GK BH 1979/251
GK BH 1979/251
1979.07.01.
Nincs helye a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet elleni per felfüggesztésének, ha a felperes követelését a per folyamán a felszámolóbizottságnál bejelentette, ez azonban azt nem ismerte el [35/1967. (X. 11.) Korm. sz. r. 175. § (1) bek.; 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 108. §, 249. § (1) és (2) bek.; 7/1977. (III. 12.) MT sz. r. 160. § (5) bek.; 1967. évi III. sz. tv. 133. § (2) bek.; Pp. 123. §, 130. § (1) bek. f) és i) pontjai].*
A felperes 1976. november 16. napján lajstromozott keresetében az alperes közös vállalkozásban való tagsági viszonya fenn nem állásának megállapítását kérte. Állítása szerint 1976 októberében értesült arról, hogy a vállalkozáshoz való csatlakozási kérelmét a vállalkozás tagjai részére az alperes igazgatótanácsa az előzetesen általuk közösen 1974. augusztus 13. napján – a keresetéhez másolatban csatolt – megállapodásnak nevezett okiratban rögzített feltételektől eltérő tartalommal terjesztette elő, valamint arról is, hogy a vállalkozás tagjai a csatlakozási kérelemről határozatot nem hoztak. Így a 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 108. §-a értelmében – egyetértés hiányában – az alperesnél tagsági viszonya nem keletkezett.
Az alperes a védekezésében cáfolta a felperes állítását és a kereset elutasítását kérte.
A Fővárosi Főügyészség bejelentette a perbe való fellépését és a kereset elutasítását indítványozta, mivel hiányoznak a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ában előírt együttes feltételei.
A felperes 1977. október 17. napján – a megállapításra irányuló kereseti kérelmének fenntartásával – a keresetét felemelte és 300 000 Ft raktárbérleti díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a hűtőtárolóját 10 hónapon át az alperes hasznosította, és minthogy tagsági viszonya nem keletkezett, az alperes a bérleti díj megfizetésére köteles.
Az alperes annak közlésével, hogy ellene felszámolási eljárás van folyamatban, a felemelt kereset elutasítását vagy a 35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 175. §-a alapján a per felfüggesztését kérte. Az 1967. évi III. tv. 133. §-ának (2) bekezdésében előírtakra hivatkozott, amely szerint ellene követelés csupán a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető. Minthogy a felperes az újabb igényét a felszámolóbizottság által meghatározott 1975. november 8. napjáig nem jelentette be “az igényének érvényesítése a felszámolási eljárásból ki van zárva”, és a felperes a 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 249. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolás befejezését követően, a követelések teljes kielégítése után esetleg fennmaradó vagyon erejéig érvényesítheti.
A Fővárosi Főügyészség a felperes felemelt keresetének elutasítását kérte.
A bíróság a tárgyaláson végzést hozott, amellyel a megállapítási kereseti kérelemre nézve a pert megszüntette a marasztalásra irányuló kereseti kérelemre vonatkozóan pedig a pert felfüggesztette. A végzés indokolása szerint a megállapításra irányuló kereseti kérelem előterjesztéséhez szükséges, a Pp. 123. §-ának második fordulatában írt feltételek nem állanak fenn, minthogy a felperes felemelt kereseti kérelme teljesítésre irányul. E kereseti kérelemmel összefüggésben viszont mód nyílik annak megállapítására, hogy a felek között a tagsági viszonyt illetően a szerződés érvényes-e. Ezért a pert e részében a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjára tekintettel a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján szüntette meg. A tárgyalás felfüggesztését az 1967. évi III. tv. 133. §-ának (2) bekezdésére és a 35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 175. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva azzal indokolta, hogy a követelés a felperes ellen csak a felszámolási eljárás során érvényesíthető, illetve a felszámolás elrendelése folytán az ellene folyó pert fel kellett függeszteni.
A végzés ellen a felperes és a Fővárosi Főügyészség fellebbezést terjesztett elő. A végzés teljes terjedelmében való hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérték. A felperes azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalás felfüggesztése feltételeinek fennállását a 35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 175. §-a alapján tévesen állapította meg, mivel az alperes felszámolóbizottsága a hozzá bejelentett – keresete szerinti – követelését nem ismerte el. Állítása szerint a marasztalásra irányuló kereseti kérelmének előkérdéseként a perben tisztázandó, hogy az alperesnél a tagsági viszonya fennáll-e vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság által 1978. augusztus 22. napján a Pp. 113. §-a alapján tartott meghallgatáson a felperes a fellebbezési kérelmét fenntartva előadta, hogy a keresete szerinti bérleti díj követelését 1974. szeptember 1. napjától 1975. június 30. napjáig 10 hónapra, vagyis arra az időszakra érvényesítette, amikor a hűtőtárolót az alperes hasznosította.
A Legfőbb Ügyészség a Fővárosi Főügyészség fellebbezési kérelmét megváltoztatta és a végzés pert megszüntető részének helybenhagyását, a marasztalásra irányuló kereseti kérelemre vonatkozólag a tárgyalást felfüggesztő rendelkezésének a Pp. 254. §-ának (1) bekezdése alapján a hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését kérte. Ezt a 7/1977. (III. 12.) MT számú rendelet 160. §-ának (5) bekezdésére alapította, amely szerint az adott esetben az 1967. évi III. tv. 133. §-ának előírásai alkalmazandók, a követelés csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető. Ebből viszont az következik, hogy az elsőfokú bíróságnak a pert a marasztalási kereset tárgyában is meg kellett volna szüntetnie, mivel az alperessel szemben – az említettek folytán – a per megindítására sem kerülhetett volna sor. A megállapítási és a marasztalási kereseti kérelmek egységes kereseti kérelemként kezelendők így – az 1977. október 17. napján előterjesztett – utóbbira nézve is az 1977. május 1. napjával hatályon kívül helyezett korábbi jogszabályok előírásai alkalmazandók.
Az alperes a Legfőbb Ügyészség fellebbezési indítványához csatlakozott. Előadta, hogy a felperes a keresete szerinti követelését a felszámolási eljárás során – amely mint önkéntes felszámolási eljárás jelenleg is folyamatban van – nem jelentette be és a követeléséről a felperes keresetfelemelése folytán értesült. Végül előadta, hogy a felperessel szemben 3 372 496 Ft vagyoni betét befizetésére kötelezése iránt keresetet terjesztett elő. Ezért a fellebbezés során sérelmezett végzés hatályon kívül helyezése esetén, személyi és tárgyi összefüggés miatt a két per egyesítésének elrendelését kérte.
A fellebbezések részben alaposak.
A felperes a fellebbezésében indokolatlanul kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság végzése a megállapítási kereset tárgyában a pert megszüntette. Az elsőfokú bíróság az egyébként helytálló döntését részben tévesen indokolta, mert a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának okául a Pp. 130. §-a (l) bekezdése f) pontjának második fordulatát jelölte meg. A marasztalásra irányuló kereseti kérelem előterjesztése folytán a megállapításra irányuló kereset a Pp. 123. §-ának utolsó fordulata értelmében – a törvényes előfeltételek fennállása hiányában – nyilvánvalóan alaptalanná vált, következésképpen az elutasítás indokaként a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontját kellett volna felhívnia. Az alperes marasztalási vagyis a teljesítésre irányuló kereseti kérelme folytán – a per említett részében való megszüntetésétől függetlenül is – szükségképpen el kell bírálni, hogy a felperes tagsági viszonya fennáll-e vagy sem, minthogy ennek tisztázása a marasztalási kereset tárgyában hozandó döntés előfeltétele.
A Legfőbb Ügyészség fellebbezési érvelése annyiban helytálló, hogy a 7/1977. (III. 12.) MT számú rendelet 160. §-ának (5) bekezdése alapján a felek jogviszonyára a korábbi jogszabályok alkalmazandók, mivel 1977. május 1. napjáig az eljárásra jogosult szervek a keresetfelemeléstől függetlenül már folyó perben jogerős döntést nem hoztak. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság abban, hogy a marasztalási kereseti kérelem tekintetében a tárgyalást az 1967. évi III. tv. 133. §-ának (2) bekezdésére, valamint a 35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 175. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva felfüggesztette. Az említett jogszabályok végrehajtása tárgyában megjelent 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 249. §-ának az előbbiekkel való egybevetésével és helyes értelmezésével a tárgyalást nem lehetett volna felfüggeszteni, mivel a jogszabály csupán a felszámolás elrendelésekor folyamatban levő per felfüggesztéséről rendelkezik, s az érdekelt az így felfüggesztett pernek a folytatását is – jogvesztés terhével – 30 napon belül kérheti, ha a felszámolóbizottság a követelés fennállását vagy összegét nem ismeri el. Az adott esetben a felszámolás elrendelésekor, 1975. szeptember 8. napján az elsőfokú bíróság által felfüggesztett per a felek között még nem volt folyamatban, és a felperes a 300 000 Ft bérleti díj iránti követelését a felszámolóbizottsághoz a kereset felemelésével a felszámolási eljárás során jelentette be. A felszámolóbizottság a felperes igénybejelentésére a perben 1977. október 19-én előterjesztett beadványában nyilatkozott, amelynek tartalma szerint a felperes keresetében érvényesített követelés fennállását nem ismerte el. Ebből következik, hogy a felperes – bejelentett igényének elutasítása folytán – a követelését ezt követően bíróság előtt már jogszerűen érvényesítette és a marasztalás iránti keresetének bírói elbírálását ettől kezdődően nem korlátozza az a jogszabályi rendelkezés, hogy a követelés csupán a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető. Az utóbbi ugyanis csak azt jelenti, hogy a felszámolt vállalkozás felosztandó vagyontömegéből az egyes hitelezők – köztük a felperes – tisztázott követelését milyen hányad (quota) szerint és milyen rangsorban kell kielégíteni. A jogszabály ugyanis a felek közötti polgári jogi igény eldöntésére a felszámolóbizottságot nem jogosította fel, a bírói joghatóságot érintetlenül hagyta, következésképpen az el nem ismert követelés elbírálása bírósági hatáskörbe tartozik. Más kérdés az, hogy a felperes követelése a 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 249. §-ának (1) vagy (2) bekezdésében előírt módon érvényesíthető-e, amelyet a per újabb tárgyalása során – a felek említett nyilatkozatainak értelmezésével, valamint annak igazolásával, hogy az igény érvényesítése a felszámolási eljárás befejezését hátráltatja-e vagy sem – tisztázni szükséges.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzésének a megállapítási kereset tárgyában a pert megszüntető rendelkezését helybenhagyta, a marasztalási kereset tárgyában a tárgyalást felfüggesztő rendelkezését pedig hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot – e keretben – a per érdemi tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. I. 31 301/1978. sz.)
*
Lásd a 20/1978. (IX. 6.) PM sz. r.-et a szövetkezetek és a gazdasági társulások felszámolásáról.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás