MK BH 1979/345
MK BH 1979/345
1979.10.01.
A dolgozó járadék felemelése iránti igényét visszamenőleg hat hónapnál régebbi időre is érvényesítheti, ha a vállalat nem hívta fel a figyelmét az igényérvényesítés lehetőségére és a körülményekre tekintettel megalapozottan bízhatott abban, hogy a vállalat önként eleget fog tenni a járadékfelemelési kötelezettségének [2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 8. § (2) bek., 9. § (1) bek., 12. § (1) bek.].
A felperes az alperes alkalmazásában állt. 1966. július 15-én a munkahelyén üzemi balesetet szenvedett. Ennek következtében rokkanttá vált. Az alperes a teljes kárfelelősségét elismerte és havi 734 Ft keresetkiegészítést fizetett.
Az alperes az 1969. évben a döntőbizottság határozata alapján havi 2000 Ft átlagkereset alapulvételével a járadék havi összegét 959 Ft-ra felemelte. Az alperes igazgatója 1973. március 1-jétől kezdődően a járadék összegét havi 1179 Ft-ra emelte fel.
1977. május havában a felperes szóbelileg újabb igényt terjesztett elő a járadéka felemelésére. Az alperes igazgatója 1977. július 1-jétől a járadék összegét 1280 Ft-ra emelte fel.
A felperes ezt követően felülvizsgálati kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz a járadéka három évre visszamenő utólagos felemelése iránt annak megfelelően, hogy a vele korábban azonos munkakörben dolgozók keresete az 1974. évtől kezdve milyen arányban emelkedett.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatában kötelezte az alperest, hogy 1977. január 1-jétől fizessen meg a felperesnek további havi 101 Ft-ot.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Keresetében a kártérítési járadék felemelését kérte visszamenőleg 1975. január 1-jétől.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát akként változtatta meg, hogy az alperest kötelezte: 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12 462 Ft-ot, valamint 1978. április 1-jétől havi 2102 Ft járadékot.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a felperest mulasztás terheli az igénye érvényesítésében, ezért a követelése a 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 8. §-ának (2) bekezdése értelmében csak hat hónapra visszamenően alapos.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes és az ügyész élt fellebbezéssel.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 8. §-ának (2) bekezdése hat hónapnál régebbi időre is lehetővé teszi a járadék megítélését, ha az igénylőt követelése érvényesítésében mulasztás nem terheli. A hat hónapos jogérvényesítési határidő elmulasztása esetén kimentésnek nincs helye. A felperes tudott a béremelkedésekről, kérnie kellett volna a járadék felemelését, a mulasztásának következménye őt terheli. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 12. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat – ha a sérelemért felelős – a dolgozó bejelentése ennek hiányában a rendelkezésre álló adatok alapján köteles a kárt megtéríteni. A vállalat köteles a bejelentés megtételére a dolgozó figyelmét felhívni éspedig a körülményekben bekövetkezett lényeges változás esetén legkésőbb a változást követő 30 napon belül. A felhívott rendelkezés megtartásához fontos közérdek fűződik. Ha a vállalat a rendelet szerinti felhívási kötelezettségét elmulasztja, ez alapja lehet annak, hogy a dolgozó a késedelmes igényérvényesítésben jelentkező mulasztását kimentse és igényét hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg is érvényesítse. A felperes abból, hogy az alperes kérelem nélkül is több ízben módosította a bérrendezések alapján a járadékának összegét, jóhiszeműen és indokoltan következtethetett arra, hogy kérelmet nem kell előterjesztenie, mert a vállalat hivatalból is köteles intézkedni és külön erre irányuló kérelem nélkül járadékának összegét az időközben bekövetkezett béremelkedések arányában fel fogja emelni. A felperes az elszenvedett üzemi balesete folytán – bal lábának elvesztése, jobb lába súlyos sérülései miatt – mozgásában nagyfokban korlátozott, kapcsolata a lakóhelyétől távolabb eső munkahelyével megszűnt. Előadta azonban – amit az alperes nem vitatott –, hogy anyja minden évben eljárt a vállalatnál és kérte a járadéka felemelését. Az előzőekben részletezett körülményekre tekintettel a felperes igényérvényesítési késedelmét kimentettnek kell tekinteni. Abból, hogy az alperes jogszabályi előírás ellenére nem tájékoztatta a felperest a járadékmódosítás lehetőségéről, a felperest hátrány nem érheti.
A felhívott jogszabály 9. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés célja a károsult dolgozót ért anyagi hátrányok kiküszöbölése, jövedelmének olyan szintre emelése, amelyet elérhetett volna, ha baleset nem éri. Ekként jogszerű a felperes igénye járadékának három évre visszamenőlegesen ilyen arányban történő felemelésére. (M. törv. I. 10 297/1978/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás