MK BH 1979/307
MK BH 1979/307
1979.09.01.
Besorolással kapcsolatos munkaügyi vitában a vitát eldöntő szerv jogosult azt is vizsgálni, hogy a dolgozó személyében fennállanak-e a bérügyi rendelkezésekben megállapított, az adott munkakörbe történő besorolásra előírt feltételek [12/1976. (IX. 9.) EüM sz. r.; 3/1977. (VIII. 19.) EüM–MüM sz. r. III., VI. sz. mell.].
A felperes 1977. január 16-tól áll az alperes intézmény alkalmazásában mint üzemorvosi asszisztens. 1967-ben általános betegápoló, 1970-ben műtősasszisztens képesítést szerzett.
Az alperes az 1977. december 16-án kiadott besorolási értesítésében a felperest az egészségügyi dolgozók munkabéréről szóló 3/1977. (VIII. 19.) EüM–MüM számú együttes rendelet (R.) III. számú mellékletében meghatározott 2353 kulcsszámú 2. jelű munkakörbe sorolta be.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott felülvizsgálati kérelmében sérelmesnek tartotta a besorolását. Arra hivatkozott, hogy az e munkakörre előírt besorolási feltételeknek megfelel.
A munkaügyi döntőbizottság a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az 1. jelű munkakör besorolási feltételeinek egyikével sem rendelkezik. Munkahelyén sebészeti szakrendelés nincs, ott mint üzemi szakdolgozót (ápolónőt) foglalkoztatják, műtős asszisztensi képesítését pedig az egészségügyi területén meghatározott munkakörökben foglalkoztatott egészségügyi szakdolgozók másodfokú szakosító képzéséről szóló 12/1976. (IX. 9.) EüM számú rendelet hatálybalépése előtt szerezte.
A felperes a keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte a felülvizsgálati kérelmében előadott indokai alapján.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát és a besorolási értesítést megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy a felperest – a kereseti kérelemnek megfelelően – az 1. jelű munkakörbe sorolja be.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a felperes a műtős asszisztensi képesítését 1976. szeptember 9-ét megelőzően – a 12/1976. (IX. 9.) EüM számú rendelet hatálybalépése előtt – szerezte. A felperes két középfokú szakképesítéssel rendelkezik. Az R. VI. számú – az egyes munkakörökbe történő besorolás feltételeiről rendelkező – mellékletének szóhasználatától függetlenül a jogszabályalkotó akarata is kétséget kizáróan arra irányult, hogy az 1. jelű munkakörbe besorolásnál a kettős szakképesítés nyerjen megfelelő értékelést. Rámutatott a bíróság arra is, hogy a felperes az üzemi rendelőben a második szakképesítését minden bizonnyal hasznosítani tudja, mivel erre utaló kijelentést tett az üzem-egészségügyi szolgálat vezető főorvosa is.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alaptalan.
Az egészségügyi dolgozók munkabéréről szóló 3/1977. (VIII. 19.) EüM–MüM számú együttes rendelet III. számú melléklete tartalmazza az egészségügyi szakdolgozók bértételeit, a VI. számú melléklete pedig a rendelet hatálya alá tartozó dolgozók besorolási feltételeit. Az utóbbi melléklet III/b fejezetében foglaltak szerint a középfokú szakképzettséggel rendelkező dolgozót akkor kell – a munkaviszonyban eltöltött időtől függően – a 2351–2355 kulcsszámú 1. jelű munkakörbe besorolni, ha a meglevő középfokú szakképzettségen felül vagy még további olyan középfokú egészségügyi szakképzettségen felül vagy még további olyan középfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkezik, amely a munkaköre ellátásához hasznos; vagy pedig a meglevő középfokú szakképesítésen felül másodfokú szakosító képzés keretében a mellékletben felsorolt szakasszisztensi szakképesítések (anaesthesiológiai, intenzív terápiás, műtősi stb.) valamelyikét megszerezte.
A szakasszisztensi képesítéshez szükséges másodfokú szakosító lépésről a 12/1976. (IX. 9.) EüM számú rendelet rendelkezik. A felperes az e rendeletben szabályozott szakasszisztensi szakképesítést nem szerezhette meg, mert erre csak a rendelet hatálybalépését – 1976. szeptember 9-ét – követően indult képzés keretében nyílt lehetőség, a felperes pedig 1970-ben szerzett műtősasszisztensi képesítést. A 3/1977. (VIII. 19.) EüM–MüM számú együttes rendelet VI. számú melléklete a 2351–2355 kulcsszámú 1 jelű munkakörbe történő besorolás feltételéül az előzőekben említett rendeletben szabályozott képzés során szerzett szakasszisztensi képesítést szabja meg. Minthogy ilyen képesítéssel a felperes nem rendelkezik, az 1. jelű munkakörbe sorolása azon a címen, hogy szakasszisztensi szakképesítést szerzett, nincs lehetőség.
Besorolással kapcsolatos munkaügyi vitában a vitát eldöntő szerv jogosult annak vizsgálatába bocsátkozni, hogy a dolgozó rendelkezik-e az általa megjelölt munkakörbe sorolás valamennyi feltételével. Az adott esetben a felperes által megjelölt munkakörbe történő besorolásnak vagylagosan megjelölt egyik feltétele az, hogy a dolgozó által megszerzett egészségügyi szakképesítés a munkaköre ellátásához hasznos. A munkaügyi bíróság tehát helytállóan vonta a vizsgálódási körébe annak eldöntését, hogy az üzemorvosi asszisztens munkakört ellátó felperes hasznosíthatja-e a munkakörének ellátásánál a műtős-asszisztensi képzés során szerzett ismereteit.
A munkaügyi döntőbizottság az eljárása során kihallgatta az alperes kinevezési jogkörrel rendelkező dolgozóját, dr. P. Á.-t, az egészségügyi szolgálat vezető főorvosát, aki a vallomásában előadta, hogy a felperes munkahelyén sebészeti szakrendelés nincs ugyan, a műtősi képzettségét azonban az üzemi baleseti sérültek ellátásánál hasznosíthatja.
A munkaügyi bíróság tehát saját ismeretei és a per anyaga alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes műtősi szakképesítése hasznos a munkaköre ellátásához. Ekként pedig a felperes esetében fennáll a 2351–2355 kulcsszámú 1. jelű munkakörbe sorolás vagylagosan meghatározott az a feltétele, hogy a dolgozó a meglevő középfokú szakképzettségen felül további olyan középfokú szakképesítéssel rendelkezik, amely a munkaköre ellátásához hasznos. A munkaügyi bíróság ítéleti döntése tehát helytálló. (M. törv. I. 10 301/1978/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás