PK BH 1979/264
PK BH 1979/264
1979.08.01.
Ha a kisajátított épületben levő lakást bérlő használja, a beköltözhető forgalmi érték figyelembevételére csak akkor kerülhet sor, ha a bérlő a cserelakásra vonatkozó igényéről lemond és pénzbeli kártalanításra sem tart igényt [1976. évi 24. sz. tvr. 10. § (2) és (3) bek.].
A városi tanács vb. igazgatási osztálya határozatával az alperes kérelmére kisajátította a felperes tulajdonában volt sz.-i 90 n.-öl területű házasingatlant. A kisajátítás időpontjában a házban levő két lakás közül az egyik üres volt, a másikban bérlők laktak, akik cserelakást kértek. Erre tekintettel az államigazgatási hatóság a felperes részére az ingatlanrészben lakott értékének megfelelően 190 000 Ft kártalanítást állapított meg és kötelezte az alperest a bérlők részére tanácsi bérlakás biztosítására. Ezt követően a bérlők bejelentették, hogy nem tanácsi bérlakásra, hanem tanácsi értékesítésű lakásra tartanak igényt. Ezért az államigazgatási hatóság a korábbi határozatát úgy módosította, hogy az alperes a bérlők részére cserelakásként tanácsi értékesítésű lakást köteles biztosítani és tartozik megfizetni a 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet (R) 22. §-ában meghatározott pénzbeli kártalanítást.
A felperes keresetében arra hivatkozással, hogy az R. 22. §-a szerint abban az esetben, ha a bérlő nem tart igényt tanácsi bérlakásra, az ingatlanért járó kártalanítást a beköltözhető érték alapján kell megállapítani és ebből a bérlő részére járó kártalanítást le kell vonni, az alperest az ingatlan 255 000 Ft-os beköltözhető értéke és a bérlők részére kifizetett kártalanítás közötti különbözet megfizetésére kérte kötelezni. Ennek összegét a járásbíróságnál tartott tárgyaláson 243 000 Ft-ban jelölte meg, amelyből 190 000 Ft-ot már megkapott és így 53 000 Ft jár még a részére.
A járásbíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. Az ítélet indokolása szerint az adott esetben sem a tulajdonos, sem a bérlők nem tartottak igényt cserelakásra. Ezért a felperesnek az ingatlan beköltözhető értékének megfelelő kártalanítás jár, amelyből a bérlőket illető kártalanítást le kell vonni. A bérlők komfort nélküli, egy szobából, előszobából, konyhából és éléskamrából álló lakást használtak, amelynek lakás-használatbavételi díja 6000 Ft. Ennek kétszerese, vagyis 12 000 Ft illeti őket kártalanításul. Ezt kell tehát levonni a kisajátított ingatlan beköltözhető értékéből.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1976. évi 24. számú tvr. 10. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a kisajátított épületben levő lakást bérlő használja, a kártalanítás megállapítása során forgalmi értékként a lakott értéket kell figyelembe venni. Ilyen esetben a beköltözhető forgalmi érték figyelembevételére a 10. § (3) bekezdésének b) pontja szerint csak akkor kerülhet sor, ha a bérlő a cserelakásra vonatkozó igényéről lemond, valamint pénzbeli kártalanításra sem tart igényt.
Az adott esetben a bérlők igényt tartottak pénzbeli kártalanításra, és az alperes azt az államigazgatási hatóság határozata alapján a részükre ki is fizette, ezen felül a bérlők cserelakást – tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást – is kaptak.
Tévedett tehát a járásbíróság, amidőn a felperesnek járó kártalanítást az ingatlan beköltözhető értéke alapján állapította meg úgy, hogy ebből az alperes által a bérlőknek fizetett kártalanítást levonta.
Ezért a legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a törvényességi óvással megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította, egyben a felperest a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 20. §-ának (2) bekezdése alapján a feljegyzett illeték megfizetésére kötelezte. (P. törv. II. 21 127/1978/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás