PK BH 1979/28
PK BH 1979/28
1979.01.01.
A gyermeknek a szülők megegyezésen alapuló huzamosabb elhelyezését is csak akkor indokolt megváltoztatni, ha a körülmények utóbb lényegesen megváltoztak, és a gyermek fejlődése addigi környezetében már nincs biztosítva [Csjt. 76. §; XXI. sz. PED].
A peres felek 1968-ban kötöttek házasságot, amelyből 1969. július 10-én G. utónevű gyermekük született. A felek az életközösséget másfél évvel a gyermek születése után megszakították, a felperes ekkor a közös lakást elhagyta. A felek az életközösség megszakításakor a gyermek elhelyezésében és tartásában úgy állapodtak meg, hogy a gyermek az alperes anya gondozásában marad és a felperes havi 300 forint gyermektartásdíjat fizet az alperesnek.
A Sz.-i Járásbíróság 1972. október 12-én a felek házasságát felbontotta.
Az alperes 1976 augusztusáig M.-n albérletben lakott a gyermekkel együtt. Ekkor a gyermeket azzal adta át a felperesnek, hogy Budapestre költözik, mert gépszedő szakmunkát tanul és tanulmányainak 1977 áprilisában történő befejezése után a gyermeket ismét magához veszi.
A felperes 1977. február 12-én gyermekelhelyezés és tartásdíj megfizetése iránt pert indított az alperes ellen. Keresetében előadta, hogy az alperes a gyermek látogatásakor kötekedő magatartást tanúsít, a tartásdíj-fizetési megállapodásukban foglaltaknak pedig hiánytalanul nem tesz eleget.
Az alperes a kereset elutasítását, viszonkeresetében a gyermek nála való elhelyezését és a felperesnek tartásdíj fizetésére kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és a viszontkeresetnek helyt adva a gyermeket az alperes anyánál helyezte el. Egyben a felperest 1977. május 1. napjától kezdődően havi 500 Ft tartásdíj megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az alperes a gyermeket több mint öt és fél évig megfelelően gondozta, nevelte és arra azóta sem vált alkalmatlanná. Azt pedig a felperes is elismerte, hogy az alperes a gyermeket csak ideiglenesen adta át neki azzal, hogy a gyermeket a tanulmányi idő leteltével ismét magához veszi. Elismerte a felperes azt is, hogy az alperes a gyermeket 1976 augusztusától havonta látogatta és havi 600 forintot rendszeresen küldött a gyermek tartására.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a gyermeket a felperesnél helyezte el. Egyben az alperest havi 500 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Ítéletében megállapította, hogy mindkét szülő alkalmas a gyermek nevelésére, a felperes körülményeiben történt kedvező változás miatt azonban a gyermek érdekében a felperesnél történő elhelyezés áll. A felperes a jelenlegi feleségével és az anyósával háromszobás kertes családi házban lakik, a gyermek beilleszkedett a jelenlegi környezetbe, és a felperes felesége is vállalja a gyermek nevelését. Ezzel szemben az alperes Budapesten egy 3 × 4 m alapterületű albérleti szobában egyedül él.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a felek gyermekének elhelyezése tekintetében bírósági döntés (ítélet vagy egyezséget jóváhagyó végzés) nem volt, ezért helyes a perben eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy a gyermek elhelyezésénél az 1974. évi I. törvény (Csjt.) 76. §-a (1) bekezdésének alkalmazására került sor. A gyermek elhelyezésének a szülők megegyezésen alapuló és huzamos ideig fennállt megváltoztatása azonban olyan körülményeket feltételez, amelyek a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdésében írt feltételekhez hasonlatosak. Ennek megfelelően emeli ki a Legfelsőbb Bíróság módosított XXI. számú Polgári Elvi Döntése, hogy a gyermeknek akár a szülők megegyezésen, akár bírói döntésen alapuló huzamosabb elhelyezését csak akkor indokolt megváltoztatni, ha a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődése − különösen a körülmények lényeges változása miatt – addigi környezetében már nincs megfelelően biztosítva és a másik szülőnél vagy más helyen való elhelyezését a gyermek érdeke kívánja meg.
Az alperes anya a gyermeket több mint öt éven át egyedül gondozta és nevelte. A szülők 1976. augusztusi megállapodása csupán arra irányult, hogy a felperes a gyermek gondozását ideiglenesen, az anya tanulmányi továbbképzésének idejére veszi át. Az, hogy a felperes a gyermeket a nála történt ideiglenes elhelyezés ideje alatt lelkiismeretesen gondozta és nevelte, a megállapodás ideiglenes jellegére tekintettel még nem ad alapot a gyermeknek a szülők eredeti megállapodásával ellentétes elhelyezésére. A felperesnek egyébként is az lett volna a kötelessége, hogy a nevelés és a gondozás átvállalásának ideiglenes jellegét a gyermekben kellően tudatosítsa, amit a jóhiszeműség és a méltányosság is megkíván.
A különélő szülők közötti jó viszony a gyermeknek is alapvető érdeke. Kívánatos, hogy a szülők időszakosan a gyermek nevelésében is tehermentesítsék egymást, ha azt a helyzet úgy kívánja. A jelen esetben az anyának a gyermek szempontjából is kedvező egzisztenciális érdeke fűződött ahhoz, hogy továbbtanuljon, és ez alatt az apa néhány hónapra tehermentesítse őt a gyermek évek óta tartó megfelelő gondozásában.
A gyermeknek a felperesnél való elhelyezése tehát csak akkor válna indokolttá, ha az alperes már nem volna képes a gyermek megfelelő nevelésére, vagy a gyermeket alapvetően nem a továbbtanulás érdeke miatt, hanem azért adta volna át a felperesnek, mert maga képtelen a nevelés gondjával megbirkózni. Ilyen adatok azonban nem merültek fel, sőt arra sincs adat, hogy az anya nevelése kifogásolható lett volna. Ellenkezőleg: a bizonyítékok azt támasztják alá, hogy az anya minden áldozatot igyekezett meghozni a gyermekéért. Az alatt a viszonylag rövid idő alatt is, amíg a gyermeket ideiglenesen a felperes látta el, a gyermek tartásához havi 500 forinttal önként hozzájárult és B.-ről Sz.-re kéthetenként utazott a gyermekhez. A felperes ezzel szemben 1971. óta csupán havi 300 forinttal járult hozzá a gyermek tartásához és ezt az összeget annak ellenére sem emelte fel önként, hogy anyagi körülményei a peradatok szerint a későbbiekben javultak.
Ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az első fokú ítéletet a gyermek és a gyermek ingóságai kiadására kötelező rendelkezéssel a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése alapján, a Legfelsőbb Bíróság módosított XXI. számú Elvi Döntésének szem előtt tartásával helybenhagyta. (Legf. Bír. P. törv. II. 21 416/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás