GK BH 1979/302
GK BH 1979/302
1979.09.01.
Belföldi bizományos nemcsak adásvételi, hanem egyéb szerződés megkötésére is kötelezettséget vállalhat, és felelőssége a vállalt kötelezettségének megfelelően alakul [Ptk. 509. § (2) bek., 513. §, 475–480. §].
A felperes bizományos és az alperes megbízó között belföldi bizományi, a felperes megbízó és a beavatkozó bizományos között pedig külkereskedelmi célú bizományi szerződés jött létre; ennek alapján a beavatkozó külkereskedelmi szerződést kötött “polietilén vesztolen” termék behozatalára az 1975. év I. felére. Az alperest 1975. július 10-én arról értesítette a felperest, hogy részére 15 tonna piros vesztolen jóváírásként érkezett, ezért azt nem kell számlázni. Ennek az előzménye az volt, hogy az alperes és a külföldi szállító megbízottja egy korábbi minőséghibás szállítmány reklamációja alkalmával megállapodtak abban, hogy ellentételeként a külföldi fél 15 tonna vesztolent díjmentesen szállít az alperes részére. A beavatkozó sem az alperestől, sem a felperestől, nem kapott értesítést erről, bár az alperes arra hivatkozott, hogy mindkettőt meghívta a külföldi szállítóval folytatott tárgyalásra, meghívására azonban azok nem jelentek meg. Ezt követően a külföldi szállító, közelebbről meg nem határozott időben, mégis leszámlázta a 15 tonnás tétel ellenértékét, és miután a beavatkozó a korábbi megállapodásáról nem tudott, a felperes terhére e tétel forint ellenértékét 1975. november 1-jén leszámlázta, amelyet az utóbbi ki is egyenlített. A felperes 1975. december 12-én hivatkozott először a díjmentes szállításra és a termék ellenértékének visszautalását kérte a beavatkozótól.
Ezután a felperes a beavatkozót felhívta a külföldivel szemben való fellépésre, illetőleg 1976. június 26-án – közel egy évvel az alperesnek a felpereshez küldött értesítése után – a felperes megterhelte az alperes számláját arra hivatkozva, hogy az alperes által közölt díjtalan szállítás helyett a külföldi szállító az árat leszámlázta. Az alperes a 420 000 Ft ellenérték megfizetése elől elzárkózott. A beavatkozó a felperes közvetlen sürgetésére eljárt a külföldi szállítónál az általa korábban elismert és díjtalan szállításra vállalt, de később mégis leszámlázott tétel visszafizetése érdekében. Ez az eljárás azonban csak annyiban járt eredménnyel, hogy a beavatkozó 1977. november 9-én jelezte a felperesnek az átutalás megtörténtét. Az átutalásra azonban – meg nem állapított okból – csak 1978 márciusában került sor. Ezek után a felperes igénye már csupán az 1976. július 15-től a kiegyenlítés napjáig járó 105 000 Ft összegű késedelmi kamatra maradt fenn.
A felperes a módosított keresetében ennek a 105 000 Ft késedelmi kamatnak a megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a védekezésben arra hivatkozott, hogy fizetési kötelezettség nem terhelte, ennélfogva fizetési késedelembe sem eshetett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes védekezése helytálló volt, fizetési kötelezettség nem terhelte. A felperes helytelenül állította, hogy a téves számlázás következménye az alperest terheli. A felperes az őt ért kamatveszteségét a külföldi szállítóval szemben érvényesítheti.
A felperes az ítélet ellen fellebbezett. Ebben előadta, hogy közte és az alperes között bizományi szerződés jött létre és ezért a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet alapján nem eredményfelelősség, hanem ügyviteli felelősség terhelte. Az áru számlázása 1975. június 27-én történt, az alperes azonban csak 1975. július 10-én értesítette őt a díjtalan szállításról, ezért ügyviteli mulasztás nem következett be. Egyébként is az alperes a külföldi szállítóval – szabálytalanul – a felperes és a beavatkozó bevonása nélkül tárgyalt. A késedelmes igényérvényesítéssel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a követelését az alperessel szemben csak 1976. júniustól számította fel.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a lefolytatott bizonyítási eljárás adataira támaszkodva helytállóan állapította meg a tényállást és ennek alapján indokoltan utasította el a felperes keresetét.
A felperes és az alperes között nem a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet hatálya alá tartozó külkereskedelmi szerződés létrehozását célzó bizományi szerződés jött létre, hanem a Ptk. XLII. fejezetében szabályozott bizományi szerződés. A Ptk. 513. §-ának (1) bekezdése szerint a bizományos a bizományi szerződésben nemcsak adásvételi, hanem más szerződés kötésére is kötelezettséget vállalhat. Ennek folytán téves a fellebbezésnek az az előadása, amely szerint a felperest csak ügyviteli mulasztás esetén terheli kártérítési kötelezettség az alperessel szemben, és hogy az ügyviteli mulasztás keretein túl valamennyi fizetési kötelezettség az alperest terhelné. A bizományos felelősségére a Ptk. 509. §-ának (2) bekezdése, illetőleg 513. §-ának (2) bekezdése alapján a Ptk. 475–480. §-aiban előírt rendelkezések az irányadók.
A felperes egyébként ügyviteli mulasztást is követett el. Az alperes 1975. július 10-én értesítette, hogy a külföldi szállítóval megállapodott a díjtalan pótlás tekintetében. A felperesnek ezután nyomban értesítenie kellett volna a bizományosát, a beavatkozót, hogy e közlés alapján rendezze a külföldi szállítóval a külföldi szállító és az alperes között létrejött újabb megállapodást. A felperes azonban ilyen tájékoztatást a beavatkozónak nem adott és csak 1975. december 12-én jelezte a beavatkozónak, hogy a díjtalan szállítás folytán a felperestől beszedett összeget visszaköveteli. A felperes egyébként is csak 1976. június 26-án hívta fel első ízben fizetésre az alperest, holott az alperes álláspontja már közel egy éve ismeretes volt előtte. A felperesnek azt az előadása, hogy 1975. június 27-én már számlázás történt, nem volt bizonyítékokkal alátámasztva, csupán arra nézve állt rendelkezésre adat, hogy a beavatkozó számláját 1975. november 1-jén nyújtotta be a felperessel szemben. A külföldinek való fizetés időpontjára vonatkozólag sem történt bizonyítás.
A külföldi szállító a téves számlázásért felelős, vele szemben a felperes a beavatkozó útján léphet fel, amennyiben annak még jogszabályi lehetősége fennáll. Ilyen perlési felhívást a felperes korábban is adhatott volna a beavatkozónak. A perbeli előadás szerint a beavatkozó a külföldi szállítótól kamatot nem követelt, csupán a 420 000 Ft ellenértéket képező összeg beszedése iránt intézkedett. Nem nyert bizonyítást az sem, hogy a felperes a beavatkozót felhívta arra, hogy a külföldi szállítóval szemben kamatigényt érvényesítsen.
Ha a külföldi szállítóval szemben a felperest ért kamatveszteség nem, vagy csak részben lesz érvényesíthető, a felperest e veszteség mint önokozta kár fogja terhelni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolásnak a fellebbezés előterjesztése folytán szükségessé vált kiegészítésével – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 205/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás