PK BH 1979/261
PK BH 1979/261
1979.08.01.
I. Az ingatlan fekvése szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve a kezelője átmenetileg az olyan állami ingatlannak, amelynek kezelője nincs vagy megszűnt és az új kezelőt még nem jelölték ki [9/1969. (II. 9.) Korm. sz. r. 4. § (2) bek. a) pont].
II. Nem lehet elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezni olyan dolgon, amely társadalmi tulajdonban van, vagy az állam, illetve szövetkezet birtokából jogtalanul került ki [Ptk. 121. § (3) bek.].
III. Nem bírálható el részítélettel az a követelés, amely szerves és el nem választható része más követelésnek [Pp. 213. § (2) bek.].
A m.-i 2210. sz. tulajdoni lapon felvett, 032/24. helyrajzi számú, “rét a külterületben” megjelölésű, 3 ha 5401 m2 térmértékű ingatlan 3/6 részben V. I. I. r. felperes, 2/6-1/2 arányban pedig H. B. és H. S. II–III. r. felperesek tulajdona. A felperesek ingatlanával közvetlenül határos a 10. sz. tulajdoni lapon nyilvántartott, 031/2 helyrajzi számú 29 ha 3117 m2 nagyságú, erdő művelési ágú külterületi ingatlan, amely 1962. január 19. napja óta “eredeti felvétel” jogcímén a Magyar Állam tulajdona. Az ingatlan kezelője ugyanattól az időponttól a M.-i Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság.
A városi tanács v. b. igazgatási osztálya határozatával elrendelte a felperes ingatlanából 4083 m2 nagyságú földrésznek regionális víztározó építése céljára történő kisajátítását. Ugyane határozat 2. pontja akként rendelkezett, hogy a kisajátítási cél megvalósítására a felperesek ingatlanával szomszédos állami erdőből 716 m2 földterületet kártalanítás nélkül igénybe vett és az ingatlanrészt kezelői jogát a Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat részére átadta.
A felperesek kisajátítási többletkártalanítás iránt indítottak pert. Keresetükben az igénybe vett állami földterületre vonatkozó jogfenntartó nyilatkozatot tettek, amely szerint ennek az ingatlanrésznek is ők a tulajdonosai és a későbbiekben annak elvonása miatt kártalanítási igényt támasztanak.
A felperesek keresetükben a Magyar Államot képviselő Pénzügyminisztériummal szemben annak megállapítását kérték, hogy az állami erdőingatlanból igénybe vett 716 m2 földterület 3/6, illetve 2/6 és 1/6 arányban az ő osztatlan közös tulajdonuk. Keresetüket azzal támasztották alá, hogy a követelt ingatlanrészt 1943 óta sajátjukként használták mindaddig, amíg az igénybevételre nem került sor. Az eljárás alatt keresetüket kiterjesztették annak megállapítására, hogy az állam tulajdonaként nyilvántartott földterületből további 5257 m2 földrésznek ugyancsak ők a tulajdonosai.
A Pénzügyminisztérium a keresetlevélre tett írásbeli nyilatkozatban kérte a per megszüntetését, mivel – álláspontja szerint – a 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. rendelet 4. §-a értelmében a perbeli ingatlan kezelője az ingatlan fekvése szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve. A járásbíróság e nyilatkozatnak megfelelően a felperesek figyelmét felhívta a megfelelő alperes perbevonására és a felperesek nyilatkozata alapján a M.-i Községi Tanács Vb. Szakigazgatási Szervét idézte a perben alperesként.
Az alperes írásbeli védekezésében arra utalt, hogy a felperesek által követelt ingatlanrészre semmilyen címen nem támasztott igényt, az egyébként sincs a birtokában. Később az alperes érdemben ugyan a kereset elutasítását kérte, maga is elismerte azonban, hogy a felperesek az ingatlanrészt 1943-tól háborítatlanul használták, emellett előadta, hogy a vitatott földterület csak 1974-ben került az állam tulajdonába.
A járásbíróság a perben igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki a szakvéleményében megállapította, hogy a felperesek a saját ingatlanukat az ingatlan-nyilvántartási térkép határvonalától eltérően használják és ingatlanhasználatukat a Magyar Állam tulajdonában álló földrészletre is kiterjesztették.
A felperesek kérelmére a járásbíróság elrendelte a M.-i Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasági mint ingatlankezelő perbehívását. Az utóbbi szerv a szakvéleményre adott írásbeli észrevételében kijelentette, hogy a felperesek által követelt földrészlet az ingatlan-nyilvántartás szerint és a szakértő által helyesen meghatározott térképi határvonalnak megfelelően a Magyar Állam tulajdona, a felpereseknek pedig nem volt érvényes jogcímük a terület használatára.
A járásbíróság részítéletet hozott, amelyben a keresetnek részben adott helyt. Megállapította, hogy az állami erdőből a víztározó létesítésére igénybe vett 716 m2 földrészletnek a felperesek a tulajdonosai. A kereseti kérelem további részéről a bíróság nem rendelkezett és erre nézve jogi álláspontját sem indokolta meg. Az ítélet indokolása egyébként arra utal, hogy a kérdéses földterület csak 1974-ben került állami tulajdonba, a felperesek azt viszont 1943-tól sajátjukként birtokolták, így arra elbirtoklás címén tulajdonjogot szereztek.
A járásbíróság fellebbezés hiányban jogerőre emelkedett részítélete ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. A pénzügyminiszter az államot akkor képviseli, ha az állam a polgári jogviszonyban közvetlenül vesz részt (Ptk. 27. §-a). Az állam közvetlenül különösen akkor lép polgári jogviszonyban, ha az a vagyontárgy, amelyre a jogviszony vonatkozik az államot illeti, és egyik állami szerv kezelésébe sem tartozik, vagy nem olyan állami szerv kezeli, amely önálló jogalany, illetve ha a vagyontárgy rendeltetése nincs határozottan megállapítva [Ptk. 26. § (2) bek.].
Az állami tulajdonban álló ingatlanok kezeléséről szóló 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. rendelet (R) 4. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében az ingatlan fekvése szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerv a kezelője átmenetileg az olyan állami ingatlannak, amelynek kezelője nincs vagy megszűnt és az új kezelőt még nem jelölték ki. A kezelő egyébként az állami ingatlan tekintetében a tulajdonost megillető jogokat gyakorolja és a tulajdonos kötelezettségeit teljesíti (R. 6. §-a).
Az idézett jogszabályi rendelkezésekből kitűnik, hogy a jelen esetben a Pénzügyminisztérium helyesen hárította el magától a Magyar Állam perbeli képviseletét, mert a felperesek által követelt ingatlanrész korábbi és jelenlegi kezelője egyaránt ismert. A per adataival ellentétes és téves jogi álláspontot közölt viszont a bírósággal arra nézve, hogy a keresetet a felpereseknek jogszerűen ki ellen kell előterjeszteniük. Az alperesként perbevont tanácsi szakigazgatási szerv ugyanis soha nem kezelte az ingatlant, amelynek kezelője ugyan – az igénybevétel következtében – változott, az ingatlan azonban soha nem vált gazdátlanná, mert az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett és tényleges kezelője az igénybevétel időpontjáig a M.-i Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság volt, ezt követően pedig az É.-i Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat lett. Mivel a tulajdonost megillető jogokat ezek a szervek gyakorolták, illetve az igénybevétel óta azt az utóbbi vállalat gyakorolja, a járásbíróságnak a Pénzügyminisztérium nyilatkozata ellenére alperesként az ingatlan korábbi és jelenlegi kezelőjét kellett volna perbe vonnia [R. 6. §, Pp. 64. § (2) bek.]. Az alperesként perbevont községi tanácsi szakigazgatási szerv az adott esetben nem lehet a Magyar Állam képviselője, tehát a felperesek elbirtoklási igényével szemben joghatályosan nem védekezhet, érdemi nyilatkozatot nem tehet.
2. Nem lehet elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezni olyan dolgon, amely társadalmi tulajdonban van vagy az állami, illetve szövetkezet birtokából jogtalanul került ki [Ptk. 121. §-a (3) bek.].
A felperesek keresetükben utaltak arra, hogy az állami tulajdonként nyilvántartott ingatlanok ingatlan-nyilvántartási szemléjét – mint magánszemélyek – nem szerezhettek be, tehát arról a bíróságnak hivatalból kell gondoskodnia. A járásbíróság azonban elmulasztotta az ingatlan-nyilvántartási adatok beszerzését és az illetékes földhivatalt semmilyen adatközlés iránt nem kereste meg. Jóllehet a perben eljárt szakértő véleménye kifejezetten utalt arra, hogy a felperesek által követelt földrészlet az ingatlan-nyilvántartás adatai és a tényleges térképi határvonal szerint egyaránt az állam tulajdona, a bíróság ebben a perdöntő kérdésben az alperes képviselőjeként eljárt végrehajtó bizottsági titkárnak azt a nyilatkozatát tekintette irányadónak, hogy “...tudomása szerint a kimutatott állami terület 1974-ben került az állam tulajdonába”. A járásbíróság a perben nem tisztázta, hogy az ingatlan mikor került állami tulajdonba és a tulajdonosváltozást az ingatlan-nyilvántartásba milyen időpontban jegyezték be. Hivatalból gondoskodnia kellett volna a járásbíróságnak arról, hogy az ennek megállapításához szükséges hiteles adatok a döntéshez rendelkezésre álljanak [Pp. 164. § (2) bek.]. Enélkül nem hozhatott volna megalapozott érdemi döntést.
3. A járásbíróság a felperesek kereseti követelését anélkül bírálta el részítélettel, hogy ennek eljárásjogi feltételei fennálltak volna. A kereseti kérelemnek ugyanis nem vált önállóan elbírálható részévé az az igény, hogy a bíróság a felperesek tulajdonszerzését az igénybevétellel érintett 716 m2 földrészletre állapítsa meg. Ez a követelés szerves és el nem választható része a felperesek elbirtoklásra alapított kereseti kérelmének, mert megalapozottsága attól függ, hogy a felperesek még az állam tulajdonszerzése előtt elbirtokolták-e az általuk ténylegesen használt ingatlanrészeket vagy sem. A részítélet hozatala a perbeli esetben az egységes jogállapot vágta ketté és olyan jogi kérdés tisztázását hagyta a további eljárásra, amely csak egységesen bírálható el, illetve amelyet a bíróságnak már a részítélet alapjául szolgáló döntés előtt egyértelműen tisztáznia kellett volna [Pp. 213. § (2) bek.]. A járásbíróságnak egyébként ítélete indokolásában számot kellett volna adnia arról is, hogy miért mellőzte a felperesek keresete további részének az elbírálását, illetve az érdemi döntést e tárgyban milyen körülményektől kívánja függővé tenni [Pp. 220. § (1) bek. d) pontja].
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a járásbíróság részítéletét hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 21 085/1978/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás