PK BH 1979/313
PK BH 1979/313
1979.10.01.
A találmány tárgyának alkalmazása útján létrejött termék további feldolgozása esetében a szabadalommal védett termék hasznának meghatározása céljából azt kell vizsgálni, hogy az alapanyag milyen szerepet játszik a végtermék hasznos eredményének kialakításában. Ebből a szempontból nem döntő, hogy a szabadalmi eljárással gyártott alapanyag hány százalékát teszi ki a végterméknek [1969. évi II. tv. 13. §; 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 2. § (1) bek., 3. § (4) bek.].
I. Az “Eljárás és berendezés vízoldható vérpor és táplálékadalék előállítására” című szolgálati találmány feltalálói a felperesek. Az I. r. felperes részesedési aránya 22%, a II–III. és IV. r. felperesek részesedése fejenként 21%, az V. r. felperes 10%-ban, a VI. r. felperes pedig 5%-ban feltaláló. A szolgálati találmányra az alperes mint a feltalálók munkáltatója 167508. lajstromszám alatt szabadalmi oltalmat szerzett az 1974. március 19-én történt bejelentéstől kezdődő hatállyal. A szabadalom a vér alkotóelemeit oldat, szuszpenzió vagy emulzió formájában tartalmazó elegyből oldható porok gyártására, és abból kívánt esetben táplálék-, előnyösen takarmányadalék előállítására vonatkozó eljárást véd. Alkalmas a vágóhídon korábban veszendőbe ment állati vérből vérpor, plazmapor, hemoglobinpor előállítására, amelyek teljes értékű fehérje komponensként felhasználható tápszeralapanyagok. A találmány korábban ismert megoldások újszerű egyesítése és alkalmazása. Ipari megvalósításra is alkalmas egyszerű módszert jelent, amelynél a vér a feldolgozás során a lehető legtökéletesebben megőrzi annak a takarmányozás szempontjából fontos biológiai értékeit.
Az alperes a találmányi eljárás alkalmazásával állati vérből vérport állít elő. A gyártás az eddig is meglevő és kihasználatlan berendezések üzembe állításával történt, az alperesnek jelentősebb beruházásra nem volt szüksége. A vérpor előállítási költsége csekély.
Az alperes az így gyártott vérport részben közvetlenül értékesíti, részben saját maga használja fel különböző tápszerek előállításához alapanyagként. Az MT-15 malactápszer anyagának a 7%-át, a MMA-gyógypremix 25%-át, Phylacip haltápszer 30%-át, a harcsatápszer 30%-át és a Hundin kutyatáp 20%-át vérpor alkotja mint fő összetevőt. Az alperes számára a vérpor közvetlen értékesítése nem előnyös. Egyes tápszereknél a vérport lehetne tejporral is helyettesíteni, ez azonban lényegesen megdrágítaná a termék önköltségi árát, és ebben az esetben a tápszert az alperes nem tudná – veszteség nélkül – a jelenlegi árral azonos áron értékesíteni. A tápszerek ún. szabad áras termékek. Az alperes az MT-15 malactápszer elkészítéséhez kivételesen akkor használ fel tejport, amikor nincs elegendő vérpor. A vérpor felhasználásával előállított tápszereket korábban nem gyártották. Az alperes vállalat kifejezetten a vérpor felhasználása végett alakította ki ezeket. A tápszerek a vérporon kívül további hatóanyagokat, tápanyagokat, vivő- és adalékanyagokat is tartalmaznak, létrehozásukhoz további feldolgozásra, gyártási eljárásra van szükség. Ha a vérport közvetlenül alkalmaznák állati táplálékként, pl. keverék takarmányokban, elveszítené kivételes táplálkozás-élettani jelentőségét.
Az alperes a szabadalom alkalmazásával előállított vérporból 1976. év végéig közvetlenül 86 400 kg-ot értékesített, az ebből származó hasznos eredmény 215 568 Ft-ot tett ki. A vérpor mint alapanyag felhasználásával előállított tápszerek után az alperes az 1974., 1975. és 1976. években összesen 12 806 318 Ft hasznos eredményt ért el, amelyből 4 678 295 Ft tekinthető a vérpor alkalmazása hasznos eredményének.
Az alperes találmányi díjként kifizetett a felperesek részére 1976. év végéig 63 399 Ft-ot a találmány előzményét jelentő újítás díjazásának a keretében.
Az alperes vállalkozott egy jugoszláv cég részére állati vér feldolgozó üzem szállítására. A szerződésben 1 500 000 Ft licencdíjat kötöttek ki.
II. A felperesek eredeti keresetükben saját felhasználás után 391 0l4 Ft, licencértékesítés után pedig 200 000 Ft, összesen 591 024 Ft találmányi díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Eredetileg a felhasznált és értékesített vérpor önköltségének a 6%-át és a licencia értékesítéséből befolyt összeg 4%-át kérték találmányi díj ként megállapítani. Módosított keresetükben a vérpor felhasználásával gyártott tápszerek után elért hasznos eredmény 6%-át összesen 717 921 Ft találmányi díjat követeltek az alperes által eddig kifizetett összegen felül. A jugoszláv cég részére történt értékesítéssel kapcsolatos díjigényüket külön perre tartották fenn.
Az alperes a követelésből 34 353 Ft-ot elismert, a kereset ezt meghaladó részét kérte elutasítani. Előadta, hogy az általa gyártott tápszereknek a vérpor csak egyik összetevője, ezért nem lehet a tápszer teljes nyereségét a találmány alkalmazásának az eredményeként tekinteni. Az alperes eddig is gyártott tápszereket, továbbra is tudna vérpor nélkül is tápszert gyártani, a vérporral gyártott tápszerek csak a választékot növelték. Előadta, hogy korábban sem ment veszendőbe a vágóhidakon a vér, mert annak a gyűjtése az Állati Fehérje Takarmányokat Előállító Vállalat feladata volt. Kifogásolta a kiemelkedő műszaki-szellemi színvonal megállapítását. Hivatkozott arra, hogy a találmány megalkotása régóta ismert elemek – pl. a porlasztva szárítás – felhasználásával történt. Tagadta azt, hogy a vérpor gyártása egyébként kihasználatlan gyártási lehetőség felhasználásával történt. Arra hivatkozott, hogy a gyártás miatt a korábban az alperes által gyártott B vitamin importja vált szükségessé.
Az elsőfokú bíróság ítéletében összesen 587 709 Ft és kamatai, továbbá 28 000 Ft perköltség és l599 Ft szakértői költség megfizetésére, valamint az előlegezett 1650 Ft szakértői költség viselésére kötelezte az alperest. A kereset ezt meghaladó részét elutasította.
Az elsőfokú bíróság díjalapként a szabadalom alkalmazásával gyártott vérpor felhasználásával készült tápszerek után kimutatott vállalati hasznos eredményt vette figyelembe, mert ezeknél a termékeknél a vérpor a meghatározó. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes ezeket a tápszereket vérpor nélkül csak tejpor felhasználásával tudta volna gyártani, ami a vállalatoknak 43 millió Ft többletköltséget okozna, amelyet a fogyasztóra nem háríthatná át, mert a tápszerek kötött áras termékek.
Díjkulcsként az elsőfokú bíróság 5%-ot állapított meg. Tekintettel volt egyrészt a találmánynak az átlagosnál valamivel magasabb színvonalára, másrészt arra, hogy a találmány ún. tömegcikk gyártását eredményezi, amelynél jelentősége van annak is, hogy a mezőgazdaságban az ún. húsprogram keretében a tápszerek iránti kereslet növekedett.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával a marasztalás összegét az alperes által elismert összegre leszállítani és a perköltség, valamint a szakértői költség viselésére a felpereseket kötelezni.
III. A fellebbezés részben alapos.
1. A felek között a feltalálóknak járó találmányi díj kérdésében nem jött létre szerződés, ezért a szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-ának (4) bekezdése szerint a díjat az értékesítésből származó vállalati hasznos eredmény arányában kell megállapítani.
Az R. 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint értékesítésnek kell tekinteni a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítását, használatát és forgalomba hozatalát. Ezért a díjalap meghatározásánál elsősorban a találmány tárgyának a tisztázására van szükség. A találmány tárgya az a megoldás, amelyet a szabadalom véd.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 13. §-a szerint a szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontok szerint a találmány tárgya a vérből oldható porok gyártására alkalmas eljárás, amelynek eredményeként táplálék- és takarmányadalék, tápszeralapanyag jön létre. Ezért a találmány tárgya a vérpor mint tápszeralapanyag gyártására vonatkozó eljárás.
Találmányi díj a vérpor előállításából és értékesítéséből származó hasznos eredmény után jár. Az alperes a vérport részben eladja, részben tápszerek gyártásához használja fel.
A szabadalmi oltalom és az ezzel kapcsolatos találmányi díjfizetési kötelezettség nem terjed ki a találmányi eljárás alkalmazásával létrejött termék felhasználására. Ezt a terméket bárki díjfizetési kötelezettség nélkül feldolgozhatja. Ezért a vérpor felhasználásával gyártott tápszerek után kifejezetten nem terheli díjfizetési kötelezettség az alperest. Az alperes számára azonban a tápszerek gyártása egyben a vérpor értékesítését jelenti, amely után találmányi díjat köteles fizetni. Ennek a megállapításánál azt nem lehet figyelembe venni, hogy az alperes egyébként a vérport milyen áron értékesíthette volna. Ebben az esetben ugyanis a vérpor értékesítésének a haszna is a tápszerek gyártása során elért hasznos eredményben fejeződik ki. Nem lehet azonban a vérpor ilyen formában történő értékesítésének a hasznát azonosítani a vérpor felhasználásával gyártott tápszerek után elért hasznos eredménnyel.
A tápszerek előállításához olyan további eljárásra, gyártásra van szükség, amire a szabadalmi oltalom nem vonatkozik. A tápszerek a vérporon kívül – a műszaki szakértő véleménye szerint – egyéb tápanyagokat hatóanyagokat vivő- és adalékanyagokat is tartalmaznak. A vérpor ezeknek a tápszereknek egyik fő összetevő alapanyaga. Mégsem lehet a tápszert közvetlenül a találmányi eljárás eredményeként értékelni. A tápszer többi összetevőjének a további feldolgozási eljárásnak lényeges szerepe van a tápszer létrejöttében. A műszaki szakértő véleménye szerint, ha a vérport közvetlenül alkalmaznák állati táplálékként, elveszítené kivételes táplálkozás-élettani jelentőségét. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor az alperes által gyártott tápszereknél a vérport tekintette egyedüli meghatározóként, mert a vérpor a tápszernek csak egyik eleme, alapanyaga, lényeges összetevője.
Nem lehet a vérpor és a tejpor alkalmazásával készült tápszereket összevetni, mert korábban nem készítettek ilyen tápszereket tejporral, jelenleg pedig a tejport csak átmenetileg használják vérpor pótlására. Általános, rendszeres felhasználás esetén az árak másként alakulnának.
2. A szabadalom tárgyát jelentő eljárás útján előállított vérport az alperes részben közvetlenül értékesíti, részben felhasználja tápszerek előállításánál. A közvetlen értékesítésből származó hasznos eredmény a vizsgált időszakban a könyvszakértő véleménye szerint összesen 215 568 Ft. Ez az összeg teljes egészében díjalapként vehető figyelembe.
A találmány tárgyának az alkalmazása útján létrejött termék további feldolgozása esetében a szabadalommal védett termék hasznának meghatározása céljából a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint azt kell vizsgálni, hogy az alapanyag milyen szerepet játszik a végtermék hasznos eredményének a kialakításában. Ebből a szempontból nem lehet döntő, hogy a szabadalmi eljárással gyártott alapanyag hány százalékát teszi ki a végterméknek. (Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20 430/1978. sz.).
A műszaki szakértő véleménye szerint a vérpor felhasználásának az aránya az MT-15 malactápszernél 7%, MMA-gyógypremixnél 25, Phylacip haltápszernél 30, harcsatápszernél 30, a Hundin kutyatápszernél 20%. Tekintettel azonban arra, hogy a tápszer előállításához felhasznált anyagok körében a vérpornak döntő jelentősége van, indokolt közreható tényezőként általában az anyaghányad kétszeresét figyelembe venni. Megállapítható viszont a szakértő véleményéből az is, hogy a vérpornak a malactápszernél fokozott jelentősége van, ezért ennél az anyaghányad ötszöröse fejezi ki a közrehatást.
Ezek szerint díjalapként a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének az alkalmazásával figyelembe vehető a tápszerek értékesítéséből befolyt hasznos eredmény következő hányadrésze, amely a könyvszakértői véleményre tekintettel a következő összegeket teszi ki:
MT-15 malactápszer 35% = 4 080 281 Ft
MMA-gyógypremix 50% = 391 708 Ft
Phylacid haltápszer 60% = 136 601 Ft
harcsatápszer 60% = 44 363 Ft
Hundin kutyatáp 40% = 25 342 “ összesen 4 678 295 Ft.
A tápszerek értékesítéséből befolyt ezt meghaladó további hasznos eredmény a további ható-, táp-, vivő- és adalékanyag, illetve a tápszer előállítására vonatkozó gyártási, feldolgozási eljárás eredménye, illetve haszna. Az ún. bekeverési arányt nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, mert a szakértő véleményében éppen a bekeverési arányra is figyelemmel állapította meg, hogy a tápszereknél a vérport nem adalékanyagnak, hanem inkább fő komponensnek kell tekinteni. Az pedig, hogy a további feldolgozásnak fontos szerepe van a tápszer kialakításában, abból is következik, hogy e nélkül a vérpor nem tudja kifejteni előnyös hatását.
A vércsoport közvetlen értékesítése után megállapítható hasznos eredmény 215 568 Ft. Díjalapként figyelembe kell venni tehát összesen 4 893 863 Ft vállalati hasznos eredményt. Ez van közvetlen okozati összefüggésben a találmány tárgyának az alkalmazásával.
3. Az elsőfokú bíróság a találmány műszaki-szellemi színvonalára és a gyártás tömegtermelés jellegére tekintettel 5%-os díjkulcs alkalmazását látta arányosnak. Figyelemmel volt arra is, hogy a jelentős nagy terjedelmű gyártás, illetve a vérpor felhasználásával készült termék iránti nagy kereslet részben a feltalálók szellemi munkáján kívül álló tényező – a nagyarányú országos húsprogram – következménye.
Helyesen utalt arra az alperes, hogy a találmányi díj csak akkor lehet arányos a feltalálók szellemi alkotó munkájával, ha tekintetbe vesszük, hogy a várható gyártási, értékesítési lehetőségre tekintettel milyen további találmányi díj kifizetésére lehet számítani. A keresetben érvényesített díjösszeg mindössze az alperes háromévi saját felhasználásának és értékesítésének az eredménye. A jövőben további jelentős gyártásra értékesítésre lehet számítani. A per adatai szerint 1 millió 500 000 Ft-os licenciaértékesítés is történt, amelyből a felpereseket további díjazás illeti meg lényegében szintén erre a hároméves időszakra. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a díjkulcs mértékét a hasznos eredmény 5%-ában. 4 893 863 Ft hasznos eredmény után tehát megilleti a felpereseket összesen 244 693 Ft találmányi díj. A felperesek keresetükben és módosított keresetükben együttesen kérték a részükre járó találmányi díj megállapítását. Ezért külön a Legfelsőbb Bíróság sem határozta meg az egyes felpereseket a részarányukra tekintettel megillető összeget. Kifizetett az alperes találmányi díjként nem vitásan 63 399 Ft-ot. Jár tehát még a felperesek részére 181 294 Ft és kamatai.
Tekintettel arra, hogy a keresetben érvényesített követelés mindössze 3 év hasznos eredményére vonatkozik, az alperes álláspontjával szemben a Legfelsőbb Bíróság degresszív díjkulcs alkalmazását még nem látta indokoltnak. Az ebben a perben érvényesített követeléssel kapcsolatban megállapított díjkulcs azonban nem jelent ítélt dolgot a későbbi időszakban, illetve más értékesítési forma esetében járó találmányi díj összegének a kiszámításánál. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 284/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás