PK BH 1979/293
PK BH 1979/293
1979.09.01.
A gondnokság alá helyezés iránt indult perben csak a tényállás minden oldalú tisztázása után lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a gondnokság alá helyezés feltételei fennállanak-e. Ha a beszerzett elmeszakértői vélemény hiányos, a bíróságnak fel kell hívnia a szakértőt véleményének kiegészítésére [Pp. 3. §, 164. § (2) bek., 182. § (3) bek.; Ptk. 16. § (2) bek.].
Az alperes 1909. március 16-án született – több alkalommal állt a megyei tanács kórháza elmeosztályán “schizophrenia paranoides” diagnózissal gyógykezelés alatt. A kórház 1978. március 22-én kelt szakorvosi véleménye szerint “jelenleg is üldöztetéses, megfigyeltetéses sexuális tartalmú doxasmai fennállanak. Elmeszociális otthonba elhelyezése javasolt”.
A felperes az alperes gondnokság alá helyezését kérte. Az 1978. május 18-án benyújtott keresetlevele szerint az alperes ingatlanvagyonnal nem rendelkezik, hozzátartozója nincs; “személyi és vagyoni védelme” indokolttá teszi a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezését.
A járásbíróság elrendelte az alperes elmeállapotának megvizsgálását. A kijelölt igazságügyi szakértő előtt az alperes elmondotta, hogy családi állapota özvegy, egyedül él, 4 elemi végzett, 1938-ban és 1955-ben betörték a fejét, de eszméletvesztése nem volt. A szomszédaival nincs jó viszonyban és azok életviszonyairól adott saját észleletei alapján tájékoztatást.
A szakértő 1978. július 11-én kelt véleménye szerint az alperes “kb. 20 év óta tudathasadásos elmezavar idült formájában szenved, amely miatt kóros észrevevései révén a valóságot meghamisítja. Ezen elmeállapota miatt ügyei viteléhez szükséges belátási képessége állandó jelleggel hiányzik”.
Az alperes ügygondnoka a kereset elutasítását kérte.
A járásbíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában a bírói gyakorlatra hivatkozással arra az álláspontra helyezkedett, hogy a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés feltétele többek között “a jogi cselekvőképesség (felelőtlen költekezés, indokolatlan feljelentések stb.) bizonyítása is, ami a felperest terheli. A felperes azonban erre vonatkozóan bizonyítási indítványt egyáltalán nem terjesztett elő”.
A járásbíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 16. §-ának (2) bekezdése szerint cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – elmebeli állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – állandó jelleggel teljesen hiányzik.
Annak eldöntéséhez, hogy valakinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a Ptk. 16. §-ának (2) bekezdése értelmében állandó jelleggel teljesen hiányzik-e, elmeorvos szakértői véleményre van szükség. Az adott esetben véleményt kért ugyan a bíróság, de nem észlelte, hogy a megadott szakvélemény hiányos. Az adatok szerint az alperes a megyei tanács kórházában több alkalommal állt gyógykezelés alatt, a bíróság mégsem szerezte be a kezeléséről készült kórházi zárójelentéseket, kórlapokat, leleteket, holott ezekből az alperes életvezetésére következtetni lehetett volna.
Az elmeorvos szakértő a véleményében utal arra, hogy az alperes kb. 20 év óta szenved elmebetegségben, de azt nem fejtette ki, hogy e megállapítását mire alapozta. Arra sem tért ki, hogy a betegség indokolja-e a gondnokság alá helyezést.
A perben beszerzett szakértői vélemény tehát hiányos és ezért az eljáró bíróságnak fel kellett volna hívnia a szakértőt véleményének kiegészítésére, a kórházi leletek, iratok külön értékelésére [Pp. 182. §-ának (3) bekezdése].
A bíróság közvetlen észlelése alapján, személyes benyomásokkal is megerősíthette volna a bizonyítás anyagát. Meghallgathatta volna az alperest, hogy benyomást szerezzen annak a mindennapi életvitel körében tanúsított magatartásáról. Törvénysértően mellőzte a bíróság a felperes által felajánlott bizonyítást és tévesen utalt ezzel kapcsolatban a felperes vonatkozó “indítványának” hiányára. A gondnokság alá helyezés iránti eljárás ugyanis személyi állapotot tárgyaló per, fontos egyéni és közérdeket érint. A megalapozott döntés érdekében ezért a bíróságnak hivatalból is feladata az igazság kiderítése [Pp. 3. §, 164. § (2) bek.].
A tényállás minden oldalú tisztázása után lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy gondnokság alá helyezésnek egyáltalán helye van-e s ha igen, akkor lehet azt eldönteni, hogy az alperes elmebeli állapota, szellemi fogyatkozása vagy egyéb ok miatt tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, avagy pedig állandó jelleggel hiányzik, és hogy ennél fogva cselekvőképességet korlátozó vagy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezésnek van-e helye [Ptk. 13. § (2) bek.; 16. § (2) bek.].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a törvényességi óvással megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 309/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás