MK BH 1979/280
MK BH 1979/280
1979.08.01.
Munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a dolgozót nem terheli elhelyezkedési kötelezettség, ha az előírt határidőn belül fordult a döntőbizottsághoz a felmondás hatálytalanítása végett; továbbá akkor sem, ha a döntőbizottság elrendelte a munkaviszonyának helyreállítását, ennek azonban a munkáltató nem tett eleget [1967. évi II. törvény 28. §, 31. § (1) bek.; 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet 33. § (1) bek.; MK 15. sz.].
A peres felek határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek, amely szerint a felperes képesítés nélküli óvónőként alkalmazta az alperest 1975. szeptember 1. napjától N. I.-né óvónő “munkába állásáig” terjedő időre.
Az alperes 1977. szeptember havában a munkaügyi döntőbizottsághoz felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben sérelmezte, hogy nem részesült az 1977. szeptember 1-jei kötelező bérrendezésben, noha az a képesítés nélküli pedagógusokra is vonatkozott.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával kötelezte a felperest a 6/1977 (VII. 27.) OM–MÜM számú rendelet szerinti bérrendezés végrehajtására. Ennek határidejéül az 1977. október havi bérfizetési napot jelölte meg.
A felperes a rendelkezést nem hajtotta végre és az alperes által 1977. szeptember 22-én kézhez vett felmondásával az alperes munkaviszonyát 1977. szeptember 30-vel megszüntette.
A felperes a felmondást azzal indokolta, hogy “az alperest az óvónőképző levelező tagozatára nem vették fel, így továbbtanulási kötelezettségének nem tett eleget. Ezért a jogszabály szerint tovább alkalmazni nem lehet”.
Az alperes a felmondás ellen 1977. szeptember 27-én felülvizsgálati kérelemmel élt. Ebben sérelmezte a felperes felmondó intézkedését, mivel N. I. – aki gyermekgondozási segélyen van, s akinek munkába állásáig őt alkalmazták –, csak 1978-ban áll munkába. Az alperes előadta azt is, hogy 1977. év tavaszán megkívánta szüntetni a munkaviszonyát. A vezető óvónő azonban megnyugtatta, hogy elégedett a munkájával, és még van egy éve, amíg N. I. visszatér.
Az alperes kérelme alapján a munkaügyi döntőbizottság az 1977. december 6-án hozott határozatával a felmondást hatályon kívül helyezte. Egyben kötelezte az óvoda vezetőjét, hogy a felperest foglalkoztassa tovább óvónői munkakörben, valamint arra is, hogy az 1977. október 1-jétől kiesett munkabérét folyósítsa. A munkaügyi döntőbizottság a határozat indokolásában megállapította, hogy az alperes “a munkakör betöltésére alkalmas, munkája ellen kifogás nem merült fel”. Megállapította továbbá, hogy a munkaviszony megszüntetése után is képesítés nélküli dolgozót alkalmaztak N. I.-né helyettesítésére.
A határozat ellen a felperes keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amelyben a határozat megváltoztatását, a felmondás hatályban tartását és az elmaradt munkabér megfizetése alóli mentesítését kérte.
Az alperes a munkaügyi bírósághoz küldött beadványában a bíróság segítségét kérte, mert a felperes nem hajtotta végre a döntőbizottság határozatát. Előadta, hogy három hónapja munka nélkül van, a megélhetése nincs biztosítva.
A munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatát akként változtatta meg, hogy a felperest mentesítette az elmaradt munkabér megfizetése alól. A keresetet ezt meghaladóan elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy az alperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének, mert nem kísérelt meg más munkáltatónál elhelyezkedni. Ezért – az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdése szerint – elmaradt munkabérre nem tarthat igényt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 31. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a vállalat a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, a dolgozót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkaviszonya meg sem szűnt volna.
Az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a munkaviszony megszüntetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá a felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült, vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna.
Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperes az alperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Tévedett azonban, amikor az elmaradt munkabér igényét arra hivatkozva találta alaptalannak, hogy az alperes keresetveszteség elhárítása érdekében nem úgy járt el, ahogyan az elvárható lett volna.
Az MK 15. számú állásfoglalás nyújt eligazítást abban a kérdésben, hogy milyen esetekben és mely időponttól terheli a dolgozót elhelyezkedési kötelezettség. Az állásfoglalás szerint a dolgozót az elhelyezkedési kötelezettség általában addig az időpontig nem terheli, amíg a körülményekre tekintettel kellő alappal remélheti, hogy a jogellenesen megszüntetett munkaviszonyát gyorsan helyreállítják.
Az adott esetben az alperes a felmondás kézhezvételét követő rövid időn belül kérte a munkáltató intézkedésének felülvizsgálatát, ennek kedvező eredményét joggal feltételezhette, mert munkaviszonyát a felperes határozott idejű munkaviszonyról lévén szó – csak az Mt. 28. §-ában meghatározott feltételek esetén szüntethette volna meg felmondással. A munkaügyi döntőbizottság határozatáig tehát az alperest semmiképpen sem terhelte az a kötelezettség, hogy más munkaviszony létesítésével csökkentse a munkaviszonya megszüntetéséből eredő keresetveszteségét. A munkaügyi döntőbizottság 1977. december 6-án kelt határozatával megállapította, hogy a felmondás érvénytelen. Kötelezte a munkáltatót az alperes tovább foglalkoztatására és a kiesett időre járó munkabér megfizetésére. Az alperest a számára kedvező döntőbizottsági határozat kézhezvétele után még inkább nem terhelte elhelyezkedési kötelezettség, mivel ekkor már joggal bízhatott munkaviszonyának mielőbbi helyreállításában.
Ilyen körülmények között jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a felperest mentesítette az 1977. október 1-jétől a munkaügyi bíróság határozatának meghozataláig terjedő időre az elmaradt munkabér megfizetése alól. (M. törv. II. 10 252/1978/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás