MK BH 1979/283
MK BH 1979/283
1979.08.01.
I. Ha a munkaügyi döntőbizottság előtti eljárásban a dolgozót ügyvéd képviselte, az ügyvéd munkadíját az 5/1962. (VI. 19.) IM számú rendeletnek a polgári nemperes eljárásra vonatkozó rendelkezései alapján kell megállapítani [9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 48. § (2) bek.; 5/1962. (VI. 19.) IM sz. r. 13. § (1) bek. b) pont].
II. A felek pernyertességének és pervesztességének megközelítőleg egyenlő aránya esetén a költségeit a munkaügyi bíróság előtti eljárásban is mindegyik fél maga viseli. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a dolgozónak a munkaügyi döntőbizottság előtti eljárással kapcsolatban költségei merültek fel; ilyen esetben helye lehet az egyik felet megillető költségeknek a másik félnek járó költségekbe való beszámításának [Pp. 75. § (4) bek., 78. § (2) bek., 81. § (1) bek.; 5/1962. (VI. 19.) IM sz. r. 6. § (1) bek. a) pont, 8. § (1) bek.].
Az alperes a felperest a leltározással összefüggő adminisztratív intézkedés megtételének elmulasztása miatt 1978. január 10-én írásban szigorú figyelmeztetésben részesítette. Ugyanezen a napon külön határozattal 7350 Ft részkártérítés megfizetésére kötelezte.
A felperes az alperes mindkét intézkedését felülvizsgálati kérelemmel támadta meg, melyet 1978. január hó 24-én adott postára. Az alperes azonban 1978. január 23-án hatályon kívül helyezte a már említett kártérítési határozatot, amely intézkedését a felperes csak a kérelem előterjesztését követően vette kézhez.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a szigorú figyelmeztetés hatálytalanítására irányuló kérelmét elutasította, a kártérítés körében pedig az eljárást megszüntette. A továbbiakban úgy rendelkezett, hogy a költségeiket a felek maguk viselik. A felperest a munkaügyi döntőbizottsági eljárásban ügyvédi munkaközösség képviselte.
A felperes a jogi képviselője útján előterjesztett keresetlevélben a szigorú figyelmeztetés hatálytalanítását, a kártérítési határozat visszavonása folytán az azzal kapcsolatos eljárási költség megtérítését, valamint a perköltséget kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát részben megváltoztatta. A szigorú figyelmeztetést hatályban tartotta (helyesen: e körben keresetét elutasította), egyúttal kötelezte az alperest, hogy a munkaügyi döntőbizottsági eljárásban felmerült költség címén 433 Ft-ot, perköltségként pedig 1160 Ft-ot fizessen be a felperest képviselő ügyvédi munkaközösség pénztárába.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes adminisztratív mulasztása kétségkívül megállapítható, ezért az alperes jogszerűen figyelmeztette. Minthogy az alperes a kártérítési határozat hatálytalanításáról a felperes képviselőjét nem tájékoztatta és erről a munkaügyi döntőbizottságot is csak szóban értesítette, köteles az ügyvédi képviselettel eljáró felperesnek a munkaügyi döntőbizottsági eljárás és a per során felmerült költségeit megtéríteni.
A munkaügyi bíróság ítéletének a költségekre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes a felperest kártérítésre kötelező határozat hatálytalanításra vonatkozó elhatározását csak a felülvizsgálati kérelem előterjesztését követően hozta a felperes tudomására. Ebből következően a felperes – jogi képviselője útján – jogszerűen terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet e tárgykörben is.
A felperes tehát alappal védekezett az utóbb visszavont kártérítési határozat ellen.
Ilyen tényállás mellett pedig az alperesnek a kártérítési határozat visszavonására irányuló késedelmes intézkedését és a munkaügyi döntőbizottság ezzel összefüggésében hozott határozatát olyannak kell tekinteni, mintha a döntőbizottság helyt adott volna a felperes felülvizsgálati kérelmének.
A 9/1967. (X. 8.) MÜM számú rendelet 48. §-ának (2) bekezdése szerint “ha a munkaügyi döntőbizottság a dolgozó panaszának helyt ad, szükséges és igazolt költségeit – ideértve ügyvédje munkadíját is, valamint az eljárás miatt kiesett munkaidejére járó átlagkeresetét – a vállalat köteles megtéríteni”.
A felperest tehát a kártérítéssel összefüggő, a munkaügyi döntőbizottság előtt folyamatban volt vitájával kapcsolatban eljárási költség illeti meg.
Az ügyvédi munkadíjról és az ügyvédi díjszabásról szóló, a 2/1973. (VI. 19.) IM számú rendelettel módosított 5/1962. (VI. 19.) IM számú rendelet 13. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a polgári nemperes eljárásban az ügy viteléért az 5000 Ft-nál magasabb, de a 20 000 Ft-ot meg nem haladó ügyérték esetén az ügyérték 2%-a számítható fel.
A kártérítéssel kapcsolatos jogvita ügyértéke a munkaügyi döntőbizottsági eljárásban 7350 Ft volt. Az említett jogszabály alapján tehát a felperest ennek az eljárásnak az eredményeként 147 Ft (kerekítve 150 Ft) eljárási költség illette volna meg.
A munkaügyi bíróság előtt indult pernek a kártérítéssel összefüggő eljárási költségigény perértéke szempontjából tehát ezt a 150 Ft-ot kellett figyelembe venni. Az ügyvédi munkadíjjal kapcsolatban említett jogszabály 6. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint polgári peres ügy első fokú vitelére 1000 Ft-ig terjedő perérték esetén 100 Ft munkadíj számítható fel.
Mindezekre figyelemmel a felperest 250 Ft eljárási költség illeti meg.
Ezzel szemben a szigorú figyelmeztetés hatálytalanítása iránt indult munkaügyi vita körében az alperes vált pernyertessé. A munkaügyi bíróság ugyanis a felperesnek az e körben előterjesztett kereseti kérelmét elutasította.
A Pp. 78. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság a perköltség felől hivatalból határoz, kivéve, ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri.
A perben az alperes nem mondott le költségigényéről. A már említett és a 2/1973. (VI. 19.) IM számú rendelettel módosított 5/1962. (VI. 19.) IM számú rendelet 8. §-ának (1) bekezdése szerint a meg nem becsülhető peres ügy első fokú viteléért 400 Ft-ig terjedő munkadíj számítható fel. Az alperest vállalati jogtanácsos képviselte, ezért a Pp. 75. §-ának (4) bekezdése alapján csökkentett összegű eljárási költség illeti meg. Minthogy erre figyelemmel a peres felek közel azonos arányban lettek pernyertesek, illetőleg pervesztesek, eljárási költségeiket maguk kötelesek viselni [Pp. 81. § (1) bek.]. (M. törv. II. 10 284/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás