Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

GK BH 1979/336

GK BH 1979/336

1979.10.01.
A tervezőnek a tervdokumentációt a rendeltetésszerű üzemeltetés során felhasználásra kerülő anyagok (pl. vegyi anyagok) várható hatására is tekintettel kell elkészítenie és a szükséghez képest a megrendelőtől erre vonatkozó adatokat kell kérnie [10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. együttes r.-tel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 10. § (1) bek.*, GKT 90/1973. sz.].
A felperes és a tervező között szerződés jött létre borpalackozó és az annak működése során keletkező szennyvízelvezetés megtervezésére. Az alperes külföldi gyártású palackmosó gépet tervezett, a szennyvízelvezetést ún. szikkasztómező tervezésével oldotta meg. Az utóbbi munkák kivitelezését a felperes a perben nem álló mezőgazdasági termelőszövetkezettel végeztette el.
Az 1974. december 12-én átadott szennyvízelvezető berendezésről, illetve a szikkasztóról 1975-ben kiderült, hogy a palackmosó gép használata során keletkező szennyvíz befogadására nem alkalmas. Miután a felek között a peren kívüli tárgyalások nem vezettek eredményre, a felperes keresetet nyújtott be, amelyben az alperest a hibás tervek kijavítására, a kijavítási munkák elvégeztetésére, a szükséges engedélyek beszerzésére, a kijavításhoz szükséges tervek szolgáltatására és a javítás elvégzésére vállalt határidő elmulasztása miatt 1 224 018 Ft alapulvételével járó 97 921 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes védekezése szerint az általa szolgáltatott eredeti tervdokumentáció megfelelő volt, és amint az általa megbízott szakértő véleményéből kitűnik, a hibát a felperes által használt tisztítószer vegyi hatása okozta. Az ugyanis károsan befolyásolta a talaj vízátengedő képességét.
Az eljárás szünetelése után a felperes a kötbérigényét 90 000 Ft-ra módosította, egyébként a keresetét fenntartotta. Előadta, hogy az időközben az alperes által szolgáltatott javítási terv nem bizonyult megfelelőnek.
Az alperes bejelentette, hogy 1978. április 11-én a vízügyi hatóság megadta az általa készített kijavítási terv megvalósításához szükséges engedélyt, az újabb dokumentáció tehát megfelelő. Előadta, hogy nem a kivitelező által felszámított vállalkozói díj, hanem a legfeljebb tervezési díj után kellene kötbért fizetnie. A kivitelezés költségeit a felperes esetleg kártérítésként követelhetné, amit a felek vétkessége arányában meg kell osztani. Az alperes azt is hangsúlyozta, hogy a kijavítási tervdokumentáció szolgáltatása nem szavatossági kötelezettség alapján, hanem díjazás ellenében történt.
Az elsőfokú bíróság szakértőként rendelte ki a korábban az alperes megbízásából eljárt műszaki egyetemi tanszékét. Ennek szakvéleménye szerint az alperes a borpalackozó szennyvizének szikkasztását az általában előforduló ipari szennyvizeknek megfelelő módon tervezte. Mivel a berendezés a tervezéskor még nem üzemelt, az alperes nem vizsgálhatta az üzemi szennyvizet és nem lehetett tudomása a mosásnál használt mosópor talajtömörítő hatásáról. A szakértő rendeltetésellenes üzemeltetésre utaló körülményt sem állapított meg, ezért a bekövetkezett meghibásodást kizárólag a felperes által használt mosószer kedvezőtlen hatására vezette vissza. A felperes a szakvélemény kiegészítését kérte arra nézve, hogy az alperes megfelelően járt-e el a szikkasztó tervezésénél, kellően figyelembe vette-e a mosás folyamatát, vagyis azt, hogy a mosógépből milyen szennyvíz távozik el. A felperes szerint ugyanis a tervezőnek számolnia kellett azzal, hogy a mosásnál lúgos kémhatású mosószert alkalmaznak, és ennek megfelelően kellett volna a tervet elkészítenie.
A szakértő kiegészítő véleménye az volt, hogy a műszaki előírás szerint szikkasztási próbánál szennyvíz nem használható, csak hálózati vagy kútvíz, ennélfogva a tervező nem ismerhette a mosószeroldatnak a talajra gyakorolt hatását. Ezért a szakértő szerint a tervezett tisztítási technológia megfelelő volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és ennek folytán a felperest kötelezte a perben felmerült szakértői díj és költség, valamint eljárási illeték megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a szakvéleményre hivatkozott, amely szerint a tervezést megelőzően az alperes nem volt köteles a szennyvizet vizsgálni és azzal előzetes próbaszikkasztást végezni, mivel az előírás szerint ezt az eljárást csak tiszta vízzel lehet elvégezni. A bíróság megállapítása szerint az alperesnek arról sem lehetett tudomása, hogy az üzemelés során használt mosószernek a tervezett szikkasztó működésére kedvezőtlen hatása van. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapítása az volt, hogy az alperes szerződésszegést nem követett el, nem terheli szavatossági felelősség, ezért sem kijavítási, sem kötbérfizetési kötelezettsége nem áll fenn. Még kevésbé felelős a szikkasztó kivitelezésének minőségéért, mert a kivitelezést a felperessel kötött külön szerződés alapján egy harmadik vállalat végezte el. A bíróság ítélete szerint az alperes által szolgáltatott tervdokumentáció megfelelt a törvényes és szerződéses kellékeknek, a tervező felelőssége nem terjedhet ki a tervezés körén kívül eső, az üzemeltető tevékenységi körében felmerült, előre nem látható körülményekre.
Mivel az alperest a fentiek szerint nem terheli szavatossági felelősség, viszont a kijavítási tervdokumentáció elkészítésére kötött megállapodás nem rendelkezik a szerződés érvényességi kellékeivel, a bíróság a felperesnek a kijavítási tervdokumentáció késedelmes szolgáltatása miatt előterjesztett kötbérigényét sem találta megalapozottnak.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben most már 37 150 Ft tervezési díj után járó 2972 Ft kötbérnek, valamint az alkalmatlan szikkasztómező 1 085 914 Ft kivitelezési költségeinek kártérítésként való megfizetését kérte, valamint annak a megállapítását is, hogy az alperes díjtalanul köteles kijavítási tervet szolgáltatni.
A fellebbezés lényege az, hogy miután a palackok mosása mindenütt lúgos kémhatású mosószerrel történik, az alperesnek ezzel a tervezésnél számolnia kellett, ha pedig ezt elmulasztotta, felelős érte. A felperes véleménye szerint helytelen a bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes nem volt köteles a tervezés előtt a majdan keletkező szennyvíz vizsgálatára, illetve hogy nem felelős azért, mert az üzemelés során használandó mosószernek a szikkasztó működésére gyakorolt kedvezőtlen hatásáról nem tudott. Az alkalmazott mosószer előtt használatos egyéb más mosószerek is lúgosak voltak, tehát hatásuk a talajra megközelítőleg azonos az alkalmazott mosószerével. A tervezőnek olyan szennyvíz-elvezetési rendszert kellett terveznie, amely az üzemeléshez szükséges mosószeres szennyvíz elvezetésére alkalmas. Ehhez pedig vizsgálnia kellett volna a szennyvíz és a talaj hatását. Mivel üzemeltetési hibát a szakértő sem állapított meg, a tervezett megoldás használhatatlansága kizárólag az alperes hibás tervezési tevékenységére vezethető vissza. A felperes szerint az a műszaki előírás, amelyre a szakértő hivatkozott, amely szerint szikkasztási próbához csak hálózati vagy kútvíz használható, kizárólag településekről származó szennyvizekre vonatkozik, nem pedig ipari üzemek szennyvízelvezetésére. A tervezőnek olyan szennyvízzel kellett volna a szikkasztási próbát elvégeznie, amely az általa tervezett palackmosó gépsorról lekerül. Ennek elmulasztása miatt szavatossági, kötbér- és kártérítési felelőssége fennáll.
A felperes fellebbezése alapos.
Az eredetileg előterjesztett kereseti kérelmet a felperes a fellebbezési eljárás során részben megváltoztatta. Az első fokú eljárás során a felperes azt kérte, hogy az álláspontja szerint hibás tervezés miatt az alperes ne csak a megfelelő újabb tervdokumentációt készítse el, hanem gondoskodjék a megfelelő berendezés kivitelezéséről is. Ez a kereseti követelés – annak a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti értelmezése mellett – természetbeni kártérítési igénynek tekintendő. Miután az alperes nem vállalta el a megfelelő szennyvíz-elvezetési megoldás kivitelezését, illetve kiviteleztetését, és időközben az alperes által szolgáltatott kijavítási tervdokumentáció alapján a felperes más vállalatnál megrendelte a kivitelezési munkák elvégzését, indokoltan módosította a fellebbezési eljárás során igényét természetbeni kártérítésről pénzbeni kártérítésre. Az ilyen keresetváltoztatást a Pp. 247. §-a nem tiltja. Az alperes a felperessel kötött tervezési szerződése alapján olyan tervdokumentáció szolgáltatására volt köteles, amely tekintettel az 1978. március előtt történt teljesítésre megfelel a 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIMsz. együttes rendelettel közzétett tervezési alapfeltételek 10. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak. E rendelkezés előírja, hogy műszakilag korszerű, gazdaságos és kivitelezhető terveket kell készíteni. A lefolytatott bizonyítási eljárás, főként a beszerzett szakértői vélemény adatai szerint az alperes által tervezett szennyvíz-elvezetési megoldás, nevezetesen a szennyvíznek szikkasztásos módszerrel történő elvezetése az előbbi követelményeknek nem felel meg. A szikkasztómező hasznavehetetlen, a keletkező szennyvíz befogadására alkalmatlan. Ezt a tényt maga az alperes sem vonta kétségbe, sőt kifejezetten elismerte, hogy a szennyvízelvezetés újbóli megtervezése és kivitelezése szükséges. Ehhez a munkához már terveket is szolgáltatott. Nyilvánvaló, hogy a felperesnek mint megrendelőnek a szerződéssel elérni kívánt célja az volt, hogy a borpalackozó minden tekintetben alkalmas legyen a rendeltetésszerű használatra. A rendeltetésszerű használathoz alkalmas létesítmény hibátlan tervezése megkívánja, hogy a tervező a használat során szükségszerűen alkalmazott anyagokra (pl. vegyi anyagokra) azok várható hatására, az üzemeltetés szokásos technológiájára tekintettel készítse el a dokumentációt, s ha az ehhez szükséges adatok nem állnak rendelkezésére, azokat a megrendelőtől kell kérnie. Ellenkező esetben a tervdokumentáció hibás. A konkrét jogvitára vonatkoztatva a szennyvízelvezetést úgy kellett megtervezni, hogy az az adott helyen, a tervezett technológia mellett működő palackmosó berendezésnél keletkező mosószeres szennyvizet elvezesse. A szennyvízelvezetésre készített terv ezt a követelményt nem elégíti ki. Az elsőfokú bíróság az alperes teljesítését helytelenül ítélte megfelelőnek. A meghibásodás okát ugyanis – a szakvélemény megállapításának megfelelő – kritika nélküli elfogadásával arra vezette vissza, hogy a felperes által használt mosószernek a talajra gyakorolt kedvezőtlen hatása folytán a szikkasztómező a felperes érdekkörében felmerült körülmény miatt nem tölti be feladatát. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint erre az üzemeltető tevékenységi körében felmerült, előre nem látható körülményre nem terjed ki a tervező felelőssége.
A bíróság fenti megállapítása téves. Az alperesnek ugyanis az adott helyen, az itteni talajviszonyok figyelembevételével kellett a szennyvízelvezetést megoldania, és ennek során számolnia kellett azzal, hogy a palackmosáshoz lúgos kémhatású mosószer szükséges. Az alperesnek a tervezés során az ilyen mosószeres szennyvíznek az adott talajra való hatását is vizsgálnia kellett volna. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy miután a tervezést megelőzően nem kötelező a szennyvíz vizsgálata, illetve mert a szakértő szerint szikkasztási próba csak tiszta vízzel végezhető, nem felelős a tervező azért, hogy a tervezésnél nem számolt a felhasznált mosószer kedvezőtlen hatásával. A fellebbezési tárgyaláson feltett kérdésre az alperes úgy nyilatkozott, hogy semmilyen tiltó rendelkezés nem gátolta azt, hogy a mosószernek és szennyvíznek az adott talajra gyakorolt hatását a tervezés előtt megvizsgálja. E vizsgálat eredményeképpen nyilvánvalóan más megoldási módot kellett volna terveznie. A szakértőnek abból a műszaki megállapításából, hogy a tervezés időpontjában forgalomban levő mosószereknek az adott talajra gyakorolt kedvezőtlen hatása “közel azonos” a később gyártott és ténylegesen használt mosószer hatásával, az következik, hogy a szikkasztómező alkalmatlanságát nem a tervezés időpontjában gyártott mosószerektől való eltérés okozta, hanem az, hogy a mosószer hatásával a tervező egyáltalában nem számolt. Az alperes tehát szavatossági felelősséggel tartozik a szikkasztómező alkalmatlanságáért. Azok a körülmények, amelyek az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mentesítik a tervezőt a szavatossági felelősség alól, a javára nem vehetők figyelembe. Az alperes nem indulhatott ki abból a feltevésből, hogy a felperes mosószer igénybevétele nélkül fogja a berendezést használni. Az alperes nem kért a felperestől adatokat a felhasználandó mosószerről, de elő sem írta a tervdokumentációban, hogy az adott helyen milyen mosószer alkalmazható annak érdekében, hogy a keletkező szennyvizeket a szikkasztómező megfelelően levezesse. Az alperes – a saját előadása szerint – a felhasználandó mosószert nem vizsgálta, ezzel a kérdéssel nem foglalkozott. Ha kötelességszerűen ezt tette volna, megfelelő adatokat szerezhetett volna a mosószereknek a talajra gyakorolt hatásáról, és ennek alapján arról, hogy az adott helyen szikkasztómezővel megoldható-e a szennyvízelvezetés, vagy más megoldást kell választania. A bírói gyakorlat szerint a tervező a tervdokumentáció elkészítésénél köteles a helyszíni körülményeket figyelembe venni, a megrendelőtől a szükséges adatokat megkérni, köteles a környezeti és az egészségügyi szempontok megtartásával tervezni, vagyis a tervezés előfeltételét képező valamennyi részletkérdést – már csak a megrendelővel való együttműködési kötelezettség alapján is – tisztázni. A tervezőnek ezt a kötelezettségét a GKT 90/1973. számú állásfoglalás is világosan kifejezi.
Azt, hogy az adott esetben nem volt kizárt megfelelő szennyvíz-elvezetési megoldás megtervezése, az 1978. október 10-i keltű szakvélemény is alátámasztja. Ennek 1. és 2. oldalán a szakértő részletezte, hogy milyen feltételek betartása mellett “lett volna lehetőség a megvalósulttól eltérő, megfelelő” szennyvízelvezetés tervezésére. Ez is igazolja, hogy a tervező a tőle elvárható gondosság kifejtése esetén megfelelő tervet készíthetett volna. Az pedig, hogy a szereknek a talajra gyakorolt káros hatása – a szakértő álláspontja szerint – a szakemberek előtt általában nem volt ismeretes, a tervezőt a konkrét vizsgálatok elvégzésének kötelezettsége alól nem mentesíti. A szakértő említett véleménye nem fogadható el, az ilyen megállapítás a bíróságot nem köti a tervezői felelősség jogi értékelésénél, mérlegelésénél. A kifejtettek szerint nem a megrendelő érdekkörében merült fel a tervezett megoldás használhatatlanságát előidéző ok, üzemeltetési hibát a szakértő sem állapított meg. Ezért az volt megállapítható, hogy a tervezői szolgáltatás sem a szerződéses, sem a törvényes követelményeket nem elégíti ki, alapos tehát a felperesnek az a követelése, hogy a tervező szolgáltasson díjmentesen megfelelő tervdokumentációt, és a szerződésszegésének egyéb következményeit is viselje [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 21. §-ának (1) bekezdése, 23. §-ának (1) bekezdése, Tervezési Alapfeltételek l 3. §-a].
Az előbbiekből következik, hogy az alperes, amely szavatossági kötelezettsége alapján volt köteles a kijavítási terveket elkészíteni, kötbérfelelősséggel is tartozik azért, mert a felek közötti tárgyalások során vállalt határidőre nem szolgáltatta a kijavítási dokumentációt. A felperes által követelt módosított kötbérösszeget az alperes nem kifogásolta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési kérelemnek helyt adott és az alperest a késedelmes tervszolgáltatási kötelezettség miatt kötbérfizetésre kötelezte. Az előbbiekben részletesen kifejtett okoknál fogva az alperes által elkövetett szerződésszegés – hibás teljesítés – olyan felróható magatartás, amely miatt fennáll az alperes kártérítési felelőssége is. Nem sikerült ugyanis bizonyítania, hogy a szerződés hibátlan teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, sőt eljárása a részletezett okoknál fogva kifejezetten helytelen volt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a pénzbeni kártérítésre módosított keresetnek, illetve az erre vonatkozó fellebbezésnek helyt adott és a nem vitatott összegű kártérítés megfizetésére is kötelezte az alperest hibás tervdokumentáció alapján kivitelezett szikkasztó-mezőnek a rendeltetésszerű használatra való alkalmatlansága folytán ugyanis a felperest a szikkasztómező kivitelezési költségeinek megfelelő összegű kár érte. (Legf. Bír. Gf. V. 31 843/1978. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére