PK BH 1979/289
PK BH 1979/289
1979.09.01.
Ingatlanközvetítési tevékenységgel állampolgár nem foglalkozhat. Az ilyen módon adott ügynöki díj visszafizetésére irányuló igényt a Ptk. 237. §-ának alkalmazásával kell elbírálni [27/1971. (IX. 14.) Korm. sz. r. 2. § (2) bek.; Ptk. 200. § (2) bek., 237. §, 361. § (1) bek.].
A felperes újsághirdetés útján kívánta a családi házát értékesíteni. Az alperes M. M.-néval elment hozzá, s többszöri találkozás után a felperes végül is megegyezett M.-néval, aki foglalót is adott részére. Az egyezkedésben az alperes is részt vett. A közvetítésért az alperes 3000 forintot kért és kapott a felperestől. A vevő utóbb elállt a szerződési szándékától, ezért a felperes visszakövetelte az alperestől a fenti összeget.
Az alperes tagadta, hogy a felperestől pénzt kért és kapott volna.
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3000 forintot, annak 1977. július 1-jétől járó évi 5%-os kamatát és 180 forint perköltséget. Az ítélet indokolása szerint tanúk vallomása alapján bizonyított, hogy az alperes a 3000 forintot a felperestől átvette, azt azonban visszafizetni tartozik, mert a pénzzel a felperes rovására jogalap nélkül gazdagodott [Ptk. 361. § (1) bek.], az ugyanis őt semmilyen jogcímen nem illeti meg.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ingatlanközvetítésről szóló 27/1971. (IX. 14.) Korm. sz. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint ingatlanközvetítési tevékenységet nem állami szervek, illetőleg állampolgárok nem gyakorolhatnak. Így tehát az alperes ingatlanközvetítői tevékenység, illetőleg a feleknek az ügynöki díjra vonatkozó megállapodása jogszabály tilalmába ütközött, tehát a szerződés semmis [Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése].
Érvénytelen szerződés esetében, a Ptk. 237. §-ában foglalt rendelkezések szerint, elsősorban a szerződéskötés előtti helyzetet kell visszaállítani, ha pedig erre nincs lehetőség, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályosság nyilvánítja. Ez utóbbi esetben rendelkeznie kell az esetleges ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.
Az eljárt bíróságok a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére utalással a jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozással kötelezték az alperest fizetésre – noha a felek közötti jogvitát, a fent kifejtettek szerint, a Ptk. 237. §-ában foglalt rendelkezések alapján kell rendezni.
Miután eltérő jogi álláspontjuknál fogva a bíróságok nem vizsgálták azt a kérdést, hogy az alperesnek volt-e olyan kiadása, illetőleg időveszteséggel járó tevékenysége, amellyel kapcsolatban ellenszolgáltatásra tarthat igényt, a bizonyítási eljárást ki kell egészíteni.
A Legfelsőbb Bíróság ezért mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. V. 21 279/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás