GK BH 1979/278
GK BH 1979/278
1979.08.01.
A jogszabálynak az a rendelkezése, amely szerint téves keresetindítás esetén a keresetlevél hatályai fennmaradnak, ha a felperes az alperesként perbevonható felet 30 napon belül megjelöli, nem jár azzal a jogkövetkezménnyel, hogy az eljárási illetéket annak az alperesnek kell viselnie, amellyel szemben a kereset a perbevonás idején alaptalan volt [Pp. 64. § (2) bek., 128. § (3) bek., 132. § (3) bek.].
A felperes szállító 1977. december 29. napján fizetési meghagyás kibocsátását kérte a megrendelő alperes ellen. Az alperes ellentmondással élt és arra hivatkozott, hogy a számla kifizetésére nem ő, hanem egy másik gazdálkodó szervezet köteles.
A felperes 1978. február 1. napján kelt beadványában bejelentette, hogy a fizetési meghagyás iránti kérelmét tévedés folytán nyújtotta be, ezért a Pp. 64. §-ának (2) bekezdése alapján kérte a tévesen megnevezett alperesnek a perből való elbocsátását és a most már helyesen megjelölt alperes perbevonását. Ez utóbbi alperest kérte kötelezni a 15 300 Ft és ennek 1977. december 15. napjától járó évi 15% kamata és az eljárási illeték megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság végzésében az elsőként tévesen megnevezett alperest a perből elbocsátotta és az utóbb megnevezettet alperesként perbevonta. Egyben az utóbbi alperest nyilatkozattételre felhívta.
Az újonnan perbevont alperes bejelentette, hogy a felperes követelését 1977. december 29. napján átutalással kiegyenlítette. A felperes újabb beadványában elismerte, hogy az alperes a számla ellenértékét, a kamat kivételével 1977. december 30. napján kifizette. Ennek következtében a keresetét a 14 napos késedelem miatt 84 Ft kamatra szállította le.
Az elsőfokú bíróság az alperest 84 Ft kamat, a felperest 109 Ft, az alperest pedig 50 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az eljárási illeték nagyobb részének megfizetésére azért kellett a felperest kötelezni, mert az alperest 1978. február 1. napján nevezte meg adósként, holott az a tartozását 1977. december 30. napján kiegyenlítette. A kamatfizetésére kötelezés folytán az alperes az illeték arányos összegét volt köteles megfizetni.
A felperes az illetékben való marasztalása ellen fellebbezett. Ebben arra hivatkozott, hogy az illetékfizetésére az alperes köteles, mert a fizetési meghagyás benyújtásának joghatályát úgy kell tekinteni, mintha követelését eredetileg is a később perbevont alperes ellen érvényesítette volna.
A fellebbezetés nem alapos.
A perindítás joghatálya a Pp. 128. §-a szerint a keresetnek az alperessel való közlésével állt be. Ebben az időpontban a felperes követelése már csak a kamatra állott fenn. Igaz ugyan, hogy a Pp. 132. §-ának (3) bekezdése szerint a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, de ennek megállapításától számított 30 napon belül az alperesként perbevonható személyt megjelöli és ezt a személyt a bíróság a kereset közlésével alperesként megidézi. A keresetindításhoz fűződő jogi hatályok fennállása azonban nem jelenti azt, hogy az alaptalan per költségeit, nevezetesen az első fokú eljárási illetéket annak az alperesnek kell viselnie, amely a perre okot nem szolgáltatott. Az alperes a felperes keresetének részére történő kézbesítéskor a felperesnek a főköveteléssel már nem tartozott. A felperes az alperes személyében bekövetkezendő változással kapcsolatos kérelme előterjesztésekor már tudta, hogy az új alperes csupán a kamattal tartozik, így annak perbevonása csak 84 Ft kamat erejéig lett volna indokolt. A felperes azonban fenntartotta a főkövetelésre vonatkozó – már fenn nem álló – kérelmét is. E vonatkozásban alaptalan eljárásának illetékkövetkezményeit tehát neki kell viselnie.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a megfellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 560/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás