GK BH 1979/331
GK BH 1979/331
1979.10.01.
Az a körülmény, hogy a késedelmi kötbér tárgyában korábban indított per megszűnt, nem zárja ki, hogy a késedelem folytán okozott kár megtérítése iránt később indított perben a bíróság a kötelezett magatartásának felróhatóságát érdemben megvizsgálja [Ptk. 246. § (2) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.; 13/1970. (VIII. 15.) NIM sz. r. 4. §; Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].
A felperes módosított keresetében 1 047 767 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest, amely a közreműködőjére kívánta a felelősséget áthárítani, emiatt az ellen ugyancsak keresetet indított s az ügyek egyesítése folytán az utóbbi a perben II. r. alperesként szerepelt. A kereset előzménye az, hogy egy húskombinát létrehozására kötött szerződésben előírtak ellenére I. r. alperes nem adta át határidőben az ún. fázisjavító berendezést. E berendezés hiánya miatt a felperes, illetve a beruházó – az illetékes áramszolgáltató vállalat bírságolása folytán – az említett összegű ún. koszinus felárat fizette. Ennek a bírságnak, illetve felárnak a kártérítésként való megfizetése volt a kereset tárgya.
Az I. r. alperes és alvállalkozója, a II. r. alperes arra hivatkoztak, hogy az említett berendezés azért nem készült el határidőre, mert a felperes nem tett eleget közbenső szolgáltatási kötelezettségének, elmulasztotta a berendezésekre vonatkozó tervek korszerűsítését és azoknak az Állami Energiabiztonsági Felügyelettel való jóváhagyatását. Az alperesek előadták, hogy a jóváhagyást többször is sürgették, de a felperes arra hivatkozott, hogy az 1972-ben átadott dokumentáción az engedély megtalálható. Az I. r. alperes szerint az eredeti dokumentáción az engedély, illetve a jóváhagyás valóban megvolt, de időszakos jellege miatt 1973 decemberében lejárttá vált.
A beavatkozó úgy nyilatkozott, hogy az eredeti dokumentációban szereplő, előzetes elvi engedélynek minősülő engedélyen kívül még egy megvalósítási engedély is szükséges, amely a fázisjavítás kapacitását határolja be. Ennek hiányában a szükséges kondenzátorok beszerzése és felszerelése nem lehetséges.
Az elsőfokú bíróság a tényállás tisztázása érdekében megkereste az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyeletet, amelytől olyan tájékoztatást kapott, hogy az alkalmazási engedélyt a beruházónak kell kérnie, elhúzódó munka esetén szükséges a terveket átvizsgálni, korszerűsíteni, ami szintén a beruházó feladata.
A bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a fázisjavító berendezés felszerelésének késedelmét az idézte elő, hogy a felperes elmulasztotta az előbbiekben részletezett és a megfelelő engedélyek szolgáltatásában megnyilvánuló közbenső intézkedési kötelezettségét. Az alperesek nem tanúsítottak jogellenes magatartást, illetve szerződéses kötelezettségük teljesítését a felperes akadályozta. Kárenyhítési kötelezettségüknek az alperesek eleget tettek azzal, hogy a felperesnél sürgették az engedélyek beszerzését. Ilyen körülmények között az ún. koszinus felár címén fizetett bírság mint önokozta kár a felperest terheli.
A felperes az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az ítélet hatályon kívül helyezését és újabb eljárás lefolytatásának elrendelését kérte. Előadta, hogy az I. r. alperessel mint fővállalkozóval kötött szerződés alapján az I. r. alperesnek kellett a szükséges technológiai gépeket, berendezéseket beszereznie, legyártania, illetve beszerelnie. A szükséges technológiai terveket a felperes még 1971-ben átadta, így a fázisjavító kondenzátor terveit is. Ezen szerepelt az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyeletnek az az előírása, hogy az engedély csak 3 évig érvényes. Az I. r. alperes a kondenzátor legyártását nem kezdte meg kellő időben, illetve azt nem rendelte meg kellő időben, hanem már csak akkor, amikor az engedély lejárt. Ezért a gyártómű a gyártást nem vállalta. Ilyen körülmények között került sor arra, hogy az I. r. alperes 1975. december 15-én az általa végzett munkákat mennyiségi hiánnyal adta át a felperesnek és a fázisjavító kondenzátor szolgáltatására 1976. június 30-i határidőt vállalt, de erre az időpontra sem teljesített. Emiatt az üzemeltetőnél a megítélhető kötbér összegénél lényegesen nagyobb kár keletkezett, ezért a felperes a vele jogviszonyban álló üzemeltető nevében kártérítési igényt érvényesített.
A felperes további előadása szerint az elsőfokú bíróság nem folytatta le a kellő bizonyítást. Nem vizsgálta meg, hogy az I. r. alperes miért nem rendelte meg kellő időben a rendelkezésre álló tervek és engedélyek birtokában a fázisjavító kondenzátort, márpedig a vizsgálat adatai alapján az lett volna megállapítható, hogy a késedelem az I. r. alperesnél történt, és az újabb engedélyre késedelem miatt volt szükség. A felperes tagadta, hogy a NIM 13/1970. (VIII. 15.) sz. rendelete olyan előírást tartalmaz, amely szerint az alkalmazási engedélyt a beruházónak kell kérnie.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a per tárgyát képező kártérítési igény nem bírálható el. A tényállása tisztázása érdekében a bizonyítási eljárás jelentős terjedelmű kiegészítése, esetleg szakértői bizonyítás lefolytatása szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügy újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát rendelte el.
Az újabb eljárás során részletes bizonyítást kell lefolytatni arra nézve, hogy a per tárgyát képező fázisjavító berendezés miért nem készült el az eredeti határidőre, 1975. június 30-ra. Vizsgálni kell továbbá az ezt követő késedelemért fennálló felelősséget és a kárral való okozati összefüggést. Annak folytán ugyanis, hogy a felperes a módosított keresetében már nem a hiánypótlási késedelem miatti kötbér, illetve kártérítési igényét érvényesítette, hanem az eredeti teljesítési határidő elmulasztása miatti kártérítési igényét is, nem lehet eltekinteni a teljes késedelem vizsgálatától. Az előbbieken nem változtat az sem, hogy a felek között korábban már folyamatban volt egy kötbér iránti per az eredeti teljesítési határidő elmulasztása miatt, de az – szünetelés után – megszűnt [Ptk. 246. § (2) bek.]. Az alperesek ezzel ellentétes védekezése alaptalan. A felperes az 1975 augusztusától kezdődően kifizetett bírságot érvényesíti kártérítésként. A rendelkezésre álló adatok szerint az I. r. alperesnek erre a határidőre valamennyi létesítményt, így a fázisjavító berendezést is el kellett volna készítenie. Tehát a bírságot azért kellett fizetni, mert ez a berendezés nem készült el határidőre, sőt még a hiánypótlási határidőre sem. Ezért – a Ptk. 318. §-ának (l) bekezdésére, illetőleg 339. §-ának (1) bekezdésére tekintettel – meg kell vizsgálni, szükség esetén szakértői bizonyítás útján, hogy az I. r. alperes az általa vállalt határidőt miért nem tartotta meg, tehát hogy az 1975. június 30-tól 1977. augusztus 30.-ig tartó késedelemben (a fázisjavító berendezés ilyen késedelemmel készült el) az I. r. alperes vétkes vagy vétlen, a késedelmet milyen okok idézték elő, mennyiben okozta a felperes, illetve – az egyesített keresetre figyelemmel – az alperes közreműködője.
A jelenlegi adatok alapján nem megalapozott az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a késedelmet és az emiatt felmerült kárt kizárólag a felperes okozta azáltal, hogy a szükséges engedélyeket nem szerezte be. Nincs tisztázva, hogy a felperes által eredetileg szolgáltatott tervdokumentáció tartalmazta-e a szükséges engedélyeket vagy sem. Nincs adat arra sem, hogy a vállalkozó, illetve vállalkozók megtették-e azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a megkötött szerződéseik teljesítése érdekében tőlük elvárhatók voltak, így pl. hogy a terv átvétele után figyelmeztették-e a felperest az engedélyek esetleges hiányára. Az I. r. alperesnek mint fővállalkozónak ugyanis erre a felperest figyelmeztetnie kellett volna annál is inkább, mert ezeket az engedélyeket a közreműködője teljesítéséhez neki is szolgáltatnia kellett.
Nincs tisztázva az a lényeges kérdés sem, hogy a felperes által szolgáltatott tervdokumentáción szereplő engedély érvényességének időtartama alatt az I. r. alperes, illetve közreműködője nem esett-e késedelembe, mert ha igen, ezért a vállalkozót terheli a felelősség. Az első fokú iratoknál elfekvő tájékoztatóból kitűnik, hogy az eljárás során hiányolt engedélyeket az illetékes hatóság kérelemre a vállalkozónak is megadja. Ha tehát valóban az engedélyek hiánya akadályozta a munkavégzést, és a felperes a szerződésben kikötött határidőre, majd sürgetésre nem intézkedett az engedélyek beszerzése iránt, azt is vizsgálni kell, hogy – különösen késedelme esetén vagy az együttműködési kötelezettség keretében – az I. r. alperestől nem lett volna-e elvárható, hogy ilyen intézkedést tegyen annak érdekében is, hogy teljesíteni tudjon. Az újabb eljárás során részletesen értékelni kell tehát a felek magatartását. A jelenlegi adatok alapján egyébként sem állapítható meg, hogy valóban az engedélyek hiánya okozta-e a késedelmet vagy más mulasztás. A kiegészített bizonyítási eljárás adatai alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesnél felmerült kárt mennyiben okozta a vállalkozó késedelme és mennyiben a felperes mulasztása. A mulasztásokat, szerződésszegéseket az egyes szerződések tartalmához kell viszonyítani, tehát a bíróságnak azt is tisztáznia kell, hogy a felperes melyik szerződéses kötelezettségét megszegve és milyen mértékben hatott közre a kár felmerülésében. (Legf Bír. Gf. V. 31 169/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás