a vagonnak az Apc-Zagyvaszántói vasútállomásra érkezéséről és arról, hogy ott a vagont nem tudja átvenni, az alperest nyomban nem értesítette, ezért az a vasút részére a továbbfuvarozásra vonatkozó utasítást nem tudta kellő időben megadni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a kárenyhítési kötelezettsége folytán köteles lett volna a küldeményt kiváltani, és azt a saját telepére bármilyen fuvarozó igénybevételével befuvaroztatni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Ebben azt állította, hogy az alperes tudott arról, hogy az apci telepére irányított minden küldemény leadóállomása Hatvan. Előadta, hogy a VOLÁN 4. sz. Vállalatnak Apcon nincs kirendeltsége, az ő telepe pedig a küldemények átvételére technikailag nincs berendezve, ezért volt kénytelen a VOLÁN 4. sz. Vállalattal az ismert szállítmányozási szerződést megkötni. Hivatkozott arra is, hogy az alperes elsősorban darabárus küldeményeket jogosult a részére feladni, ezért szerepelt a címdiszpozícióban a “leadó vasútállomás: Hatvan” mellett a “darabárus” megjelölés. Állította, hogy Apcon nincs fuvarozó, ezért ő a vagon kiváltása után a vasútállomástól 5 km-re fekvő telepére az árubefuvaroztatását nem tudta volna megoldani.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével helytállóan állapította meg, a felperes keresetét – az alperes magatartásának jogellenessége hiányában – jogszabálysértés nélkül utasította el.
Az ítélet indokolását az alábbiakkal kell kiegészíteni.
A felperes maga sem vitatta azt, hogy a TÜZÉP Egyesülés és az alperes között létrejött – az egyes TÜZÉP Vállalatokat is jogosító, illetőleg kötelező – keretmegállapodás szerint az alperes a legkedvezőbb fuvarozási mód megválasztásával köteles teljesíteni. Az pedig a szakmát ismerők körében köztudott tény, hogy a vagontételben történő vasúti fuvarozás lényegesen olcsóbb és ezért kedvezőbb fuvarozási mód, mint a közúti darabáru-fuvarozás. Ha tehát a felperes egyes telepeinek adottságai miatt ezekre – kedvezőtlen esetben is – kizárólagosan darabáru-fuvarozással történő teljesítést kívánt, úgy erről a megállapodástól eltérő megoldásról a szállítóját ő volt köteles tájékoztatni. Tényként volt megállapítható, hogy az 1977. év egyes negyedeire adott címdiszpozíciókban “leadó darabárus vasútállomás Apc-Hatvan” megjelölés szerepelt. Ez pedig csak azt jelenti, hogy darabárus fuvarozási mód alkalmazása esetén köteles a szállító a hatvani leadási vasútállomásra irányítani a küldeményt, egyéb esetekben viszont a TÜZÉP Egyesüléssel kötött megállapodás szerint volt köteles eljárni. Külön felhívás nélkül tehát – vagontételt elérő mennyiség vasúti fuvarozása esetén – az alperes nem is volt jogosult a küldeményt a Hatvan vasútállomásra irányítani.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperes kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettségének sem tett eleget [Ptk. 340. § (1) bek.]. A kocsiálláspénz intézményének rendeltetése ugyanis a vasúti kocsifordulók meggyorsításának anyagi ösztönzőkkel való elősegítése. Ezért a vasúti fuvarozás címzettjétől elvárható, hogy minden alkalmas eszközzel, elsősorban a küldemény kiváltásával és a kocsi kiürítésével törekedjék a kocsiálláspénz felmerültének megelőzésére. Amennyiben a felperesnek valóban semmiféle lehetősége nem volt a kirakatásra és a kiürített kocsinak a vasút részére való visszaszolgáltatására, úgy nyomban értesítenie kellett volna a feladót arról, hogy az Apc-Zagyvaszántó vasútállomásra érkezett vagont nem váltja ki. Ilyen eljárás a kocsiálláspénz felmerültét kizárta volna, függetlenül attól, hogy a létrejött szállítási szerződés alapján volt-e joga a küldemény kiváltásának megtagadására. (Legf. Bír. Gf. II. 31201/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás