BK BH 1979/350
BK BH 1979/350
1979.11.01.
A büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezésre tekintettel helye lehet az 1979. július 1. napja előtt elkövetett bűncselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként értékelésének [1978. évi IV. törvény 2. §, 170. § (5) bek., 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 évi – szigorított börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege a következő.
1978. október 7-én, a késő esti órákban, a községi kultúrházban bált tartottak. A kultúrház udvarán verekedés keletkezett, amelybe egyre többen kapcsolódtak be, és végül tömegverekedés alakult ki. A vádlott, valamint több társa – akik a szomszéd községben laknak – a kultúrház udvaráról az utcára menekültek és elfutottak. Az egyik háznál a szemben levő kőrakásnál megálltak, köveket szedtek fel és azokkal dobálni kezdték a községben lakó személyeket, akik ennek hatására visszafordultak. A vádlott és társai ekkor a közelben levő csemetefák mellől karókat vettek magukhoz és így felfegyverkezve futottak a községben lakó személyek után, akik a vádlottat és társaikat ismét visszaszorították a kőrakásig. A két csoport között ez az eset három ízben ismétlődött meg, s amikor a vádlott és társai utolsó alkalommal üldözték a községben lakó személyeket, az egyik ház előtt találkoztak a lakása felé haladó sértettel, aki egyébként nem vett részt a verekedésben.
A vádlott egyik társa a kezében levő kb. 170 cm hosszú, háromszög alakú, kb. 6-7-szer 4,5-6 cm vastagságú kb. 3 kg súlyú karóval kis erővel a sértett hátára ütött, aki az ütés következtében hasra esett, de sérülése nem keletkezett. Ezután a vádlott másik társa az előbbihez hasonló karóval az éppen felállni készülő sértettet a tarkó alatt a hátán kis erővel megütötte. A sértettnek sérülése ettől az ütéstől sem keletkezett, de ittassága miatt ismét a földre esett. Amikor a sértett még nem volt kiegyenesedve, a vádlott szemközti testhelyzetben, közepes erőkifejtéssel a sértett fejére ütött a nála levő karóval, s ennek hatására a sértett visszaesett a földre.
A vádlott bántalmazása következtében a sértett jobb oldalt, a falicsonton, a koponyatetővel párhuzamosan, hátra és lefelé irányuló, nyílirányú repesztett vonalas fejbőrsérülést, alatta a koponyatető és a jobb oldali középső koponyalépcső (sziklacsont) törését szenvedte el.
A sérülés életveszélyes volt, agyvízcsorgás és súlyos, gennyesedéses szövődmény lépett fel. Amennyiben a sértett idejekorán megfelelő orvosi ellátásban nem részesül, úgy a halála is bekövetkezhetett volna. A fejsérülés és a sziklacsont sérülése folytán jobb oldal környéki arcidegbénulás alakult ki, és a szövődményként jobb oldali sérüléses, gennyes középfülgyulladás lépett fel.
A sérülés 8 napon túl gyógyult, a tényleges gyógytartam a szövődmények miatt 3 hónapra tehető. A részleges arcidegbénulás és a jobb oldali halláskárosodás miatt a sérüléssel oki összefüggésben maradandó testi fogyatékosság, illetve súlyos egészségromlás bekövetkezésével kell számolni.
Az elsőfokú bíróság a tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése azonban nem felel meg a másodfokú elbírálás idején hatályos törvényi rendelkezéseknek.
Az 1979. július 1. napján hatályba lépett 1978. évi IV. törvényhez (a továbbiakban: Btk.) fűzött általános indokolás a korábbi törvényi rendezéstől eltérő legfontosabb, különös részben foglalt változások között emeli ki, hogy a törvény hatálybalépése előtt számos olyan cselekményt is emberölés kísérletének tekintettek, amely valójában nem ölésre irányult. Ennek az volt a végső oka – az általános indoklásban kifejtettek szerint –, hogy az emberölés és a súlyos testi sértés között nem volt átmenet, a két bűncselekmény büntetési tételei között túlságosan nagy volt a különbség. Az ellentmondás feloldása érdekében a Btk. az emberölésnél enyhébb, de a súlyos testi sértésnél szigorúbb büntetést rendel arra az esetre, ha a testi sértés életveszélyt okoz [Btk. 170. § (5) bek.]. Mindezekből kitűnően a törvényhozónak arra az akaratára kell következtetni, hogy a korábban emberölés kísérletének értékelt cselekmények egy részét, a határeseteket kívánta e minősítő körülmény alá vonni. A törvényi rendezés változásából következően a bírói gyakorlatra az a feladat vár, hogy az eshetőleges ölési szándék megállapíthatóságát a korábbi gyakorlattól eltérően, szigorúbb feltételekhez kösse és meglétére csak akkor következtessen, ha a Legfelsőbb Bíróság 4. sz. irányelvében felsorolt objektív és szubjektív ismérvek valóban fennállnak. Az adott esetben az elsőfokú bíróságnak az a hivatkozása, hogy a vádlott emberélet kioltására alkalmas eszközzel, közepes erővel ütött a sértett feje irányába, és ezért tudatának a halálos eredmény bekövetkezhetőségét át kellett fognia, a másodfokú elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések értelmében nem nyújt elegendő következtetési alapot az eshetőleges ölési szándék megállapításához. Ezekből az ismérvekből legfeljebb az életveszélyes sérülés okozásába történő belenyugvásra lehet következtetni.
A Btk. 2. §-a értelmében a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni, kivéve, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. Ebben az esetben az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új törvénynek nincs visszaható ereje.
Az előzőekben kifejtettekből kitűnően ebben az ügyben a cselekmény másodfokú elbírálásakor hatályban levő új büntetőtörvény szerint a cselekmény enyhébben bírálandó el, mivel a Btk. 170. §-ának (5) bekezdésében meghatározott, életveszélyt okozó testi sértést a törvény 2–8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti, szemben az elkövetéskor hatályban volt törvénynek megfelelő minősítés esetén az emberölés bűntettére, illetve annak kísérletére meghatározott 5–15 évig terjedő szabadságvesztéssel szemben.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményét az ügy másodfokú elbírálásakor hatályos Btk. 170. §-ának (5) bekezdésében meghatározott, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette.
A megváltoztatott minősítésre, valamint az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen megjelölt bűnösségi körülményekre figyelemmel, a vádlott szabadságvesztését 2 évi és 6 hónapi, a közügyektől eltiltást pedig 2 évi tartamra mérsékelte.
A büntető törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. számú törvényerejű rendelet (Btké.) 11. §-a értelmében a szabadságvesztést a Btk. 43. §-ának a) pontjára figyelemmel börtönben kell végrehajtani. (Legf. Bír. Bf. I. 804/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás