BK BH 1979/349
BK BH 1979/349
1979.11.01.
Az erkölcsileg nem méltányolható okból keletkezett indulat nem alapozza meg az emberölésnek erős felindulásban elkövetettként minősítését akkor sem, ha a sértett magatartásának az indulat kiváltásában szerepe volt [1961. évi V. tv. 253. § (1) bek., 254. § (1978. évi IV. törvény 166. § (1) bek., 167. §].
A megyei bíróság a terheltet emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, elrendelte szigorított őrizetét is, továbbá kényszerelvonó-kezelésre kötelezte.
A tényállás lényege a következő.
A terhelt élettársi kapcsolatban élt a sértettel. Az élettársi kapcsolat előtt a terheltet 10 esetben ítélték szabadságvesztésre, főleg vagyon elleni bűncselekmények miatt.
Állandó munkaviszonyban sem a terhelt, sem az élettársa nem állott, hanem hulladékgyűjtéssel és értékesítéssel foglalkoztak. Többször voltak közöttük veszekedések, a vádlott néha meg is verte a sértettet.
A terhelt nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott és másnap reggel a sértettel együtt az egyik élelmiszerboltba ment. Itt a terhelt 2 dl pálinkát vásárolt, majd 2 üveg sört fogyasztott el élettársával együtt. Otthon itták meg a pálinkát, 1 1/2 dl-t a terhelt, 1/2 dl-t pedig a sértett ivott meg. Ezután a terhelt ruhástól lefeküdt, a sértett pedig elment hulladékot gyűjteni. Amikor a sértett délben visszatért, kifogásolta, hogy a terhelt nem segít neki a gyűjtésben. A szóváltás során durván szidták egymást. Eközben a sértett az ágyhoz ment, az ott fekvő terhelt arcát megkarmolta, majd a terhelt feléje kapkodó kezét megragadta és megharapta a kisujját. A közepesen ittas terhelt indulatba jött, felkelt, elővette zsebkését, és amikor a sértett védekezésül ellökte a terheltet magától, a terhelt a közepesnél kisebb erővel a sértettet hasba szúrta. A szúrás megsértette a beleket és életveszélyes volt. A súlyosabb eredményt csak az orvosi beavatkozás hárította el.
A szúrást követően a sértett és a vádlott együtt mentek el, hogy értesítsék a mentőket. A sérülést utóbb véletlen balesetként igyekeztek feltüntetni.
A Legfelsőbb Bíróság 1979. május 17. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a terhelt cselekményét erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősítette, ezért 2 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Mellőzte a szigorított őrizetre vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú ítélet ellen a bűncselekmény téves minősítése, a fő- és mellékbüntetés enyhítése és a szigorított őrizet mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt sokszorosan büntetett előéletű, italozó, munkakerülő életmódot folytató középkorú férfi, aki a cselekmény elkövetésekor is közepesen ittas állapotban volt. Alkalmi munkából tartotta fenn magát, de ha ivott, azzal sem törődött. Emiatt alakult ki a tényállásban írt cselekményt megelőző szóváltás, amelynek során a sértett megkarmolta a terhelt arcát és megharapta a kisujját. Ilyen körülmények között az iszákos terheltnek a sértettel szembeni késsel történt támadását még akkor sem lehet erkölcsileg méltányolhatónak tekinteni, ha az indulat kiváltásában a sértett magatartásának is szerepe volt.
Az ítélkezési gyakorlat szerint, aki saját magatartásával hozza létre a felindulásra vezető okot, annak esetében az 1961. évi V. törvény 254. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölés nem állapítható meg.
Figyelembe véve a terheltnek és a sértettnek a közvetlen előzmények előtti kapcsolatát és annak jellegét, hasonló eredményre kell jutni. Sem a tényállásban, sem az iratok között nincs olyan adat, hogy a sértett magatartása olyan erős érzelmi hatást váltott volna ki az ittas terheltben, hogy az öntudatát elhomályosította és ezért meggondolásra képtelenné tette volna. Az iratokból kitűnően ugyan a terhelt indulat hatása alatt hajtotta végre cselekményét, de indulata egyrészt erkölcsileg nem méltányolható okból keletkezett, másrészt korántsem érte el azt a fokot, amely az 1961. évi V. törvény 254. §-ában írt erős felindulást megalapozná. Tévedett tehát a Legfelsőbb Bíróság, amikor az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított minősítést megváltoztatta. Mindezekből következik, hogy az elsőfokú bíróság által törvényesen kiszabott fő- és mellékbüntetés enyhítésére, valamint a szigorított őrizet mellőzésére sem kerülhetett volna sor.
Az Elnökségi Tanács rámutat arra, hogy a mintegy 20 éve bűnöző életmódot folytató terhelt esetében a korábban kiszabott huzamos időtartamú szabadságvesztések nem érték el a kellő nevelő hatást, és az italozó életmód végül is erőszakos cselekménybe torkollott. Az Elnökségi Tanács álláspontja szerint az első fokon eljárt megyei bíróság ítélete felel meg a törvénynek mind a büntetés mértékét, mind pedig helyes indokait illetően.
A fentiekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy a megtámadott ítélet a bűncselekmény minősítésére, a fő- és mellékbüntetés enyhítésére és a szigorított őrizet mellőzésére vonatkozó rendelkezéseit illetően törvénysértő és ezért ezeket a rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Ennek során a terhelt cselekményét az 1961. évi V. törvény 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntette kísérleteként minősítette és ezért a terheltet 5 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte, továbbá elrendelte a terhelt szigorított őrizetét.
A szabadságvesztés végrehajtási módjára vonatkozó rendelkezés a Btk. 42. §-ának (3) bekezdésén, a feltételes szabadsággal kapcsolatos rendelkezés a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontján alapszik [1979. évi 5. tvr. (Btké.) 5. § (1) és (2) bek.].
A szigorított őrizet elrendelése az 1974. évi 9. tvr. 1. és 2. §-a alapján történt. (Eln. Tan. B. törv. 818/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás