MK BH 1979/257
MK BH 1979/257
1979.07.01.
Az elvált, továbbá a férjétől egy évnél hosszabb ideje különélő nőnek, ha tartásdíjban nem részesült, állandó özvegy nyugdíj csak abban az esetben jár, ha az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultságának feltételei – beleértve a férj halálát is – a különéléstől számított tizenöt éven belül következtek be, feltéve, hogy tartásra érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg [1975. II. tv. 60. § (1) bek., 63. § (2) bek.].
Az 1910. július 25-én született felperes az 1977. március 3-án öregségi nyugdíjasként elhunyt volt férjétől már több mint 15 éve, 1951 májusától különváltan élt. A volt férjével kötött házasságát a bíróság az 1957. október 14-én jogerőre emelkedett ítéletével bontotta fel. A felperes volt férjétől tartásdíjban nem részesült.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy elhunyt volt férje jogán, az 1975. évi II. törvény (T.) 60. §-ának (1) bekezdése alapján özvegyi nyugdíjra jogosult.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az ítéletében azzal érvelt, hogy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a felperes különválásától számított 15 éven belül nem következtek be. Az első fokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel és a keresetnek helyt adást kért.
A fellebbezés nem alapos.
A T. 63. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja szerint az elvált, illetőleg a férjétől egy évnél hosszabb ideje különélőnek állandó özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha a férjétől ennek haláláig tartásdíjban részesült, vagy tartásra való érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg, és az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltétele [T. 60. § (1) bek.] a különéléstől számított tizenöt éven belül bekövetkezett.
Tartásdíj hiányában tehát özvegyi nyugdíj csak azt az elvált vagy a férjétől egy évnél hosszabb idő óta különélő nőt illeti meg, akinek a férje a különéléstől számított tizenöt éven belül halt meg és az ilyen igénylő az említett időn belül az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy megrokkant, feltéve hogy tartásra érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg.
Az adott esetben irányadó tényállás szerint a felperes volt férje a különéléstől számított tizenöt éven túl halt meg. Erre tekintettel tehát a felperes állandó özvegyi nyugdíjra nem jogosult. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Pf. 20 061/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás