MK BH 1979/309
MK BH 1979/309
1979.09.01.
A dolgozó károkozása akkor szándékos, ha a szándéka – akárcsak eshetőlegesen – a kár okozására irányult [1967. évi II. törvény 57. § (3) bek.; 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet 95. § (1) bek. c) pont; MK 25. sz.].
A felperes 1976. június 1-je óta az alperesnél gépkocsivezetőként dolgozik. 1976. augusztus 8. napján az alperes tehergépkocsijával menetlevél nélkül ittas állapotban közlekedett és T. község területén a gépkocsival egy villanyoszlopnak ütközött. A gépkocsiban 58 029 Ft kár keletkezett.
A véralkohol-vizsgálat szerint a felperes vérében 1,74 ezrelék alkohol volt. A járásbíróság a felperest közlekedési vétségben bűnösnek mondta ki, és 15%-os munkabércsökkentés mellett tíz hónapi javító-nevelő munkára ítélte, a járművezetéstől tíz hónapi időtartamra eltiltotta.
Az alperes a kártérítési határozatában a felperest 58 029 Ft megfizetésére kötelezte az Mt. 57. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással. A vállalati munkaügyi döntőbizottság a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította.
A felperes a keresetében a döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gépkocsi károsodása nagyobbrészt az árakból történt kiemelés során következett be. A munkaügyi bíróság a perben szakértői véleményt szerzett be. Az igazságügyi szakértő megállapítása szerint a káreseménytől független javítás nem állapítható meg. A szakértő a számla összegét 400 Ft-tal csökkentette.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes kártérítési kötelezettségét 57 629 Ft-ra mérsékelte, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a károkozásért felelősséggel tartozik, a károkozásban szándékossága fennáll, mivel a munkaidőn túl, saját célra vette igénybe a gépkocsit, továbbá ittas állapotban is volt, ami egyébként akkor is büntetendő cselekmény, ha balesetet nem okoz. A felperes fellebbezése folytán hozott ítéletével a megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 57. §-a (3) bekezdésének rendelkezése alapján szándékos károkozás esetén a dolgozó a teljes kárt köteles megtéríteni. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 25. számú állásfoglalása szerint a dolgozó szándékosan okoz kárt a vállalatnak, ha előre látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit és azokat kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék).
A perben megállapított tényállás alapján az eljárt bíróságok tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes a kárt szándékosan okozta. Az a körülmény, hogy a felperes saját céljára vette igénybe a gépkocsit és ittas állapotban vezette, még a károkozásra irányuló eshetőleges szándék megállapítására sem szolgálhat alapul. Az ittas vezetés vétsége ugyan szándékos cselekmény, a szándékosságnak azonban a károkozás vonatkozásában kell fennállnia, ez viszont a perben nem nyert bizonyítást.
A per adatai egyértelműen arra utalnak, hogy a felperes károkozása gondatlan volt, a kár bekövetkezését ugyanis elvárható gondosság kifejtése mellett elkerülhette volna. Tévesen járt el tehát a bíróság, amikor a felperes kártérítési felelősségét az Mt. 57. §-ának (3) bekezdése alapján állapította meg. A felperes kártérítési felelősségét az Mt. V. 95. §-a (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásával kellett volna megállapítani. (M. törv. II. 10 300/1978/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás