MK BH 1979/279
MK BH 1979/279
1979.08.01.
I. Ha a tanulmányi szerződést a dolgozó oly módon szegi meg, hogy a szerződésben kikötött időtartamot nem tölti le, a vállalat a támogatásnak csak a le nem töltött idővel arányos részét követelheti vissza. A tanulmányi szerződés ezzel ellentétes rendelkezése érvénytelen [34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet 15. § (3) bek.].
II. A tanulmányi szerződésben arról is rendelkezni kell, hogy a képzés befejezése után a vállalat a dolgozót milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni [1967. évi II. törvény 2. §; 5/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 6. §].
III. Tanulmányi szerződés megszegésével kapcsolatban keletkezett jogvita eldöntése esetén mellőzhetetlenül szükséges a szerződés beszerzése, mert annak tartalma ismerete nélkül a vitát eldöntő szerv nincs abban a helyzetben, hogy érdemben dönthessen [Pp. 1. §, 3. § (1) bek., 167. § (2) bek., 355. § (2) bek.].
A felperes az alperesnél technológus munkakörben dolgozott. A felek 1976. szeptember 1-jén tanulmányi szerződést kötöttek. Ennek értelmében a felperes vállalta, hogy a technikusi minősítő tanfolyamot elvégzi.
Az alperes 1978. március 10-én értesítette a felperest, hogy mivel a tanulmányi szerződést megszegte és 1979. szeptember 1-je előtt a munkaviszonyát megszüntette, köteles 9569 Ft összegű tanulmányi támogatást visszafizetni.
A felperes a fizetési felszólítás hatálytalanítása iránt munkaügyi vitát indított.
Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította.
A felperes a döntőbizottsági határozat megváltoztatása iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben arra hivatkozott, hogy a munkaviszonyának megszüntetésére azért került sor, mert az alperes nem a képzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatta. A vállalat tehát szerződésszegést követett el.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokolása szerint az alperes az 1977. július 25-én kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy fizetésének változatlanul hagyása mellett rudazott gumitechnológus és normás feladatok elvégzésével bízza meg. A felperes tehát a képesítő tanfolyam elvégzése után képzettségének megfelelő, technikusi munkakörbe került. Egyébként az alperes a tanulmányi szerződésben csupán azt a kötelezettséget vállalta, hogy a felperesnek a szerződésben megjelölt tanulmányi kedvezményeket, támogatást biztosítja. A felperes munkaviszonyának idő előtti megszüntetésével szerződésszegést követett el, miért is a le nem dolgozott időre arányosan eső tanulmányi támogatást visszatéríteni köteles.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróságnak az a feladata, hogy a törvény céljának (1. §) megfelelően az igazság kiderítésére törekedjék. A per eldöntésének alapjául szolgáló tényállást hivatalból is tisztáznia kell [Pp. 164. § (2) bek. és Pp. 355. § (2) bek.]. Az adott esetben a munkaügyi bíróság ezeket a jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyta és a per eldöntésének alapjául szolgáló tényállást megfelelően nem tisztázta.
Az alperes az Mt. V. 70. §-ának (2) bekezdése alapján kibocsátott fizetési felszólításában részletezte, hogy az általa visszakövetelt 9569 Ft összegű tanulmányi támogatás milyen tételekből áll. Arra hivatkozott, hogy a felperes a gépipari szakközépiskolai tanulmányai idején részesült 3400 Ft “tanulmányi segélyből és tandíjból” 500 Ft-ot, a munkából kiesett időre kifizetett 4844 Ft munkabérből pedig 807 Ft-ot köteles visszafizetni. E két tétellel kapcsolatban utalt arra, hogy a felperessel 1974. szeptember 1-jén is tanulmányi szerződést kötött.
Az 1974. szeptember 1-jén kötött tanulmányi szerződés azonban nincs az iratoknál. A szerződés tartalma a rendelkezésére álló peranyag alapján nem állapítható meg. A munkaügyi bíróság e részben nem tett eleget tényállás-felderítési kötelezettségének, emiatt ítélete megalapozatlan. A tényállás feltáratlansága miatt nem állapítható meg, hogy a peres felek között az 1974. év szeptemberében létrejött tanulmányi szerződésnek mi volt a tartalma, abban a peres felek jogaikat és kötelezettségeiket miként szabályozták, illetve az sem állapítható meg, hogy a felperes e szerződéssel kapcsolatban elkövetett-e szerződésszegést, és ha igen, annak mi a jogszerű következménye. Ezzel kapcsolatban utalni kell arra, hogy az 1978. április 14-én tartott döntőbizottsági tárgyaláson az alperes képviselőjének nyilatkozata szerint a felperes az 1974. szeptember 1-jén kelt tanulmányi szerződést nem írta alá. Az alperes nyilatkozata alapján még az is kétséges, hogy a peres felek között egyáltalán létrejött-e tanulmányi szerződés.
Az 1976. szeptember 1-jén kelt tanulmányi szerződés 2. pontja szerint a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az 1976. szeptember 1-jén kezdődő 10 hónapos technikusi minősítő tanfolyamot elvégzi és 1979. szeptember 1-jéig az alperesnél fenntartja munkaviszonyát. A szerződés 4. pontja értelmében, ha a felperes tíz hónapot nem tölt el munkaviszonyban, úgy az alperes által biztosított támogatást két részletben köteles visszafizetni.
A felperes – a rendelkezésre álló adatok szerint – a tanfolyam elvégzése után 8 hónapig az alperesnél fennálló munkaviszonyát fenntartotta. Amennyiben a felperes szerződésszegése megállapítható, úgy az Mt. V. 15. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján a felperes csupán két hónapi időre arányosan eső tanulmányi támogatás visszafizetésére köteles. A szerződésnek ezzel ellentétes kikötését nem lehet érvényesnek tekinteni.
Az Mt. V. 15. §-ának (2) és (3) bekezdésében, valamint az 5/1967. (X. 8.) MÜM számú rendelet 4–6. §-iban foglaltak alapulvételével a munkaügyi bíróság elmulasztotta annak körültekintő vizsgálatát is, hogy az alperes az Mt. 2. §-ában foglaltakkal összhangban járt-e el a szerződés megkötésénél. Az alperes ugyanis nem határozta meg, hogy a felperest a tanfolyam elvégzése után milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni, jóllehet a dolgozónak jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy erről a szerződés megkötésével egyidejűleg tájékozóan. A felperes egyébként tagadta, hogy munkaköri beosztása azonos volna a technikusi munkakörrel, az alperes e nyilatkozatát nem cáfolta meg, ehhez képest a munkaügyi bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy az alperes a felperest technikusi – tehet képzettségének megfelelő – munkakörben foglalkoztatta.
A munkaügyi bíróság a felperes megtérítési kötelezettségének mértékét illetően nem tisztázta, hogy a felperest a 23/1974. (IX. 4.) MÜM számú rendelet alapján milyen mérvű tanulmányi kedvezmény (támogatás) illette meg. Az alperes ugyanis – ha a felperes szerződésszegése megállapítható – csak a jogszabályon alapuló tanulmányi kedvezmény mértékét meghaladó támogatást követelheti vissza jogszerűen, vagyis azt, amelyhez a felperes tanulmányi szerződéskötés nélkül nem juthatott volna hozzá. (M. törv. I. 10 292/1978/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás