GK BH 1979/250
GK BH 1979/250
1979.07.01.
Nem tekinthető indokolatlan többletköltség viselésének jogkövetkezményével járó célszerűtlen pervitelnek az, hogy a jogosult pénzkövetelését fizetési meghagyás helyett keresettel érvényesíti [49/1972. (XII. 31.) PM sz. r.-tel módosított 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 119/A. § (5) bek.; Pp. 75. §, 80. § (3) bek., 372. § (1) bek., 391. § (1) bek.].
A felperes a keresetében 1 111 050 Ft vállalkozói díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert az az általa is elismert tervezői díjat felszólítás ellenére nem fizette ki. Az alperes a védekezésében a követelést elismerte, a felperest azonban 2,5%-os mértékű eljárási illeték megfizetésére kérte kötelezni, mert a követelését fizetési meghagyásos eljárás kertében is érvényesíthette volna, ez esetben pedig őt csak 0,5%-os mértékű illetékfizetési kötelezettség terhelte volna. Kérelmének jogalapjaként a Pp. 80. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság az alperest – elismerése alapján – a kereset szerint marasztalta és a 49/1972. (XII. 31.) PM sz. rendelettel módosított 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet (a továbbiakban: IR) 119/A §-ának (5) bekezdése alapján 50%-kal mérsékelt összegű első fokú eljárási illeték fizetésére kötelezte azzal az indokolással, hogy a Pp. 391. §-ának (1) bekezdése szerint a felperesnek joga, de nem kötelessége az, hogy a követelését – keresetindítás helyett – fizetési meghagyásos eljárás keretében érvényesítse.
Az első fokú ítéletnek eljárási illeték fizetésére kötelező rendelkezése ellen az alperes fellebbezett, az első fokú ítélet részbeni megváltoztatásával 11 110 Ft eljárási illeték fizetésére a felperest kérte kötelezni. Előadta, hogy a felperes követelésének jogalapját és összegszerűségét nem vitatta, ezért szükségtelen volt, hogy az elismert vállalkozói díjat keresettel érvényesítse. Arra is hivatkozott, hogy a Pp. a célszerű pervitel kötelezettségét írja elő, márpedig elismert követelésnek keresettel történő érvényesítése célszerűtlen pervitelnek minősül, mert az ellenérdekű félnek indokolatlan többletköltséget okoz. A célszerűtlen pervitel által okozott perköltséget a Pp. 80. §-ának (2) bekezdése alapján a felperesnek kell viselnie.
A fellebbezés nem alapos.
A Pp. 372. §-ának (1) bekezdése szerint a főszabály az, hogy a peres eljárás a fél keresete alapján indul meg. A Pp. 391. §-ának (1) bekezdése szűk körben – a pénzbeli ellenszolgáltatások és járulékainak megfizetésére irányuló követelések tekintetében – felhatalmazza a jogosultat a követelésének fizetési meghagyás útján történő érvényesítésére. Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a jogosultnak választási joga van arra, hogy a követelését keresettel vagy fizetési meghagyás útján érvényesíti-e. Ez a lehetőség kizárja azt, hogy a választási jog gyakorlása célszerűtlen vagy rosszhiszemű pervitelt eredményezhessen.
A Pp. 80. §-a (2) bekezdésének “…vagy más módon felesleges költségeket okoz…” kitételébe a fizetési meghagyás helyett a követelésnek keresettel történő érvényesítése nem tartozik bele. A jogosult ugyanis azért volt kénytelen a követelését bírói úton érvényesíteni, mert a kötelezett azt peren kívül nem egyenlítette ki. E vonatkozásban az elismerés, amely vissza is vonható, nem elegendő a jogosult számára, az elismerést a teljesítésnek is követnie kell. A fizetési meghagyás egyszerűsített eljárás, amelyben a követelés alaposságát a jogosultnak nem kell bizonyítania. Ha tehát a jogosult azt tapasztalja, hogy a kötelezett – elismerése ellenére – nem fizet, azt is feltételezheti, hogy a követeléssel szemben – eddig még nem közölt – valamilyen kifogása mégis van, ezért a jogainak megóvása érdekében inkább a bizonyítási eljárás lefolytatását szükségessé tevő peres eljárást választja. Ez nem minősül “felesleges” költségokozásnak.
Az IR a fizetési meghagyásos eljárásban illetékkedvezményt azért állapított meg, hogy a kötelezetteket – a per elhúzódását eredményező, alaptalan ellentmondás helyett – mielőbbi önkéntes fizetésre ösztönözze. Az esetben, ha a jogosult a követelését nem fizetési meghagyás útján érvényesíti, nem tarthat számot erre a külön eljárásra megállapított illetékkedvezményre, hanem a peres eljárásra megállapított illetékszabályok érvényesülnek.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 440/ 1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás