GK BH 1979/339
GK BH 1979/339
1979.10.01.
Az a tény, hogy a felperes a bíróság által elrendelt egyeztetést nem kezdeményezi, illetőleg nem folytatja le, nem tekinthető az alperes elévülési kifogása elismerésének [Pp. 3. § (1) bek., 163. § (1), (2) bek., 376. § (5) bek., 377. § (1) bek.].
A felperes vállalkozó az alperes megrendelő ellen 14 144 Ft vállalkozói díj és annak 1978. május 20. napjától járó évi 15%-os kamata megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Az utóbbi ugyanis – a kérelem szerint – felszólításai ellenére nem egyenlítette ki négy számlájában érvényesített követelését.
A fizetési meghagyásnak az alperes ellentmondott és a felperes keresetének elutasítását kérte. Azt állította, hogy a felperestől az említett számlák egyike sem érkezett meg hozzá. A három korábbi keltezésű számlában feltüntetett követelés tekintetében emellett elévülési kifogást terjesztett elő.
A bíróság az 1978. augusztus 22. napján hozott végzésében a feleket a felperes kezdeményezésének előírásával a jogalap és a követelés összegének tisztázása végett egyeztetési eljárás lefolytatására hívta fel. Az egyeztetési jegyzőkönyv benyújtására a felperes 10 napon belül volt köteles. A felperes nem csatolta az egyeztetési jegyzőkönyvet, mert egyeztetési eljárást nem kezdeményezett.
Az elsőfokú bíróság az alperest 441 Ft és kamata megfizetésére kötelezte. A marasztalást meghaladó kereset tárgyában a rendelkező rész kifejezett döntést nem tartalmaz, de az ítélet indokolásából és illetékrendelkezéséből következtetve a bíróság a felperes további keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a Pp. 163. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperes részéről az alperes ellentmondása tartalmának elismeréseként vélelmezte azt, hogy felhívás ellenére nem kezdeményezte az egyeztetést.
Az ítéletnek a keresetet elutasító része ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezésében kérte az ítélet sérelmezett részének megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását. Előadta, hogy az elrendelt egyeztetést valóban nem kezdeményezte, a mulasztásából azonban nem következik, hogy az alperes elévülési kifogását elismerte volna, mivel az elévülést – a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelméből is kitűnő – felszólításai megszakították. Hivatkozott arra, hogy az alperes 1978. szeptember 20. napján az ítélet szerint elutasított követeléséből részére 1375 Ft-ot átutalt. A követelésével kapcsolatos okiratokat részben a fellebbezéshez, részben újabb beadványához mellékelve csatolta.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság a per elbírálásához szükséges tényállás felderítése nélkül nem hozhatott volna határozatot. A rendelkezésre álló adatok ugyanis ehhez nem voltak elegendők.
A bíróság 1978. augusztus 22. napján hozott végzésében a Pp. 377. §-ának (1) bekezdése alapján a jogalap és a követelés összegének tisztázása végett a felek közötti egyeztetési eljárás lefolytatását rendelte el. A végzésében egyfelől az egyeztetési jegyzőkönyv 10 napon belüli előterjesztésére a felperest kötelezte másrészt figyelmeztette a feleket, hogy “az egyeztetési jegyzőkönyv előterjesztése után” – esetleg tárgyaláson kívül – a Pp. 163. §-ának (2) bekezdésében előírtak alkalmazásával a rendelkezésre álló adatok alapján hozza meg a döntést.
Az egyeztetési jegyzőkönyvet a felperes nem csatolta, sőt az egyeztetés lefolytatását nem is kezdeményezte. Ez a mulasztása azonban – az egyéb következményekről nem szólva – önmagában nem tekinthető az alperes ellentmondásában előterjesztett elévülési kifogás elismerésének. Mivel a bíróság – az egyeztetési jegyzőkönyv hiányában – a per elbírálásához újabb adatokat nem kapott, a rendelkezésére álló adatok tekintetében pedig – az egyeztetés elrendelésének tényéből következően – kételye merült fel, ezért a Pp. 3. §-a (1) bekezdésének második fordulata értelmében gondoskodnia kellett volna arról, hogy a felperes a jegyzőkönyv előterjesztésére vonatkozó kötelezettségét teljesítse, vagy a Pp. 376. §-ának (5) bekezdése alapján tárgyalást kellett volna kitűznie a szükséges bizonyítás lefolytatása céljából. Egyidejűleg alkalmazhatta volna a Pp. 5. §-ának (3) bekezdését is. Az elsőfokú bíróság azonban az előbbiek szerint felmerült kételye ellenére a per elbírálásához szükséges tények megállapítása végett a Pp. 163. §-ának (1) bekezdésében előírt bizonyítást nem folytatta le, és így az eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozott határozatot. (BH 1978/9. sz. 397. sorsz.).
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság megalapozatlan ítéletét a Pp. 252. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárás során tisztázni kell, hogy az alperes ellentmondásának a számlák be nem érkezésére vonatkozó állítása és a követeléssel szemben felhozott elévülési kifogása – a felperesnek a fellebbezésében említett fizetési felszólításaira is tekintettel – megalapozott-e. (Legf. Bír. Gf. I. 31 688/1973. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás