GK BH 1979/275
GK BH 1979/275
1979.08.01.
A kivitelező szavatossági és kártérítési felelősségét alapozza meg az a tény, hogy az egyébként hibátlan tervdokumentációt munkavégzésre alkalmatlan időjárási körülmények között és nem megfelelő technológiai sorrendben valósítja meg [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 13. §, 23. §-ai*; GKT 29/1973.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes mint a megyei tanács tervosztályának megbízottja járt el egy termálfürdőhöz tartozó szennyvíztisztító telep III. fokozata I. ütemének megvalósításával kapcsolatban. E tevékenysége során az alperessel kivitelezési szerződést kötött 382 290 Ft vállalkozói díj és 1975. augusztus 30-i befejezési határidő megjelölésével.
A tervdokumentáció szerint a szennyvíz elvezetését dréncsövekkel kellett megoldani. Az 1975. szeptember 1-jén megtörtént átadás-átvétel után a felperes megállapította, hogy a lefektetett kőagyag főgyűjtők eliszaposodtak, a szennyvíz elvezetésére nem alkalmasak. A kivitelező által végzett csőátmosás nem vezetett eredményre. A termálfürdő üzemelése érdekében a szennyvízelvezetés megoldása rendkívül sürgős volt, ezért a felperes megrendelte az alperesnél a meglevő vezetékrendszerre AC-csövek lefektetését.
Az alperes a munkát elvégezte és ezért 408 000 Ft-os számított fel, amelyet a felperes kifizetett.
A felperes a vállalkozói díj kifizetése után keresetet indított az alperes ellen, amelyben előadta, hogy az alperes nem tarthat igényt a fenti összegű vállalkozói díjra, mert hibásan teljesített. Az említett költségek hibás teljesítés kijavítása során merültek fel. Ezért késedelmi kötbér és a kivitelező részére kifizetett vállalkozói díj kártérítésként való megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes védekezése az volt, hogy ő terv szerinti kivitelezést végzett. A tervben előírt dréncső a talajvíz miatt nem töltötte be a feladatát, helyettük az AC-csövek lefektetését a felperes külön megrendelésére végezte. Vitatta a kötbér összegszerűségét is.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelet el annak tisztázása végett, hogy helyes volt-e a szennyvíz elvezetésének dréncsővezetéssel való megtervezése, és hogy a kivitelezés megfelelt-e a tervdokumentációnak. A szakértő a tervdokumentációt helyesnek minősítette, szerinte a kivitelezés is terv szerint történt kisebb eltéréssel, amelyhez viszont az érdekeltek hozzájárultak, a kivitelezési technológia sorrendjét azonban kifogásolhatónak találta. Szerinte a helyes sorrend az lett volna, ha előbb gondoskodnak a talajvíz elvezetéséről, és csak ezután kezdik meg a főgyűjtő kiépítését. A kivitelező azonban fordított sorrendben dolgozott, így a dréncsövek az iszapba kerültek és ez maga után vonta a csövek dugulását. Ennek a hibának a megszüntetése az AC-csövek lefektetése útján lehetséges.
Az elsőfokú bíróság a szakvélemény értékelése alapján megállapította, hogy az alperes hibásan teljesített. Nem lett volna szabad iszapba lefektetnie a csöveket. E mulasztás tényén az nem változtat, hogy a felperes a helytelen technológiai sorrendhez hozzájárult. A várható következményeket ugyanis az alperesnek mint szakvállalatnak fel kellett volna ismernie, ha pedig a megrendelő tette volna a helytelen indítványt, erre figyelmeztetnie kellett volna.
Miután a hibátlan teljesítés csak az AC-csövek lefektetésével történt meg, a bíróság 1975. december 6-ig megállapította az alperes késedelmét is és 96 nap késedelem figyelembevételével kötelezte kötbérfizetésére, amelynek összegét 10 027 Ft-ban állapította meg. Ezen felül a hibás teljesítés miatt felmerült költséget mint kár megfizetésére – ami az adott esetben a felperes által kifizetett vállalkozói díj összegével azonos – a bíróság kötelezte az alperest. A felmerült 408 000 Ft kárból levonta a megítélt késedelmi kötbért, ehhez képest kötelezte az alperest 397 773 Ft és kamatai megfizetésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Ebben arra hivatkozott, hogy a felperessel két szerződést kötött. Az első szerződés alapján eredetileg határidőben, terv szerint átadott létesítményre vonatkozóan utóbb a felperes megrendelte a főgyűjtő két szakaszának az eredeti égetett agyagcső helyett AC-csőre való kicserélését. Ilyen körülmények között egyrészt késedelmének megállapítása, másrészt hibás teljesítés miatt a felperes által a második szerződés teljesítéseként kiegyenlített vállalkozói díjnak a visszafizetésére irányuló kötelezés helytelen. A felperes az erre nyitva álló határidőn belül nem is érvényesített kötbérigényt, márpedig a teljesítéstől számított két év múlva ilyen igényt nem támaszthat.
Az alperes rámutatott arra, hogy a felperes az eredeti munkák átadás-átvétele előtt a félig kész létesítményeket üzemeltette, ami közrehatott abban, hogy a szennyvíz elvezetésében nehézségek merültek fel. A technológiai sorrenddel kapcsolatos mulasztással kapcsolatban az alperes előadta, hogy elsősorban a felperest terheli mulasztás, mert előbb építette meg a télifürdőt, a szállodát és más építményeket, mint ahogyan a szennyvíz tisztításáról gondoskodott. A technológiai sorrendet a felek közösen alakították ki, az alperes a részletekben kézhezvett tervdokumentáció időrendjének megfelelően végezte a munkát.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes a fellebbezési eljárás során sem tudta bizonyítani, hogy a per tárgyát alkotó létesítmény megvalósításánál olyan magatartást tanúsított, amelyek a felek közötti szerződés és a jogszabályok értelmében tőle elvárható lett volna. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesnek egy olyan tervdokumentáció állt rendelkezésére, amelyet ha kellő gondossággal, a technológiai sorrend megtartásával valósít meg, az utólag bekövetkezett hibák nem állottak volna elő. Ha ugyanis az alperes a dréncsövezési munkálatokat talajvízmentes időszakban végezte volna, a szakértői vélemény szerint ezek a csövek alkalmasak lettek volna a szennyvíz elvezetésére. Az alperes azonban a munkát olyan időjárási körülmények között végezte, amikor jelentős mennyiségű talajvízzel kellett számolnia. A szakértő véleményéből megállapítható az a műszaki tény, hogy ilyen körülmények között a tervben előírt munkát csak úgy lehetett volna elvégezni, ha a csőfektetés előtt az alperes gondoskodik a talajvíz elvezetéséről. Az alperes azonban nem így járt el, a munkát az említett körülmények ellenére megkezdte és befejezte, holott a káros eredménnyel reálisan számolhatott. Ezt a megállapítást alátámasztja az alperesnek a felpereshez írt levelében szereplő az a megjegyzés, hogy “a gép által kiemelt munkaárokban azonnal megjelent a talajvíz, a dréncsöveket a gép víz alá rakta, az árok pedig a gép elhaladása után azonnal összecsúszott. Így a dréncsövek lerakásának helyességét nem lehetett ellenőrizni”.
Az alperesnek az előbb ismertetett az a magatartása, hogy az említett időszakban a már feltétlenül szükséges talajvíz-elvezetés mellőzésével kivitelezte a tervet, anélkül hogy annak várható negatív következményeire a vele jogviszonyban álló felperes figyelmét felhívta volna, okozta azt, hogy a szennyvíztisztító berendezés nem töltötte be a funkcióját, a csövek eliszaposodtak, és emiatt jelentős költséggel járó kijavítás vált szükségessé. Az alperes nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a kijavítási munkát újabb megrendelés alapján és az eredetitől eltérő módszerrel végezte – tehát hogy ezért az újabb munka ellenértéke őt megilleti –, mert a fellebbezési tárgyaláson tett szakértői nyilatkozat szerint a hiba bekövetkezése után már nem lehetett visszatérni az eredeti dréncsöves megoldás alkalmazására, minthogy nagymértékű eliszaposodás és talajvízesedés miatt talajtörés következett be. Ezért kizárólag az AC-csöves megoldás volt a kijavítás lehetséges módja, ennek a munkának a magasabb költségei nem a megnövekedett beruházói igény, hanem az alperes helytelen magatartásának a következtében merült fel. Ezért az alperes értéknövelő költség, illetve jogalap nélküli gazdagodás jogcímén nem érvényesíthet követelést a felperessel szemben (GKT 76/1973. sz. állásfoglalás).
Megállapítható, hogy a helytelen technológiai sorrend, illetve a tervdokumentáció nem megfelelő körülmények között történt felhasználása folytán az alperes szolgáltatása a rendeltetésszerű célra nem volt alkalmas, kijavításra szorult. Az alperes elmulasztotta a figyelmeztetési kötelezettségét, nem hívta fel a megrendelő figyelmét az adott időszakban történő munkavégzés veszélyeire, ezért a konkrét ügyre még alkalmazandó 44/1967. (XI. 6.) Korm. sz. rendelet 13., illetve 23. §-ában foglaltak szerinti felelőssége fennáll (GKT 29/1973. sz. állásfoglalás). Mindezek alapján az alperes nem tarthat igényt kijavítási munkák ellenértékére, miután a kijavítás ellenértéke külön megrendelés esetében sem érvényesíthető. Helyesen kötelezte tehát az elsőfokú bíróság az alperest a felperes által kifizetett javítási költségnek kamatokkal együtt történő visszafizetésére.
Az alperes elévülési kifogása sem alapos. Az előbbiekből következik, hogy az eredetileg vállalt szolgáltatás csak kijavítás után, az AC-csövek lefektetése időpontjában vált rendeltetésszerűen használhatóvá. Eddig az időpontig tehát az alperes a szerződésszerű teljesítéssel késedelemben volt. Mivel a megfelelő teljesítésre csak 1977 júniusában került sor, a felperes a késedelmi kötbérigényét az erre előírt határidőn belül érvényesítette, ezért annak megítélése helyesen történt.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 31 220/1978. sz.)
*;
Azonos rendelkezést tartalmaz a Ptk. 305. §-ának (3) bek.-e.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás