GK BH 1979/335
GK BH 1979/335
1979.10.01.
A vásárlók részére közvetlenül értékesítő kiskereskedelmi vagy kis- és nagykereskedelmi tevékenységet folytató vállalat a vevők kifogásainak elintézése során nem köteles a szállítót a helyszínre meghívni és ezen az alapon a szállító ellen érvényesített áthárítási keresete nem utasítható el [13/1978. (III. 1.) MT sz. r. 3. § (1) bek., 5. § (2) bek.; 41/1978. (III. 1.) BkM sz. r.; Ptk. 308. § (1) bek.].
A felperes az alperestől szállítási szerződés keretében beszerzett dolomitos égetett mészből 1978. március 29-én 49,6 q-át K. I. vevő részére, 1978. március 30-án pedig 50 q-át Sz. L. vevő részére értékesített. A vevők a mész leoltása után a minőséget kifogásolták, mert a szállítmányokban igen magas volt az oltatlan maradék százaléka. Az 1978. április 28-án, illetve május 10-én a helyszíni vizsgálat során felvett jegyzőkönyvek szerint az 50 q tételből kb. 20−22 q, a másik tételből pedig 14 q volt az oltatlan maradék. A felperes a vevőket kártalanította, részükre – az arányos részfuvardíjjal együtt − 1211 Ft-ot, illetőleg 1388 Ft-ot fizetett ki, majd a 13/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 5. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján az 1978. május l7-én kelt levelében az alperestől kérte a 2599 Ft összegű kárának a megtérítését. Erre az alperes peren kívül nem volt hajlandó, ezért nyújtotta be a keresetlevelét.
Az alperes a védekezésében a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: SZVR) 1. sz. mellékletének B) pontja alapján kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy őt a felperes helyszíni szemlére nem hívta meg, a kifogásolt mésztételekből az MSZ 108/2-72. sz. szabvány előírásának megfelelően nem vettek mintát, és hogy a felperes igényérvényesítése egyébként is elkésett.
Az elsőfokú bíróság az alperes védekezését elfogadta, a felperes keresetét elutasította és őt eljárási illeték fizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes az alperest mintavételre nem hívta meg, a mintavételt nem az SZVR 1. sz. mellékletének B/18. pontjában foglaltak szerint végezte, ezért nem tudja bizonyítani, hogy az oltatlan maradék mennyisége a szabvány előírásaitól eltér. A felperes nem vett megfelelő átlagmintát, és a mintavétel egyébként sem a szabványban előírt időben történt. A jegyzőkönyvek felvételére is későn került sor.
A felperes az első fokú ítélet ellen fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a perbeli esetre nem az SZVR, hanem az R. rendelkezései az irányadók, és hogy az R. 5. §-a szerint az alperes a kártalanítástól csak az ott felsorolt okok valamelyikének fennállása esetén mentesülhet. Ilyen ok vagy okok fennállását viszont nem bizonyította és ilyenekre nem is hivatkozott. Ezért a keresetének utasítása törvénysértő volt.
A fellebbezés alapos.
A felperes nem oltott, hanem oltatlan égetett meszet vett át az alperestől és azt ilyen állapotban adta el a vevők részére. Az eladások 1978. március havának végén történtek, ezért azokra már az 1977. évi IV. törvénnyel módosított Ptk. rendelkezései az irányadók. A Ptk. 308. §-ának (1) bekezdése szerint a vevők a felperessel szemben a hibás teljesítésből eredő jogaikat 6 hónapos elévülési időn belül érvényesíthették. Tényként volt megállapítható, hogy e határidőn belül a vevők részéről az igényérvényesítés megtörtént. Az R. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a kiskereskedelmi vállalat a vásárlói kifogás elintézését követő hónap utolsó napjáig köteles az ebből eredő igényét a szállítóval szemben érvényesíteni. A felperes 1978. május hónapban kártalanította a vevőit és a követelését május 17-én az alperesnek bejelentette, ezért az igénye érvényesítésével nem késett el és a vevőket nem alaptalanul elégítette ki.
A vásárlók részére közvetlenül értékesítő kiskereskedelmi vagy kis- és nagykereskedelmi tevékenységet folytató vállalat a vevők kifogásának elintézése során a szállítót helyszíni szemlére nem köteles meghívni. Erre vonatkozó kötelezettséget sem az R., sem az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 4/1978. (III. 1.) BkM sz. rendelet nem ír elő. Nyilvánvaló tehát, hogy az SZVR. 1. sz. mellékletének rendelkezései az adott esetben nem érvényesülnek. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét az SZVR rendelkezéseinek meg nem tartása miatt utasította el. Az alperes a felperes követelésének kiegyenlítését csak az R. 5. §-ának (2) bekezdésében felsorolt okok fennállása esetén tagadhatná meg, ilyen okokra azonban nem hivatkozott, ilyenek fennállását nem biztosította, s ezzel kapcsolatban bizonyítási indítványa sem volt.
Az kétségtelen, hogy a felperes a vevőit nem a 4/1978. (III. 1.) BkM sz. rendelet mellékletében előírt jegyzőkönyv értelmében kártalanította, és az R. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerint ez a körülmény az alperes részére kifogásolási jogot biztosítana, de a felperes indokoltan hivatkozott a Kereskedelmi Értesítő 1978. évi 15. számában megjelent közleményre, amely szerint az előírt formájú és sorszámozott jegyzőkönyvűrlapok csak 1978. július hó 15. napja után szerezhetők be. A felperes által felvett kártalanítási jegyzőkönyvek viszont tartalmilag a jogszabály előírásainak megfeleltek.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest a vevők indokolt kártalanításából a felperesnél felmerült költség megtérítésére és a késedelmi kamat fizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. II. 31 771/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás