BK BH 1979/348
BK BH 1979/348
1979.11.01.
A bíróság nem kötelezheti az adócsalás elkövetőjét az elmaradt adó- vagy illetékbevétel kártérítés címén történő megfizetésére [1961. évi V. tv. 248. §; 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bek.; Btké. 26. §; Be. 55. § (2) bek.].
A katonai bíróság az ügy I. r. és V. r. terheltjeit – egyéb bűncselekmények mellett – bűnösnek mondotta ki adócsalás bűntettében is és kártérítésként egyetemlegesen kötelezte őket a megyei illetékhivatal javára az elmaradt illeték összege és annak kamatai, valamint a le nem rótt illeték megfizetésére.
Az adócsalás megállapításának alapjául szolgáló tényállás szerint az ügy I. r. terheltje 780 000 forintért megvásárolta az V. r. terhelt belterületi házas ingatlanát. Az illetékhivatalhoz benyújtott szerződésben azonban – közös megegyezéssel – csak 470 000 forintot tüntettek fel vételárként, amelyet a megyei illetékhivatal elfogadott. Ennek megfelelően csak 69 870 forint illetéket vetett ki az I. r. terheltre, holott a tényleges vételár után az illeték összege 132 600 forint lett volna. A terheltek így az illetékhivatal megtévesztésével 62 730 forinttal rövidítették meg az illetékbevételt.
A másodfokon eljárt bíróság az első fokú ítéletnek ezt a rendelkezését helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen az I. és az V. r. terhelteknek az elmaradt illeték és az utána járó kamat, valamint a le nem rótt illeték egyetemleges megfizetésére történő kötelezése miatt emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa alaposnak találta.
Az 1961. évi V. tv. 248. §-a (1) bekezdésének a) pontjában [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 310. § (1) bek.] írt adócsalást ugyanis az különbözteti meg az 1961. évi V. tv. 293. §-ában [Btk. 318. § (1) bek.] írt csalástól, hogy míg az utóbbi megvalósítója a tévedésbe ejtéssel kárt okoz – tehát a károkozás a bűncselekmény tényállási eleme –, addig az adócsalás elkövetője az adó- vagy illetékkötelezettség [1961. évi V. tv. 248. § (3) bek., 1979. évi 5. tvr. (Btké.) 26. §] megállapítása szempontjából jelentős tény elhallgatásával, avagy valótlan előadásával megtéveszti a hatóságot, s így az általa fizetendő adó, illetve illeték csökkenését éri el. Ez utóbbi bűncselekmény tényállási eleme tehát nem a kár keletkezése, hanem az állami bevétel elmaradása, amely azáltal következik be, hogy az illetékes hatóság nem jut abba a helyzetbe, hogy az államot egyébként megillető adót vagy illetéket kivethesse. Ennek pótlására viszont a bíróság nem jogosult.
Az illeték kivetésére – amelynek megrövidítése a jelen ügyben az adócsalás bűntettének tárgya volt – az illetékekről szóló 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 174. §-ában írtak értelmében az ingatlan fekvése szerint illetékes illetékhivatal jogosult, következésképpen az elmaradt illeték megfizetésére az eljárt bíróságok kártérítés címén a terhelteket nem kötelezhették.
Az illeték pótlólagos kivetése esetén az illetékhivatal a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet III. részében írt szabályoknak megfelelően jár el, tehát a késedelem miatt nem kamatot számít fel, hanem az ott írt következményeket alkalmazza. A jogerős ítélet rendelkezései ezekből az okokból sem felelnek meg a hatályos jogszabályoknak.
Az Elnökségi Tanács ezért megállapította, hogy törvényt sértettek az eljárt bíróságok, amikor az előterjesztett polgári jogi igénynek helyt adva, egyetemlegesen kötelezték a terhelteket kártérítés címén az elmaradt bevétel összegének és törvényes kamatának a megyei illetékhivatal, míg a le nem rótt illetéknek az állam javára történő megfizetésére. A jogerős ítéletek említett rendelkezését ezért hatályon kívül helyezte és az előterjesztett polgári jogi igényt elutasította. (Eln. Tan. Kat. Törv. 125/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás