PK BH 1979/296
PK BH 1979/296
1979.09.01.
Államigazgatási határozat megtámadása iránti perben a bíróság érdemben általában nem rendelkezhet, hanem az államigazgatási hatóság jogszabálysértő határozatának hatályon kívül helyezése mellett, az államigazgatási hatóságot kötelezi új eljárásra [Pp. 339. § (2) bek.; 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 82. § (1) bek. c) pont].
Az I–II. r. valamint a III–IV. r. felperesek lakásszerződést kötöttek, amelyet az első fokú lakásügyi hatóság a R. utcai lakás társbérlőinek – a beavatkozóknak – nem kézbesítette. Az I–II. r. és a III–IV. r. felperesek az ily módon jogerősített államigazgatási határozat alapján 1975. április 29-én a lakáscserét végrehajtották.
Utóbb, a beavatkozók kérelmére az első fokú lakásügyi hatóság a beavatkozók részére kézbesítette a lakáscsere-szerződést jóváhagyó határozatot, s e határozat ellen a beavatkozók jogorvoslattal éltek. Ennek eredményeként az alperes az első fokú államigazgatási határozatot megváltoztatta és a lakáscsere-szerződés jóváhagyását megtagadta. A határozat megállapította: az első fokú lakásügyi hatóság a lakáscsere-szerződést azzal hagyta jóvá, hogy az I. r. felperes egytagú családjával költözik a R. utcai társbérleti lakrészbe. Ennek ellenére az I–II. r. felperesek a lakásba harmadmagukkal költöztek be. Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 10. §-ának (2) bekezdése szerint két személy lakásigénye mértékének alsó határa egy lakószoba, egyszobás társbérleti lakrészbe csere útján három személy nem költözhet, ezért az 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet (Vhr.) 82. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a lakáscsere-szerződés jóváhagyását megtagadta.
A felperesek a jogerős államigazgatási határozatot keresettel támadták meg. Az I–II. r. felperesek előadták, hogy a lakásukba eredetileg csak ők költöztek be. Az I. r. felperes fiát csak 1975. december 3-án jelentették be a lakásba, de a beavatkozó kifogása miatt a nevezettet 1976. április 16-án a lakásból “kijelentették”.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a megtámadott államigazgatási határozat nem törvénysértő, mert az I. és a II. r. felperesek harmadmagukkal költöztek a lakásba, márpedig három személy jogos lakásigényének mértéke legalább másfél szoba.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbeztek.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint önmagában az a körülmény, hogy az I. és II. r. felperesek átmenetileg befogadták a lakásba gyermeküket, nem indokolta volna a csere megtagadását. Megállapítható azonban, hogy a felek közötti szerződés színlelt volt. A felek szándéka nem irányult arra, hogy az I. és II. r. felperesek bérleménye a III–IV. r. felperesek tényleges használatába kerüljön. Ez utóbbiak ugyanis bejelentkeztek a lakásba, ténylegesen azonban máshova költöztek és a lakást másnak a rendelkezésére bocsátották. Ez a megállapodás semmis, ezért a lakáscseréhez kért hozzájárulást a Vhr. 82. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében meg kell tagadni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Helytállóan mutat rá a törvényességi óvás arra, hogy az államigazgatási ügyekben az államigazgatási hatóságoknak kell dönteniük és az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezése iránti perben sem veheti át a bíróság az államigazgatási szerv hatáskörét és feladatát. A bírósági út igénybevétele ugyanis nem harmadfokú jogorvoslat, hanem annak célja a jogszabálysértés fennállásának megállapítása. Ennek megfelelően, ha a jogszabály másként nem rendelkezik, a bíróság az eljáró államigazgatási szerv jogszabálysértő határozatát hatályon kívül helyezi és az államigazgatási szervet új eljárásra kötelezi [Pp. 339. §-ának (2) bekezdése].
A felek között folyamatban lévő perben azt kellett eldönteni, hogy a keresettel megtámadott államigazgatási határozat, amely a lakáscseréhez kért hozzájárulást a Vhr. 82. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján tagadta meg törvénysértő-e. Ha a határozat a bíróság álláspontja szerint nem törvénysértő, a kereset elutasításának van helye, a bíróság azonban nem tagadhatja meg a lakáscseréhez való hozzájárulást olyan ok miatt, amely az államigazgatási határozat alapja nem volt. Törvénysértő tehát a másodfokú bíróságnak az a jogi érvelése, hogy a felperesek közötti lakáscseréhez való hozzájárulás megtagadásának abból az okból van helye, hogy a lakáscsere-szerződés “színlelt” volt.
Az I–II. r. és a III–IV. r. felperesek közötti lakáscsere-szerződést a lakásügyi hatóság azzal hagyta jóvá, hogy az I. r. felperes egytagú családjával költözik a R. utcai társbérleti lakrészbe. A jogerős államigazgatási határozat azt a ténymegállapítást tartalmazza, hogy az I. r. felperes feleségével, a II. r. felperessel és egy gyermekével költözött a lakásba. Ezt a ténymegállapítást az államigazgatási határozat az I–II. r. felperesek és a beavatkozók között birtokháborítás megszüntetése iránt folyamatban volt perben hozott első fokú ítélet indokolására alapította.
Az I–II. r. felperesek arra hivatkoztak, hogy a társbérleti lakrészbe csak ketten költöztek be, az I. r. felperes fiát több mint fél év után jelentették csak be, a nevezett nem tartózkodott állandó jelleggel a lakásban, és a beavatkozók kifogására pár hónap után “kijelentették”.
Ténykérdés, hogy az I–II, r. felperesek a lakáscserét hogyan hajtották végre, a lakásba ténylegesen hányan költöztek be. Amennyiben ugyanis az lenne megállapítható, hogy az I–II. r. felperesek elhallgatták az államigazgatási hatóság előtt, hogy három személy jogos lakásigényének alsó határát el nem érő társbérleti lakrészbe hárman kívánnak beköltözni és ezzel az államigazgatási hatóságot megtévesztve teremtettek olyan helyzetet, hogy a lakáscseréhez való hozzájárulást kieszközölték, ez a körülmény a szerződés jóváhagyása megtagadásának alapjául szolgálhat.
E körben a tényállás alapos felderítése azonban nem történt meg, ezért a jogerős államigazgatási határozat megalapozatlan és egyben törvénysértő. Megalapozatlan ugyanez okból a keresetet elutasító első fokú ítélet és az előadott indokok alapján a másodfokú bíróság ítélete is. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében, a Pp. 339. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatva, a keresettel támadott államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, egyben az államigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. (P. törv. V. 20 973/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás