PK BH 1979/292
PK BH 1979/292
1979.09.01.
Étterem üzemben tartója – ha ennek feltételei megvannak – teljes felelősséggel tartozik a látogató dolgának elveszéséből keletkezett kárért. Korlátozott mértékű felelősség csak a szállodákra nézve állhat fenn [Ptk. 468. § (1) és (2) bek., 471. §; Ptké. 66. §; 11/1974. (XII. 24.) BKM sz. r.].
A felperes az alperes által üzemben tartott étterembe magával vitte pézsma bundáját, amelyet a falon elhelyezett egyik fogásra akasztott fel. A bunda az ebéd ideje alatt ismeretlen körülmények között elveszett. A felperes 12 800 forint megfizetése iránt indított keresetet az alperes ellen.
Az elsőfokú bíróság a Ptk. 471. §-ára hivatkozással az alperest 12 800 Ft megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a marasztalási összeget 5000 forintra leszállította. Hivatkozott a Ptk. 468. §-ának (2) bekezdésére, valamint a Ptké. 66. §-ára s arra a következtetésre jutott, hogy az alperessel szemben 5000 forintot meghaladó kártérítést az adott esetben nem lehet érvényesíteni.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A jogerős ítélt helyesen állapította meg, hogy az éttermet üzemben tartók felelősségére a Ptk. 471. §-a szerinti eltérésekkel a szállodára vonatkozó felelősségi szabályokat kell alkalmazni.
Eszerint az étterem üzemben tartója felelős azért a kárért, amely a látogatót a dolgának elveszése folytán érte. A felelősség azonban csak az olyan dolgokra terjed ki, amelyet a látogatók a vállalat helyiségeiben rendszerint magukkal szoktak vinni, s ha a látogatók rendelkezésére megfelelő hely áll dolgaik megőrzésére, a vállalat csak az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel.
A Ptk. 468. §-ának (2) bekezdése szerint a szálloda felelőssége esetén jogszabály a kártérítés mértékét korlátozhatja. A Ptké. 66. §-ból egyértelműen kitűnik, hogy ez a korlátozás csak a Ptk. 468. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelősségre vonatkozik. E rendelkezés szerint pedig a belkereskedelmi miniszter felhatalmazást kapott arra, hogy meghatározott szállodákra nézve a kártérítés felső határát ötezer forintnál magasabb összegben állapítsa meg. Ennek alapján jelent meg a 11/1974. (XII. 24.) BKM sz. rendelet, amely bizonyos szálloda kategóriákra vonatkozik. Ebből megállapítható, hogy a törvény csupán a szállodák felelősségét kívánta korlátozni.
A felelősségnek a fenti módon való szabályozásánál az a megfontolás vezette a jogalkotót, hogy a szállodákban a vendégnek rendszerint nagyobb lehetősége van arra, hogy dolgai felett felügyeletet gyakoroljon, illetőleg azokat oly módon helyezze el vagy adja át a szálloda alkalmazottainak, amely megfelelő biztonságot nyújt. Ilyen körülmények között indokolt a szálloda felelősségének korlátozása. Az étterem látogatója azonban rendszerint sokkal kevésbé képes dolgai felett a folyamatos felügyelet gyakorlására. Különösen áll ez arra az esetre, amikor az étterem fenntartója nem teremt lehetőséget a látogató dolgainak ruhatárban való elhelyezésére. Ilyen esetben viszont merőben indokolatlan lenne az étterem kártérítési felelősségének olyan összegre való korlátozása, amely a vendégek által rendszerint magukkal vitt dolgok értékének alatta marad.
Ettől függetlenül a törvényben foglalt korlátozások egyébként is figyelmen kívül maradnak, ha a vendég (látogató) bizonyítja, hogy a kártérítésre kötelezett nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 468. §-ának (2) bekezdése, 471. §-ának (2) bekezdése].
A per adatai szerint a felperes károsodása nem kétséges. Az sem vitás, hogy olyan dolga veszett el, amelyet hasonló jellegű éttermekbe a látogatók rendszerint magukkal szoktak vinni. Tény az is, hogy étteremben a felperes bundájának megőrzésére megfelelő hely nem állt rendelkezésre. Az étterem oldalfalain elhelyezett fogasok ilyennek nem tekinthetők.
Az étterem, ahol a károsodás bekövetkezett, naponta 1500 személy étkezését látja el, s ott már korábban is történtek hasonló károsodások. A per adatai arra mutatnak, hogy a vendégeknek a hidegebb évszakokban nagyobb távolságról kell megközelíteniük az éttermet, így meleg felsőruha (télikabát, bunda) viselésére vannak utalva. Ilyen helyzetben pedig az alperes részéről lett volna az “általában elvárható” magatartás, hogy gondoskodjék a látogatók dolgainak megőrzésére alkalmas, megfelelő hely létesítéséről. Ezt azonban az alperes elmulasztotta. E mulasztását az sem menti, hogy – állítása szerint – a perbeli helyiséget csak bérli. Még kevésbé alkalmas az alperes felelősségének kimentésére az a körülmény, hogy az étteremben tábla hívta fel a vendégek figyelmét arra, hogy ruháikat csak a saját felelősségükre helyezhetik el a fogasokon. Az alperes ugyanis a jogszabályon alapuló felelősségét egyoldalúan nem zárhatja ki.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (P. törv. V. 20 939/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás