GK BH 1979/30
GK BH 1979/30
1979.01.01.
Ha a felek megállapodása szerint árengedmény feltétele meghatározott mennyiségen felüli termék évenkénti megrendelése, a megrendelő az említett kedvezményre nem tarthat igényt azon a címen, hogy a korábbi évről áthúzódott mennyiség figyelembevételével a kikötött magasabb mennyiséget átvette [Ptk. 207. § (1) bek.].
A felperes megrendelő az új típusú felvonók gyártásához szükséges elektromos berendezéseket folyamatosan az alperes szállítónál rendelte meg. Az alperes 1972. május 22-i ajánlata alapján a felek 1972. szeptemberben előzetes megállapodást kötöttek, amely szerint a négyszemélyes alaptípushoz szükséges elektromos berendezés egységára a felperes évi 300 db-ot el nem érő megrendelése esetén 130 000 Ft, ha azonban az éves megrendelés a 300 db-ot meghaladja, az alperes – a nagy szériában való gyártás előnyeire tekintettel − darabonként 10 000 Ft árengedményt nyújt. Az egységárat a felek 1974. év elején az árváltozásokra tekintettel 131 000 Ft-ban, illetve az árengedmény alkalmazása esetén 121 000 Ft-ban határozták meg. A felek 1974. február 9-én jegyzőkönyvet vettek fel. Ennek utolsó bekezdése szerint: “a villamos berendezések számlázásánál a 300 db-os határmennyiség figyelembevétele az ár alkalmazása tekintetében a felperes éves szintű keretrendelése alapján történik. Az év végével a tárgyév keretrendelése és a ténylegesen lehívott mennyiségek összevetése alapján a számlázási árak módosításra kerülnek”.
A felek – a közöttük kialakult gyakorlat szerint – a felperes 1973. évre és 1974. évre vonatkozó igényeit megjelölő éves megrendelést keretrendelésnek tekintették, és a felperes ezen belül a jelentkező építőipari igényeknek megfelelően megrendelőlevél-űrlapon hívta le a ténylegesen szükségessé vált mennyiségeket. Az 1973. évre vonatkozó, 1972. november 18-án kelt megrendelés 205 db-ra vonatkozott, amelyet az alperes igazolt. Az 1974. évre vonatkozó megrendelés 1973. október 17-én kelt, ez is 205 db-ra vonatkozott, és az alperes azt is igazolta. A felperes tehát mindkét évre 205-205 db elektromos berendezést rendelt meg, és ezeket az alperes igazolta. Az 1973. évi megrendelésben szereplő mennyiség leszállítására abban az évben – a felperesnél felmerült okok miatt – nem került sor. A felperes az 1973. december 12-én kelt “Villamos berendezések keretrendelés ütemezése az 1974. évre” tárgymegjelölésű levelében az 1973. évre megrendelt 205 db berendezésből 90 db-nak, továbbá 10 más típusú berendezésnek az 1974. évi szállításra való átütemezését kérte. A különbözetről e levélben nem tett említést. Az 1973. december 12-én kelt ütemezést tartalmazó levélben a felperes az 1974. évre már 340 db szállítását ütemezte. Az 1974. évre szabályszerűen megrendelt 205 db-on felüli, ugyancsak 1974. évinek jelzett e 135 db-os többlet szállítását azonban az alperes nem vállalta, és arról, hogy a felperes az 1974. évre – 205 db helyett – 340 db-ot igényelt volna, többé nem történt említés. Az ütemezőlevélnek a következő megjegyzéséből: ,,Az 1974. I. negyedévre a következő lehívásokat eszközöltük: 90 db négyszemélyes 32–6531 szám alatt és 10 db hatszemélyes 32-6552 szám alatt” az is valószínű, hogy e 340 db-ban az 1974. évre átvitt 90+10 db 1973. évre megrendelt berendezés ütemezése is benne van.
A felperes a keresetlevél szerint 1974. év során átvett 410 db berendezés helyett az 1977. február 28-án iktatott beadványa szerint a mindkét évi megrendelésekre csupán 320 berendezést hívott le, vett át és ellenértékét a 131 000 Ft-os egységár alapulvételével egyenlítette ki. Egy év múlva azonban a darabonkénti 10 000 Ft-os árengedmény visszatérítését kérte azzal az indokolással, hogy az 1974. évi szállítások mennyisége meghaladta a 300 db-ot. Az alperes a fizetést megtagadta, mert álláspontja szerint az ismertetett megállapodások értelmében nem a tényleges teljesítés, hanem az éves megrendelés mennyisége az elszámolás alapja. A felperes a keresetében 3 200 000 Ft árengedmény és 1975. július 1-jétől járó évi 15%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a vitás szerződési nyilatkozatot a Ptk. 208. §-ának (2) bekezdése [jelenleg 207. § (l) bekezdése] alapján értelmezte, a felek ügyletkötési szándékát vizsgálva és az alperesnek azt az álláspontját találta helytállónak, hogy a megrendelt mennyiségek képezik az elszámolás alapját. A nagy szériában való gyártáshoz fűződő gazdasági-műszaki érdekekre tekintettel az árengedmény nyújtása szempontjából nem az 1974. évi tényleges szállítások számadatai, hanem az 1973. és 1974. évre szóló megrendelések, valamint a felperesnek az ezekhez igazodó lehívásai szerinti mennyiségek az irányadók. Ezen nem változtat az, hogy az 1973. évi igények kielégítése az 1974. évre húzódott át.
A felperes fellebbezése alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperest 3 200 000 Ft és ennek 1975. július 1. napjától járó évi 15%-os kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet szerint az 1974. február 9-én felvett jegyzőkönyvben foglalt megállapodás már ismertetett utolsó bekezdéséből következőleg a felek ügyleti akarata az árengedmény nyújtásánál nem a 300 db-ot meghaladó mennyiség megrendelésére, hanem a 300 db-ot meghaladó többlet tényleges átvételére irányult. E szerint, ha az alperes 300 db-ot meghaladó mennyiséget szállít, és a felperes azt átveszi, darabonként 10 000 Ft árengedményre jogosult. A sorozatgyártás gazdasági előnye is jelentkezett az alperesnél, mert az 1974. évben ténylegesen 300 db-nál több berendezést adott át a felperesnek. A felperes az 1973. július 20-án kelt levelében egyébként az 1974. évre 335 db-ot igényelt, tehát a felperest az árengedmény az alperes el nem fogadható értelmezése szerint is megilleti.
A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben nincs adat arra, hogy a 300 db-ot meghaladó többletnek a tényleges évi szállítása, illetve átvétele jogosítja a felperest a csökkentett árra, hanem ellenkezőleg a bizonyítás anyagából az következik, hogy a felperesnek évente 300 db-nál többet kell rendelnie az azonos típusból és azt át is kell vennie ahhoz, hogy a készletenkénti 10 000 Ft árengedmény megillesse. A szerződésnek ez az értelme az 1972. szeptemberi keltezésű megállapodásnak és az 1974. február 9-én készült jegyzőkönyvbe foglalt megállapodásnak a kifejezett rendelkezéséből is kétségtelen, mert a 300-as többlet megrendelésétől teszi függővé az árengedmény nyújtását. Ez a felek szerződési akaratának a Ptk. 208. §-a (jelenleg 207. §-a) szerinti értelmezéséből és a szerződés céljából is következik, mert az árengedmény adására alapot adó sorozatgyártás előnyei az alperesnél csak akkor mutatkozhatnak, ha évente előre ismeri a sorozatgyártás mértékét, vagyis a megrendelt mennyiséget. Az 1974. február 9-i jegyzőkönyvben foglalt megállapodás utolsó bekezdésében meghatározott és az ár alkalmazására irányadó tárgyévi keretrendelés és a ténylegesen lehívott mennyiségek összevetése szempontjából a megrendelt vagy lehívott mennyiség a kereskedelmi szóhasználatban sem tekinthető azonos fogalomnak az átvett mennyiséggel.
A felperes a keresetlevelében azt állította, hogy az alperes az 1974. évben 410 berendezést szállított, amelyből a felperes az 1973. évi megrendelésére 90 db-ot, az 1974. évi megrendelésére 320 db-ot vett át és fizetett ki 131 000 Ft egységáron. A keresetkiegészítő beadvány szerint a felperes 1974. évi szállítási határidővel összesen 320 db berendezést rendelt meg az alperestől, amelyben – a részletezés szerint – benne szerepel az 1973. évre megrendelt 90 db négyszemélyes és 10+15 db más típusú berendezés is. E szerint a felperes az 1973. évre eredetileg 205 db-ot (ezt a felperes az 1973. augusztus 3-án kelt szerződésmódosító nyilatkozatában 90+10 db-ra csökkentette) és az 1974. évre is 205 db-ot rendelt, és mindezeket az alperes a már említett számokra hivatkozva igazolta is.
A felperes, bár a két évre eredetileg összesen 410 db berendezést rendelt meg, az 1977. február 28-án kelt észrevételeiben (ugyanúgy, mint az előbb ismertetett keresetkiegészítő beadványában is) elismerte azt is, hogy – a 410 db helyett – mind az 1973. évi, mind az 1974. évi keretrendelésre együttesen csak 320 db-ot hívott le, amelyből – az 1973. évi megrendelés 1973. augusztus 3-án történt módosítása miatt – 115 db az 1973. évi, 205 db pedig az 1974. évi megrendelésre vonatkozott. A felperes az állítása szerinti 410 db-nak és az alperes által sem vitatott, mindkét évre vonatkozó, összesen 320 db-nak a 90 db-os különbözetére nézve sem megrendelést, sem igazolást, sem lehívást nem tudott bizonyítani. Tévesen hivatkozott a másodfokú ítélet indokolása arra, hogy a felperes 1974. július 20-i levelében 1974. évre 335 db-ot igényelt, mert e levél szövegezése szerint e mennyiség az 1973. évre megrendelt (szó szerint: 1973. évi “gyártású”) 90 db négyszemélyes és 10+15 db hatszemélyes felvonók berendezéseit is magába foglalja.
Nem alapozza meg a felperes árengedmény iránti igényét az 1973. december 12-én kelt “Felvonó villamos berendezések keretrendelés ütemezése 1974. évre” tárgyú, alpereshez intézett levele, valamint az alperes főosztályvezetőjének 1974. február 8-i kelettel “Liftár problémák rendezése 1974. évre” című feljegyzése sem.
Az első levél tartalma szerint a felperes által egyoldalúan meghatározott 1974. évi ütemezést állapít meg, mennyiség és határidő szerinti bontásban. E szerint 1974-ben összesen 340 berendezés szállítása szükséges. Abban a kérdésben, hogy ez a 340 db kizárólag 1974. évi megrendelés tárgya, a levél semmit sem bizonyít, egyrészt mert a felperes megelőző igényközlése, megrendelése vagy az alperes igazolása nem támasztja alá, másrészt mert a levél szövege arra utal, hogy nemcsak az 1974. évi megrendelés a tárgya. A levél szövege szerint az 1973. évi 90+10 db-os lehíváson felüli keretrendelések ütemezését is tartalmazza, és megemlíti azt is, hogy az 1974. első negyedére (az 1973. évi megrendelés tárgyát alkotó) 90+10 db berendezésre a felperes az ott megjelölt számokon a berendezéseket már le is hívta. Ezért ez a levél egymagában az 1974. évi 300 db-on felüli többletszállításra vonatkozó állítást nem alapozza meg, annál kevésbé, mert 1974. évre 340 db igényléséről többé említés sem történt.
Ezek szerint a felperes azt az állítását, hogy az 1973. vagy 1974. évek valamelyikére 300 db-ot meghaladó megrendelést adott fel, nem tudta bizonyítani. A per anyagából az tekinthető bizonyítottnak, hogy az árengedmény az alapmegállapodás szerint az évi 300 db-on felüli megrendelésre és tényleges átvételre mint együttes előfeltételre vonatkozott. A felperes e két előfeltételt nem teljesítette, mert sem az 1973., sem az 1974. évre évenként 300 db-on felüli mennyiséget nem rendelt meg és ténylegesen nem is hívott le, illetőleg az 1974. évben valóban 300 db-ot meghaladó mennyiségben átvett termék nem egyévi megrendelés teljesítéseként történt. Az egyik évre megrendelt mennyiségnek a következő évben történő leszállítását az árengedményre vonatkozó megállapodás szempontjából nem lehet figyelembe venni, az egyes évekre vonatkozó szerződések a tényleges teljesítés idejétől függetlenül nem kapcsolhatók össze. Ezért a felperes fellebbezésének helyt adó másodfokú ítélet fentiekkel ellentétes megállapításai törvénysértők és megalapozatlanok.
A fenti okok miatt a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság másodfokú ítéletét a Ptk. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf Bír. Eln. Tan. G. törv. 30 565/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás