MK BH 1979/310
MK BH 1979/310
1979.09.01.
Középfokú iskolai tanulmányokat folytató vagy e tanulmányainak megkezdése előtt álló kiskorúnak a szünidei munkavállalása során bekövetkezett üzemi balesete esetén általános kártérítés címén általában olyan összeget kell megítélni, amely a középiskolai tanulmányai befejezéséig alkalmas a teljes anyagi kárpótlásra. Ez azonban nem akadály annak, hogy a károsult az életének ezt követő későbbi időszakában jelentkező és összegszerűen pontosan ki nem mutatható kárának megtérítése iránti igényét új igényként érvényesítse [1967. évi II. törvény 62. §; 2/1967. (IV. 3.) MüM sz. r. 10. §].
AZ 1960. november 5-én született kiskorú felperes az általános iskola VIII. osztályának elvégzése után 1975. év július havában egy hónapos időtartamra – napi 6 órás munkaidővel és 5 forintos órabérrel – az alperesnél segédmunkás munkakörben történő munkavégzésre kötött szerződést.
A felperes és két munkatársa 1975. július 16-án az alperes egyik irodahelyiségében takarított. Tisztítószerként az alperes megbízottja által részükre átadott benzint használtak. Az alperesnél festési munkákat végző ipari szövetkezet egyik dolgozója az irodahelyiségben cigarettára gyújtott. A benzingőzzel telített helyiségben tűz keletkezett. A szobában tartózkodók égési sérüléseket szenvedtek, a legsúlyosabban a felperes sérült meg. Balesetéből eredően 1976. szeptember 12. napjáig táppénzes állományban volt, majd 1976. szeptember 13. napjától – 70%-os mértékű munkaképesség-csökkenése miatt – a társadalombiztosítási szerv rokkantsági nyugellátást állapított meg a részére.
A felperes az üzemi balesete miatt az 1975/76-os tanévben a gimnázium I. osztályát nem tudta elvégezni.
Az alperes a felperesnek – keresetvesztesége és egyéb felmerült kára fejében – 24 583 Ft-ot önként megtérített.
A felperes az ezt meghaladó kárának megtérítése iránt a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd annak elutasító határozata ellen a munkaügyi bírósághoz fordult. Keresetében 1976. július 1. napjától kezdődően havi 1000 Ft járadék fizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetét utóbb megváltoztatta, illetőleg a Pp. 356. §-ának (1) bekezdése alapján az eljárás tárgyául szolgáló sérelemből származó további igényt érvényesített. A felperes utóbbi kereseti, illetve igényfelemelési kérelme – többek között – 100 000 Ft összegű általános kártérítés megítélésére irányult. Az eljárás további szakában a járadékra vonatkozó kereseti követelését is felemelte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 23 982 Ft-ot, 1977. október 1. napjától kezdődően pedig havi 2576 Ft baleseti járadékot és 100 000 Ft általános kártérítést. A felperesnek ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes mindkét arcfelén, mindkét karján és lábán súlyos égési sérüléseket szenvedett. Jobb kezét nem tudja használni, bal kezét pedig csak korlátozott mértékben képes. A felperes – a balesete előtt – a gimnázium elvégzése után az Iparművészeti Főiskolán szeretett volna tanulmányokat folytatni, tekintettel rajzkészségére. Jelenleg idegen nyelveket tanul. Az igazságügyi orvos szakértői véleményből kitűnőleg a felperes nagyfokú mozgáskorlátozottsággal és bőrsorvadással járó elváltozások miatt változatlanul orvosi gyógykezelésre szorul. Egészségi állapotában lényeges javulás bekövetkezése nem várható. Egészségromlása miatt gimnáziumi tanulmányait csak korrepetáló tanár igénybevételével tudja folytatni. Ha a felperes szakképzettségének megszerzése érdekében elvégzi az idegen nyelvű főiskolát, a balesetből származó maradandó sérülései miatt elhelyezkedési lehetőségeinek korlátozottságával számolni kell.
A munkaügyi bíróság a felperest korrepetáló tanár tiszteletdíjaként felmerülő költség, a gondozását–táplálását végző személy munkadíja, a kalóriadús táplálkozással kapcsolatos többletköltség, az orvoskozmetikai kezelések, illetve a speciális gyógyszer-költség címén 1977. szeptember 30. napjáig bezárólag 35 670 Ft erejéig találta megalapozottnak a felperes keresetét, az előbbi összegből azonban kártérítést csökkentő tényezőként figyelembe vette, illetőleg levonta a felperes részére az említett időpontig folyósított 11 688 Ft rokkantsági nyugdíjat és ennek megfelelően kötelezte az alperest 23 982 Ft megfizetésére. Az ezt követő időszakra pedig a felperes rokkantsági nyugdíjának beszámításával havi járadékot állapított meg.
Kifejtette, hogy a felperes sérülései következtében munkaképességét 70%-os mértékben elvesztette. A felperes leendő gyermekeinek gondozásában, nevelésében ugyancsak segítségre szorul. A felperes súlyos egészségromlása az életben való részvételét tartósan megnehezíti. Még szakképzettségének megszerzése esetén is korlátozottak lesznek az elhelyezkedési lehetőségei. Ezekre a körülményekre figyelemmel az alperest 100 000 Ft általános kártérítés megfizetésére is kötelezte, egyben a felperesnek ezt meghaladóan előterjesztett kereseti kérelmét elutasította.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatta meg, hogy a felperesnek az általános kártérítés megítélésére irányuló kereseti kérelmét elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes azért nem kötelezhető általános kártérítés megfizetésére, mert a felperest ért vagyoni kár mértéke ez idő szerint pontosan megállapítható és kiszámítható. Idő előtti ugyanis azt állítani, hogy a felperesnek a társadalmi életben való részvétele súlyosan megnehezedik, és az elhelyezkedési lehetőségei a szakképzettségének megszerzése után is korlátozottak lesznek. Az említett nehézségek csak feltételezhetőek. Amennyiben ezek ténylegesen bekövetkeznek, úgy a károsodás szempontjából is mérhetővé válnak, tehát akkor a kár mértéke pontosan megállapítható lesz.
A megyei bíróság jogerős ítéletének az általános kártérítés felől rendelkező része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az igazságügyi orvos szakértő aggálytalan szakvéleménye szerint a felperes egészségi állapota, munkaképességének jelentős mérvű elvesztése kialakult állapotnak tekinthető.
A felperes jobb kezén az ökölképzés nem kivitelezhető, jobb kezével semmilyen eszközt nem tud fogni, a balkéz ökölképzése is gyengült. Kézsérülései miatt – az esztétikai követelményeket is figyelembe véve – nyilvános helyen való étkezése, a társadalom életében való szokásos részvételének lehetősége megnehezült.
A kiskorú felperes tehát a baleset következtében olyan sérüléseket szenvedett, amelyek folytán a kozmetikai-gyógykezelési, a gondozási-ápolási, a korrepetálási, illetőleg az élelmezési többletköltségeken túlmenően – az általános élettapasztalat szerint – már most is jelentkezik olyan egyéb, vagyoni természetű kára, amelynek mértéke összegszerűen pontosan nem határozható meg. A biztosan bekövetkező, de pontosan meg nem állapítható mértékű többletkiadások, illetve a meghatározott anyagi előnyök elmaradása címén erre a kártérítésre a felperes is igényt tarthat.
A felperes közlekedése ugyanis – sérülései miatt – megnehezült, különösen hosszabb távú utazáshoz kísérőre szorul, ezen a címen pedig többletköltségei merülnek fel. Ugyancsak megnehezült a társadalom életében való szokásos részvételének lehetősége, amely – egyebek mellett – az öltözködésével, elsősorban a nyári ruházkodással kapcsolatban jelent többletkiadásokat, de többletkiadás jelentkezik akként is, hogy – házon kívül – állandóan olyan kisebb szolgáltatásokra szorul, amelyeket viszonzatlanul nem hagyhat, idegenektől ingyenesen, puszta szívességből nem kívánhat.
Ugyanakkor megállapítható, hogy a kiskorú felperes a jövőben elesik attól a keresettől, anyagi előnytől is, amelyet – mint iskolai tanuló – a szünidőben megkereshetne. A kiskorú felperes vonatkozásában ugyanis alaposan lehet következtetni arra, hogy a nyári szünidő meghatározott részét munkával töltötte volna.
A Legfelsőbb Bíróság az említettek alapulvételével olyan összegű általános kártérítést talált megítélhetőnek a sérelmet szenvedett kiskorú dolgozó javára, amely a középiskolai tanulmányai befejezéséig alkalmas a teljes anyagi kárpótlásra [2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 10. §].
Az általános kártérítés mértékét a Legfelsőbb Bíróság a sérülések jellegének, a kiskorú felperes jelenlegi és várható egészségi állapotának, valamint az eset összes körülményeinek mérlegelésével 40 000 Ft-ban állapította meg.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megítélt általános kártérítés a baleset bekövetkezésének az időpontjától a középiskola befejezésének időpontjáig nyújt a kiskorú felperesnek teljes kártérítést. Ez a kártérítés az említett időszakra nem tehető vitássá, illetőleg nem követelhető vissza azon az alapon, hogy a tényleges kár mértéke nem érte el az általános kártérítés összegét. Mindamellett nem zárja el a felperest attól a jogától, hogy az ezt követő időszakban felmerülő, bizonyosan bekövetkező, összegszerűen azonban pontosan ki nem mutatható kárának megtérítése iránti igényét az alperessel szemben – általános kártérítés címén – érvényesítse.
Ennek az az indoka, hogy a kiskorú felperes a középiskolai tanulmányai befejezését követően kerül élete olyan szakaszába, amikor már véglegesen felmérhető, hogy a társadalom életébe való beilleszkedése milyen nehézségekkel és ezzel összefüggésben milyen, összegszerűen ki nem mutatható mértékű károsodásokkal jár. (M. törv. II. 10 253/1978/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás