GK BH 1979/301
GK BH 1979/301
1979.09.01.
Ha a tervdokumentáció alapján kivitelezett munka a helytelen tervezés folytán válik hibássá és a kivitelezőtől a tervdokumentáció hibájának a felismerése elvárható, a tervező és a kivitelező közös kártérítési felelőssége állapítható meg [10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. együttes rendelettel közzétett tervezési alapfeltételek 12. §*; Ptk. 344. §; GKT 29/1973. sz.].
A II. r. alperes tervei alapján az I. r. alperes lakóépületeket épített. A városi tanács v. b. felülvizsgálat során megállapította, hogy az épületek gyűjtőkéményei nem felelnek meg az általános építési és tűzvédelmi előírásoknak (égéstermék visszaáramlás van, huzat nincs), ezért az 1978. március 1-jén hozott határozatával kötelezte a lakásfenntartó szövetkezetet, hogy a termofor gyűjtőkémények hibáit 90 napon belül szüntesse meg. A felperes bejelentette az I. r. alperesnek a szavatossági igényét, de azt az utóbbi elutasította. Ezért a felperes keresetet terjesztett elő az I. r. és a II. r. alperes ellen, amelyben a gyűjtőkémények hibái miatt a II. r. alperest kijavítási tervdokumentáció szolgáltatására, az I. r. alperest a kijavítás elvégzésére kérte kötelezni. A perben a megyei főügyészség fellépett.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy mind a tervezés, mind a kivitelezés az akkor érvényben volt előírásoknak megfelelt, szavatossági kötelezettségük nem áll fenn.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el és annak eredményeként hozott ítéletében kötelezte a II. r. alperest, hogy szavatossági felelőssége alapján az érintett épületek termofor gyűjtőkéményeinek javítási terveit 1978. november 30-ig adja át a felperesnek, az I. r. alperes pedig a kéményeket 1979. május 31-ig javítsa ki. Megállapította, hogy a kárjellegű költségeket az alperesek egyenlő arányban kötelesek viselni. Az ítélet indokolása szerint a lefolytatott bizonyítás alapján tervezési és kivitelezési hiba egyaránt megállapítható volt. A kémények a tervezés és a kivitelezés idején érvényben volt előírásoknak sem felelnek meg. Minthogy az alperesek közrehatásának aránya nem volt megállapítható, a bíróság a Ptk. 344. §-ának (2) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a nevezettek a kijavítással felmerült kárjellegű költségeket egyenlő arányban kötelesek viselni.
Az ítélet ellen mindkét alperes fellebbezett.
Az I. r. alperes az első fokú ítélet kárjellegű költségek viselésére vonatkozó rendelkezéseinek a javára történő megváltoztatását kérte. Előadta, hogy a kifogásolt kivitelezést – a további fürdőszobai szellőzőkéményre való csatlakozást – nem önkényesen, hanem a tervező által adott műszaki előírások szerint végezte. Sérelmezte, hogy azt elsőfokú bíróság a tervhiba felismerésének kérdésében a szakértővel ellentétesen foglalt állást.
A II. r. alperes a fellebbezésében az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és új szakértő kirendelését kérte. Sérelmezte, hogy a bíróság nem tette lehetővé: a szakvéleményre részletes észrevételeket tehessen. Több kérdésben kifogásolta a szakvéleményt, így a kéményt terhelő bekötések számára és a szellőzőrács bekötésére vonatkozó megállapításokat. Álláspontja szerint a bíróság által beszerzett szakvélemény alapján megnyugtató döntés nem volt hozható. A gyűjtőkémények gyártására, tervezésére és kivitelezésére vonatkozó műszaki előírást a Típustervező Intézet készítette, amelytől nagyobb szakmai ismeret várható el, ezért a nevezett szakértői kirendelését indítványozta.
A fellebbezések nem alaposak.
Az elsőfokú bíróság által elfogadott szakértői vélemény nem aggályos, A szakértő a véleményt részletesen, kötelező előírásokat pontosan megjelölve indokolta meg. A II. r. alperes által felhozottak a szakvélemény megdöntésére nem alkalmasak. A szakvélemény szerint a tervezés idején érvényes előírásokat figyelembe véve megállapítható, hogy a kéményben a megengedettnél több bekötést terveztek. A terv akkor elégítette volna ki az előírásokat, ha a WC helyiségben 150 cm keresztmetszetű kiegészítő szellőzőnyílást (két bekötés), a fürdőszoba egy gázvízmelegítőt és egy falifűtőt (két bekötés) tervezték volna. Azzal azonban, hogy a konyhai falifűtő készüléket is a kéménybe kapcsolták, a tervezés és a kivitelezés során eltértek az előírásoktól.
A szakértő a fellebbezési eljárás során adott észrevételeiben is fenntartotta és megerősítette e megállapításait, azzal a kiegészítéssel, hogy az előírások helyes értelmezése szerint – amennyiben a gyűjtőkémény szellőzési célokat is szolgál – a kémény terhelése szempontjából nemcsak a gázkészülékek hőterhelését, hanem a gázkészülékek huzatmegszakítójának, valamint szellőzőrácsoknak a légszállítását is figyelembe kell venni. A szellőzőrács keresztmetszete sem közömbös a szintenként megengedhető bekötések elbírálása során, ami a MOT tervlapokból is megállapítható.
A szakvéleményből és a szakértő további kiegészítő nyilatkozataiból az is megállapítható, hogy helyenként a bekötéseket nem szabályos bekötő idomokkal, hanem utólagos véséssel alakították ki, a belső átmérők kisebbek a szükségesnél. A konyhai falifűtőket nem a terv szerinti módon – emelkedő füstcsőszakasszal –, hanem derékszögben csatlakoztatták a fürdőszobai falifűtő füstcsövébe. Ezek kivitelezési hibák. A szakvélemény szerint sem a tervezés, sem a kivitelezés nem felel meg az érvényes előírásoknak, a gyűjtőkémények jelenlegi állapotukban a rendeltetésszerű használatra nem alkalmasak.
Az elsőfokú bíróság tehát helyesen állapította meg a tényállást és indokoltan kötelezte a II. r. alperest a szerződésszegése folytán kijavítási tervdokumentáció szolgáltatására és az I. r. alperest a kijavítás elvégzésére.
Ha a tervek alapján kivitelezett munka helytelen műszaki tervek folytán válik hibássá, és a kivitelezőtől a terv hibájának felismerése elvárható, a tervező sem mentesül a kártérítési felelősség alól. A 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM. sz. együttes rendelettel közzétett tervezési alapfeltételek 12. §-a – azt a tényt figyelembe véve, hogy a felismert hibás tervezés esetén is a kárt előidéző okfolyamat megindítója a tervező, és azt a műszaki terv szerinti kivitelezéssel a kivitelező utóbb tetézi – a hibás kivitelezésben jelentkező kárnak a közös károkozás szabályai szerinti megosztását teszi lehetővé. Ilyen esetekben a Ptk. 344. §-ában foglalt rendelkezések irányadók [GKT 29/1973. sz. állásfoglalás].
A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint ha többen közösen okoznak kárt, a felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg.
A szakvélemény szerint tervezési és kivitelezési hiba egyaránt megállapítható. A tervezési hiba felismerhetősége kérdésében az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a vonatkozó műszaki előírások [IME 60–63 és MOT III/C] ismerete és helyes értelmezése mellett a tervhiba felismerése és kivitelezőtől elvárható volt. A tervezési hibákon kívül kivitelezési eredetű hibák is fennállanak. Ilyen esetben a közrehatás arányát százalékos mértékben kell meghatározni; a peradatok figyelembevételével a megállapított és az összes hibát érintő közrehatás arányát 50-50%-ban helyesen határozta meg az elsőfokú bíróság.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a kárjellegű költségek viselésére vonatkozóan részben eltérő indokolással a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VI. 31 929/1978. sz.)
*;
Következik a Ptk. 392. §-ából is.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás