PK BH 1979/317
PK BH 1979/317
1979.10.01.
A pedagógus építési kölcsönnel járó kedvezményt a tulajdonos egymagában azáltal még nem veszíti el, hogy a kölcsönnel épített ingatlanát kisajátították [1/1965. (XII. 30.) PM–MM sz. r. 3. § (1) bek.; 21/1976. (IX. 5.) PM sz. r. 5. § (1) bek.].
A járási hivatal igazgatási osztálya határozatával az I. r. alperes kérelmére kisajátította a felperes tulajdonában volt házasingatlant. A lakóházat a felperes az 1/1965. (XII. 30.) PM-MM számú rendelettel (R.) szabályozott pedagógus építési kölcsön igénybevételével építette fel. Az erre vonatkozó szerződést 1967. május 26-án kötötte az OTP megyei igazgatósága II. r. alperessel. A kölcsöntartozás összegéből – a lakóház 150 000 Ft-ban figyelembe vett építési költsége után – az építkezés helyén eltöltött 10 év szolgálati idő leteltével 15%, azaz 22 500 Ft, 15 évi szolgálati idő után további 15%, összesen tehát 45 000 Ft állami hozzájárulás illeti meg. Az erre jogosító szolgálati időt a szerződés aláírásának időpontjától kell számítani.
A felperes pedagógus. A jelenlegi munkahelyére 1974-ben szolgálati érdekből történt áthelyezéssel került, erre tekintettel a minisztérium, illetőleg az alperes hozzájárult ahhoz, hogy a pedagógus kölcsön kedvezményeit továbbra is megtarthassa.
A kisajátítási eljárást lefolytató államigazgatási hatóság a felperes ingatlanáért 350 000 Ft kártalanítást állapított meg. A határozatában felhívta az I. r. alperest, hogy ebből az építési kölcsöntartozást vonja le és utalja át a II. r. alperes számlájára. Minthogy a felperes munkahelyén a kölcsönszerződés aláírásától számítva 10 évet meghaladó, de 15 évet el nem érő szolgálati idővel rendelkezik, a II. r. alperes a tartozást 22 500 Ft-tal már csökkentette, a további 22 500 Ft azonban benne van abban az összegben, amelyet az I. r. alperes a II. r. alperes számlájára átutalt.
A felperes a megállapított kártalanítás módosítása iránt pert indított, amelyben annak megállapítását is kérte, hogy a 15 éves szolgálati idejének betöltésekor a fenti 22 500 Ft-ot el kell a javára számolni, illetőleg azt ki kell fizetni.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest a felperes részére 35 340 Ft többletkártalanítás fizetésére kötelezte s megállapította, hogy a felperes a 15 éves szolgálati idejének letöltése után jogosult az állami hozzájárulás javára történő elszámolására. Ebben az esetben az I. r. alperes köteles lesz a még el nem számolt 22 500 Ft-ot a részére megtéríteni. A II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperest az állami hozzájárulás megilleti, a teljes összeg jóváírására azonban csak 15 éves szolgálat után kerülhet sor, ezért az I. r. alperes az ennek megfelelő összeget a kisajátításra tekintettel tartozik a részére megtéríteni.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet azzal a módosítással hagyta helyben, hogy az I. r. alperesnek a le nem rótt illeték megfizetésére kötelezését mellőzte. Az ítélet indokolása szerint a felperest az R. 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kedvezmény megilleti. Ebből 22 500 Ft-ot a II. r. alperes a javára már el is számolt, a további 22 500 Ft elszámolására pedig a felperes a jogszabályban meghatározott szolgálati idő letöltésének igazolása után lenne jogosult. A kedvezmény részbeni elvesztéséért az I. r. alperes felelős, mert ezt a kisajátítási eljárással idézte elő. A kisajátítás hiányában a felperest a kedvezmény megillette volna. Az elvesztett összeg tehát kárként jelentkezik, amelyért az I. r. alperes az 1976. évi 24. számú törvényerejű rendelet (Tvr.) 16. §-a alapján felel. A II. r. alperes csak az építési kölcsönt folyósította a felperesnek, őt tehát felelősség nem terheli.
A jogerős ítéletnek az állami hozzájárulással kapcsolatban az I. r. alperes felelősségét megállapító és e vonatkozásban a keresetet a II. r. alperessel szemben elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Pedagógus építési kölcsönre és az ezzel kapcsolatos kedvezményekre az a pedagógus jogosult, aki az R. 3. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a szerződés értelmében az építkezés helyén 10, illetőleg 15 évig e minőségben dolgozik, és nem merülnek fel vele szemben olyan körülmények, amelyek az R. és a szerződés rendelkezései szerint a kedvezmény megszűnését eredményezik. Az ingatlan kisajátítása a pedagógus akaratán és érdekkörén kívül eső olyan körülmény, amelyet sem az R., sem a kölcsönszerződés nem minősít a kedvezményt megszüntető oknak. A felperest tehát az a jog, hogy az általa felvett építési kölcsönt a perben vitás állami hozzájárulással csökkentett összegben fizethesse vissza, illetőleg a hozzájárulást a javára elszámolják, a kisajátítástól függetlenül megilleti abban az esetben, ha a jelenlegi munkaviszonya 1982. május 26-ig fenn fog állni.
Téves tehát a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes a kedvezményt elvesztette, és ezért a szóban levő állami hozzájárulás összege olyan kárnak minősül, amelyért az I. r. alperes a Tvr. 16. §-a alapján felelősséggel tartozik. Ennek következtében téves az a döntése is, hogy ebben a vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A kölcsönt ugyanis a felperesnek a II. r. alperes folyósította, az abból még vissza nem fizetett, illetőleg jóvá nem írt összeget pedig az I. r. alperes az általa fizetendő kártalanításból levonta és a 21/1976. (IX. 5.) PM számú rendelet 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a II. r. alperesnek utalta át. Az I. r. alperes ezzel a kisajátításból eredő kötelezettségének eleget tett. A kölcsöntartozás – ezen belül az állami hozzájárulás – elszámolása a kölcsönt nyújtó II. r. alperesre tartozik, és őt terheli az ezzel kapcsolatos fizetési kötelezettség is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének az állami hozzájárulással kapcsolatban az I. r. alperes felelősségét megállapító és a vonatkozásban a keresetet a II. r. alperessel szemben elutasító valamint a II. r. alperessel szemben a perköltség megállapítását mellőző rendelkezését – az első fokú ítélet ugyanezen rendelkezéseire kiterjedően – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a II. r. alperest kötelezte, hogy a felperes 15 év szolgálati ideje letöltésének igazolása esetén 22 500 Ft-ot a felperesnek fizessen meg.
A pervesztes II. r. alperes perköltségben marasztalása a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapszik. (P. törv. II. 21 188/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás