MK BH 1979/305
MK BH 1979/305
1979.09.01.
Az üzemi balesetet szenvedett és a munkaképesség-csökkenésére tekintettel alacsonyabb keresettel járó munkakörbe áthelyezett dolgozónak a baleset előtti átlagkereset és az általa ténylegesen elért kereset közötti különbözet megtérítése iránti igénye tekintetében az elévülés az alacsonyabb keresettel járó munkakörbe helyezés napjától kezdődik. Ha az áthelyezés időpontjában a dolgozó munkaképesség-csökkenését természetes eredetű egészségromlásból származónak tekintették, utóbb azonban orvosilag megállapították, hogy a munkaképesség-csökkenés az üzemi balesetre vezethető vissza, az orvosi megállapítás időpontjáig eltelt időszakot az elévülés nyugvását eredményező időszaknak kell tekinteni. A nyugvás idejét követő hat hónapon belül a dolgozó akkor is érvényesítheti az igényét, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra [1967. évi II. törvény 5. §, 62. §; MK 93. sz.].
A felperes mozdonyvezetői munkakörben dolgozott a Magyar Államvasutak alperes vontatási főnökségénél. 1963. március 10-én Z. állomáson teljesített szolgálatot. A kora délutáni órákban elromlott a mozdonynak a vízminta-vételező lefúvató váltója. Ennek javítása közben a lefúvató váltóból iszapot is tartalmazó forró gőz vágódott a felperes szemébe. A balesetről nyomban jelentést tett a szolgálati felettesének és kérte baleseti jegyzőkönyv felvételét. Erre nem került sor, a felperes pedig tovább dolgozott és orvosi kezelést csak a munkaidő befejezése után vett igénybe. Az orvos a szemsérülésre szemcseppeket írt fel, majd három nap eltelte után rövidebb időre a felperest táppénzes állományba vette.
A baleset után a felperes bal szemének látóképessége csökkent. 1963. augusztus 15-én a szemklinika szakrendelését dr. K. A. szemészprofesszor megállapította, hogy a felperesnél a látáscsökkenést a bal szem lencséjén levő szürke hályog okozza. Ezért a felperest műtétre jegyezte elő.
A műtét, majd az azt követő hosszabb kórházi kezelés befejezése után a felperest 1964. június 22-én a mozdonyvezetői munkakörből mozdonyfelvigyázói munkakörbe helyezték, ahol mintegy havi 500 Ft-tal kevesebb lett az átlagkeresete.
A felperest 1973. november 27-én az előző munkahelyéről más munkahelyre helyezték át. Mivel a felperes gyanította, hogy a bal szemén a szürke hályog még az 1963. március 10-én történt baleseti sérülés következtében alakult ki, az új szolgálati helyén ismét kérte ügyének megvizsgálását. Mivel ez nem vezetett eredményre, panasza alapján a szakszervezet területi bizottsága az ügy kivizsgálása után 1975. december 17-én hozott határozatával a felperes 1963. március 10-i balesetét üzemi balesetnek minősítette. Egyben intézkedett, hogy az alperes határozzon a keresetveszteség megtérítéséről.
A keresetveszteség megtérítése iránti igényt az alperes az 1976. november 13-án kiadott értesítésével elévülés miatt elutasította.
A felperes ezután a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. Kérelmét a döntőbizottság elévülés, valamint a baleset és a szürke hályog keletkezése közötti okozati összefüggés hiánya miatt elutasította.
A döntőbizottság határozata ellen a munkaügyi bírósághoz előterjesztett kereset ellen az alperes azzal védekezett, hogy a felperes követelése az 1967. évi II. törvény 5. §-ának rendelkezésére figyelemmel elévült.
A munkaügyi bíróság az eljárás során szakértői bizonyítást rendelt el egyrészt annak tisztázására, hogy a felperes látáscsökkenésének kialakulása és a balesete közötti okozati összefüggés egyértelműen megállapítható-e, másrészt pedig arra, hogy a felperes orvosi kezelésével kapcsolatban keletkezett iratok közül melyik és mikori keletű az az okirat, amelyből a felperes bizonyosságot szerezhetett arról, hogy a látáscsökkenését az elszenvedett baleset okozta.
Az orvos szakértő a szakvéleményében arra utalt, hogy a felperes kezelésére vonatkozó orvosi feljegyzések szerint a szemészeti műtét nagy valószínűséggel összefüggésbe hozható a baleseti sérüléssel. Véleménye szerint a szürke hályog kialakulásának baleseti eredete nem zárható ki, mert az a baleset után 4–5 hónapra alakult ki, s akkor még a felperes csak 30 éves volt. A szürke hályog keletkezésének baleseti eredetére utal az a körülmény is, hogy a felperes másik szemén az azóta eltelt idő alatt nem alakult ki ilyen jellegű megbetegedés.
Az orvos szakértő nem adott választ a bíróságnak arra a kérdésre, hogy a felperes a kezelésével kapcsolatos okiratok közül mikori keletű és melyik okiratból szerezhetett bizonyosságot a látáscsökkenés baleseti eredetéről.
Az orvos szakértő véleményének ismeretében a bíróság az 1977. november 2-án tartott tárgyaláson a felperes személyes meghallgatása útján kísérelte meg tisztázni, hogy a felperesnek a látáscsökkenése baleseti eredetéről mikortól kezdve van tudomása. Végül is a felperes jegyzőkönyvbe foglalt, többször helyesbített és összefüggéstelen előadásából a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy “a saját előadása szerint is, amikor 1963. évben a szemén műtétet végeztek el, K. professzor már valószínűsítette az összefüggést a szürke hályog és az elszenvedett baleset között, s erről a felperes is tudott”. Ezért a bíróság a felperes kereseti igényével kapcsolatban azt állapította meg, hogy az elévült. Ez okból a munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatának megváltoztatására irányuló keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság 1977. november 2-án tartott tárgyalásáról felvett jegyzőkönyv szerint a felperes előbb valóban azt adta elő, hogy 1963-ban említette a balesetet K. A. professzornak, majd ennek időpontját nyomban 1964-re javította ki, végül pedig úgy nyilatkozott hogy nem emlékszik pontosan arra, mikor tett a balesetéről említést a professzornak.
Ezután a felperes bírói kérdésre adta elő azt, hogy a műtét elvégzése után tudta meg, hogy K. professzor véleménye szerint nagy valószínűséggel állítható az összefüggés a baleset és a szürke hályog megbetegedése között.
A tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően tehát a felperes végül is nem tett olyan nyilatkozatot, amely szerint K. professzor 1963-ban, vagyis a szemműtét alkalmával valószínűsítette az okozati összefüggést, hanem nyilatkozatának többszöri helyesbítése után is csak azt vallotta, hogy “a műtét elvégzése után” szerzett tudomást a baleset és a szürke hályog keletkezése közötti okozati összefüggés lehetőségéről.
Ilyen, önmagának ellentmondó, bizonytalan előadás alapján a bíróság nem állapíthatta volna meg tényként, hogy a felperes már 1963-ban – a műtét elvégzése alkalmából – tudomást szerzett arról, hogy a szürke hályog keletkezése összefüggésben van a balesetével. Így megalapozatlan a bíróságnak az általa megállapított e tényen alapuló az a következtetés is, hogy a felperes az igényét elévülés folytán nem érvényesítheti.
Az 1967. évi II. törvény 5. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyból folyó igény három év alatt évül el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé vált. Ugyanezen § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a jogosult az igényt menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának az üzemi balesetből származó igények elévülésével kapcsolatos 93. sz. állásfoglalás szerint “ha a dolgozónak már volt keresetvesztesége, azt azonban – annak idején – természetes eredetű egészségromlással hozták összefüggésbe, utóbb viszont orvosilag kimutatható, hogy a kár üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre) vezethető vissza, a károsodás és az okozati összefüggés későbbi megállapítása között eltelt időszakot az elévülés nyugvására vezethető, vagyis olyan időszaknak kell tekinteni, amely alatt a jogosult menthető okból nem érvényesítette igényét”.
A felperes igényének elévülése akkor kezdődött, amikor a mozdonyvezetői munkakörben elért kereseténél alacsonyabb keresettel járó munkakörbe helyezték. Ennek időpontja 1964. június 22. napja, akkor került mozdonyfelvigyázói munkakörbe. Így a felperes igényének elévülési ideje – amikor az igényét érvényesítette – már eltelt. Ebből következően a továbbiakban már annak van jelentősége, hogy bekövetkezett-e az elévülés nyugvása, és hogy annak időtartamára figyelemmel a felperes olyan időpontban érvényesítette-e az igényét, amikor az 1967. évi II. törvény 5. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az még jogszerűen érvényesíthető volt.
Az elévülés nyugvásával összefüggő körülmények felderítése érdekében a munkaügyi bíróságnak az eljárása során – elsősorban K. A. szemészprofesszor meghallgatása és klinikai feljegyzései alapján – azt kellett volna tisztáznia, hogy a professzor mely időponttól kezdve tekintette a felperes látássérülését a balesettel okozati összefüggésben keletkezettnek, s ezt a megállapítását amikor közölte a felperessel. Dr. K. A. szemészprofesszort azonban a bíróság az eljárás során nem hallgatta ki tanúként, a vizsgálatairól készült klinikai feljegyzéseit pedig nem szerezte be. Ilyen módon a bíróság nem tisztázta azt sem, hogy az MK 93. számú állásfoglalásban kifejtettek figyelembevételével bekövetkezett-e az elévülés nyugvása, és amennyiben igen, a felperes a nyugvás ideje alatt, illetve annak megszűnésétől számított hat hónapon belül érvényesítette-e az igényét.
A munkaügyi döntőbizottság keresettel megtámadott határozatát az igény jogalapja szempontjából a bíróság nem bírálta felül. Nem szerezte be és nem is tette az eljárás anyagává K. professzornak a felperes 1975. november 20. napján történt vizsgálata alapján adott szakvéleményét, de a Pp. 182. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően nem oldotta fel az orvos szakértő véleménye és az Orvos Szakértői Intézet orvosi bizottsága állásfoglalása között az okozati összefüggés fennállása kérdésében jelentkező ellentmondást sem. Ennélfogva a perben jelenleg még az sem tisztázott, hogy orvosi szempontból a felperes bal szemén a szürke hályog kialakulása valójában természetes eredetű egészségromlással, vagy az 1963. március 10-én bekövetkezett balesettel áll-e okozati összefüggésben. Márpedig csak a követelés jogalapjának tisztázása útján lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy van vagy volt-e a felperesnek az 1963. március 10-én elszenvedett balesetével összefüggésben az alperessel összefüggő kérdések (az elévülés nyugvása, a nyugvás időtartama) vizsgálatára. (M. törv. I. 10 282/1978/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás