PK BH 1979/320
PK BH 1979/320
1979.10.01.
I. Munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kárért az alkalmazott közvetlenül saját személyében nem felel. Ilyen kárért a károsulttal szemben a munkáltató felelős [Ptk. 348. § (1) bek.].
Az alpereseket a vállalatuk terhére elkövetett többrendbeli csalás és sikkasztás bűntette miatt a büntetőbíróság jogerősen elítélte. A bűncselekményt a nevezettek úgy követték el, hogy a megrendelőnek a szolgáltatottnál jobb minőségű és drágább árut számlázták, ugyanakkor az elszámolás alapjául szolgáló másodpéldányokon a ténylegesen eladott olcsóbb árucikket és annak árát tüntették fel, s az így jelentkező különbözeti összeget elsikkasztották.
A felperes 3279 forint megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperesek ellen. Előadta, hogy 1977 februárjában férje eltemettetésével kapcsolatban az alperesek által kiállított számla szerint 5819 forintot fizetett ki, ugyanakkor a szolgáltatás értéke nem haladta meg a 2500 forintot.
Az alperesek a fizetési meghagyás ellen benyújtott ellentmondásukban bejelentették, hogy a büntetőbíróság megállapítása szerint a felperest csupán 100 forinttal károsították meg, és ezt az összeget munkáltatójuk a felperesnek megtérítette.
Az elsőfokú bíróság az alperesek védekezését elfogadta és a keresetet elutasította. A büntetőperben csatolt számlakivonatok alapján megállapította, hogy az alperesek a felmerült temetési költségnél 100 forinttal magasabb összeget számlázták a felperesnek, a kárt azonban a büntetőeljárás során megtérítették.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint, ha az alkalmazott munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Az eljárás adataiból kitűnően a felperes kárát az alperesek munkakörükben eljárva okozták. Így az idézett anyagi jogi rendelkezések értelmében az alperesek közvetlenül a károsult felperessel szemben a felmerült kárért saját személyükben nem felelnek.
Igaz, hogy az alperesek a kárt szándékos bűncselekménnyel okozták és a károkozáskor hatályos jogszabályok szerint ezért a kárért a munkáltatóval egyetemlegesen felelnek, tehát a károsult ellenük önállóan is felléphet (Ptk. 337. §). Az 1978. évi 9. sz. tvr. 9. §-a értelmében azonban a Ptk.-nak az 1977. évi IV. törvénnyel módosított rendelkezéseit – ha a tvr. eltérően nem rendelkezik – a folyamatban levő ügyeleten is alkalmazni kell. Eltérő rendelkezés hiányában tehát a 348. § új szövege a jelen perben is irányadó volt. Ennélfogva a károsult felperes 1978. március 1. napjától a munkakörében szándékos bűncselekménnyel kárt okozó alkalmazottal szemben követelését közvetlenül nem érvényesíthette volna.
Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében gondoskodnia kellett volna arról, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró felperes jogait helyesen gyakorolja, figyelmeztetnie kellett volna őt, hogy kárigényét az alperesek munkáltatójával szemben érvényesítheti. Ilyen igény előterjesztése esetén pedig a Pp. 64. §-ának (l) bekezdése értelmében arra is lehetőség nyílt volna, hogy a felperes kérelmére a bíróság az alperesek munkáltatóját alperesként megidézze.
A másodfokú bíróság pedig akkor járt volna el helyesen, ha a törvénysértést észleli és – az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett – az elsőfokú bíróságot megfelelő eljárásra utasította volna.
Tévedtek tehát a perben eljárt bíróságok, amikor a kereseti igény tárgyában érdemben döntöttek.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet törvénysértő; ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 174. §-ának (3) bekezdése értelmében mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 042/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás