PK BH 1979/362
PK BH 1979/362
1979.11.01.
Használt gépkocsik adásvétele esetén a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti értékkülönbség tisztázása során nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az azonos típusú, megközelítően azonos műszaki állapotú és futásteljesítményű gépkocsiknak az ügyletkötés időpontjában mennyi volt a kialakult forgalmi ára [Ptk. 201. § (2) bek.].
A felperes 1976. május 3. napján 65 000 forint vételárért megvásárolt az alperestől egy Volkswagen Combi gyártmányú személygépkocsit. A gépkocsit az alperes 1968-ban vásárolta az NSZK-ban és az eladás időpontjáig maga tartotta üzemben, a gépkocsi a szerződés megkötéséig mintegy 100 000 km futásteljesítményt ért el.
A felperes rövid használat után olyan hibákat fedezett fel a gépkocsin, amelyek miatt a szerződés “felbontása” iránti igényt érvényesített az alperessel szemben. Keresetét részben a gépkocsi hibáira, de főleg arra alapította, hogy a gépkocsi forgalmi értéke és a kifizetett vételár között feltűnően nagy volt az értékkülönbség.
Az elsőfokú bíróság szakértői vélemény beszerzését rendelte el.
Gy. J. szakértő a gépkocsi új árát 138 000 forintban jelölte meg s azt állapította meg, hogy a gépkocsi az adásvételi szerződés megkötésének idején 29%-os műszaki állapotban volt. Ennek megfelelően úgy nyilatkozott, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor a gépkocsi műszaki értéke 40 000 forintot, a forgalmi értéke pedig 32 000 forintot tett ki. E szakvélemény alapul vételével az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy a személygépkocsi visszaszolgáltatása ellenében fizessen meg a felperesnek 65 000 forintot. Ítéletének indokolása szerint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy volt az értékkülönbség, s ez alapot ad a szerződés érvénytelenségének a megállapítására.
A másodfokú eljárás során Gy. J. szakértő szakvéleményét részben módosította, a gépkocsi 1968. évi új árát 151 000 forintban, az adásvétel idejében megállapítható forgalmi értékét pedig 35 000 forintban jelölte meg. Az így keletkezett ellentmondás feloldására a másodfokú bíróság szakértői vélemény beszerzését rendelte el. Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet által kijelölt W. J. szakértő a gépkocsi újkori árát 160 000 forintban jelölte meg. Azt állapította meg, hogy a gépkocsi műszaki állapota 34%-tól 51%-ig terjedhet. Figyelemmel arra, hogy az alperes mintegy 17 000 forintot kitevő javításokat végeztetett, a szakértő megállapítása szerint a jármű az adásvétel időpontjában 48 000 forint minimális műszaki értéket képviselő, de 64 000 forint műszaki értéket nem haladhatott meg. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a gépkocsi tényleges forgalmi értéke legalább 43 000 forint összeget tett ki, de nem valószínűsíthető, hogy 70 000 forintnál nagyobb lett volna a forgalmi érték.
Az újabb szakértői vélemény birtokában a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy az IMSZI szakvéleménye az értékviszonyok tekintetében ugyan bizonytalan, de végső sorban az eredeti szakértői megállapításokat teljes egészében alátámasztotta. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a gépkocsi új értékének megállapítása az érdemi döntés szempontjából teljesen közömbös, a szakértő az adásvétel időpontjában fennálló tényleges értéket állapította meg.
A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Pp. 182. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a szakértői vélemény homályos, hiányos, önmagával, más szakértő leletével vagy a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni, ha pedig ez nem vezet eredményre, más szakértőt kell véleményadásra felhívni. A (4) bekezdés értelmében pedig olyan szakkérdésben, amelynek körében a felülvizsgálatra szakértői testület van kijelölve, az ellentétes vélemények felülvizsgálatát kell elrendelni.
Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor Gy. J. szakértő kiegészítő – s a korábbi szakvéleményét részben módosító – szakvéleményének az ismeretében újabb szakértő kirendelésével is tisztázni kívánta azt a kérdést, hogy mennyi volt a gépkocsi forgalmi értéke a szerződés megkötésének az időpontjában. Tévedett azonban, amikor az IMSZI-től beszerzett szakvéleményt úgy értékelte, mint amely végső sorban teljes egészében alátámasztotta Gy. J. szakértő véleményét. Ez a szakvélemény, amely csak a műszaki állapot százalékos meghatározása körében közelíti meg Gy. J. szakvéleményét, nem minősíthető olyannak, amely Gy. J. szakértő véleményét alátámasztja. Az egymástól rendkívül távol eső szélső értékek megjelölése éppen a szakértői bizonyítás céljának elérését nehezíti, vagyis szakkérdések elbírálásához a bíróságnak nem nyújt megfelelő segítséget.
Az előadottakra tekintettel a másodfokú bíróságnak W. J. szakértőt kellett volna meghallgatnia szakvéleménye részletesebb kifejtésére és az általa végzett értékelés pontosítására. A szükséghez képest az eljárt szakértők együttes meghallgatását is el kellett volna rendelni a szakvélemények közötti ellentétek feloldása érdekében. Abban az esetben pedig, ha a szakértők véleménye közötti eltérés feloldására együttes meghallgatásuk során nem lett volna lehetőség, el kellett volna rendelni az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság megkeresését a szakvélemények felülvizsgálatára. Erre az eljárás során nem került sor, ezért a jogerős ítélet megalapozatlan.
De megalapozatlan a jogerős ítélet azért is, mert a forgalmi érték megállapítása körében nem tisztázták a használt gépkocsik piacán kialakult árakat sem. Ennek ismerete nélkül pedig nem lehet megnyugtatóan megállapítani a gépkocsinak az adásvétel idejében fennállott forgalmi értékét.
Használt gépkocsik adásvétele esetén a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére alapított igények elbírálásánál, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti értékkülönbség tisztázása során nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az azonos típusú, megközelítően azonos műszaki állapotú és futásteljesítményű gépkocsiknak a szerződés megkötésének időpontjában mi volt a kialakult forgalmi ára.
A törvényességi óvás tárgyalása során az alperes jogi képviselője azt is állította, hogy a kikötött vételárban a felek elszámolták egy szerszámláda, két külső és belső gumiabroncs, valamint egy riasztókészülék ellenértékét is összesen 5000 forint értékben. A tényállást alperes e védekezésével kapcsolatban is fel kell deríteni.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, egyben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 21 072/ 1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás