PK BH 1979/369
PK BH 1979/369
1979.11.01.
A nagykorú továbbtanuló gyermeket megillető tartásdíj-követelést az őt egyedül eltartó szülő saját jogán is érvényesítheti a másik szülővel szemben [Csjt. 60. § (2) bek., 61. § (2) bek.; Ptk. 485. § (2) bek.; 8. sz. Irányelv 6. pont, XXIX. sz. PED].
A peres felek házastársak voltak, házasságukból 1959. szeptember 24-én fiúk született. A peres felek életközösségének megszakadása után az alperes gyermektartásdíjat fizetett a felperesnek, az alperesnek ezt a kötelezettségét a járásbíróság megszüntette, mert a felek gyermeke sorkatonai szolgálatot teljesített és így a tartásra már nem szorult rá.
A felperes 1978. július 8-án keresetet nyújtott be, amelyben az alperest tartásdíj fizetésére kérte kötelezni azzal, hogy jelenlegi kereseti viszonyait nem ismeri. Kérte ennek tisztázását és ehhez képest 1978. július 1-jétől kezdődően a tartásdíj törvényes mértékű megállapítását. Előadta, hogy fiuk 1978. július 1-jétől 1983. július 31-ig állami ösztöndíjjal külföldön folytatja felsőfokú tanulmányait, és ennek igazolására az Oktatásügyi Minisztériumnak a Katonai Kiegészítő Parancsnokságához intézett átiratát csatolta. Hivatkozott arra, hogy a tanulmányi idő alatt tíz hónapon át hozzájárulást köteles fizetni, a további időben pedig gyermeke teljes eltartásáról ő gondoskodik.
A járásbíróság a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította azzal az indokolással, hogy a gyermek már nagykorú, a felperes a törvényes képviseleti jogának megszűnése folytán a perindításra nem jogosult, a tartás iránt csak maga a gyermek indíthat pert.
A járásbíróság végzése ellen az ügyész nyújtott be fellebbezést, amelynek elbírálást a Legfelsőbb Bíróság elnöke a Pp. 23/A. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.
A Csjt. 60. §-ának (1) és (2) bekezdése, a 61. §-ának (2) bekezdése értelmében, valamint a Legfelsőbb Bíróság XXIX. számú Polgári Elvi Döntése alapján a tartásdíj jogosultja valóban a nagykorú gyermek, aki perbeli cselekvőképességgel is rendelkezik. Ebből azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy a tanulmányait folytató gyermek tartásdíj iránt pert csak maga indíthat, a perben felperesként kizárólag a gyermek szerepelhet.
A tanulmányait folytató nagykorú gyermek természetesen maga is felléphet felperesként gyermektartási igényével a perben. Valamelyik szülőjét is megbízhatja e perben a képviseletével. Nincs azonban akadálya annak sem, hogy a tartásból személyesen gondoskodó szülője lépjen fel felperesként és érvényesítse a gyermektartásdíj iránti igényt.
A Legfelsőbb Bíróság már a szülőtartásról szóló – a 11. számú Irányelvvel módosított – 8. számú Irányelvben rámutatott, hogy a Ptk. 485. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés családjogi perekben is irányadó. Eszerint pedig tartási kötelezettség teljesítése végett a tartásra köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak. Ez a jogszabályi rendelkezés az alapja annak, hogy a szülőt ténylegesen tartó leszármazó saját jogán is felléphet a többi kötelezettel szemben. Ezt az iránymutatást az tette szükségessé, hogy a tartásra jogosult személy éppen a családjogi viszonyok sajátos természeténél fogva gyakran még nélkülözése esetén sem kért tartásdíjat, nem kívánta igényét bíróság elé vinni. Hasonlóan alakul a helyzet a tanulmányait folytató nagykorú gyermek és szülője között. Ennek elkerülése végett és a Ptk. 485. §-ának (2) bekezdésében biztosított jog alapján tehát nagykorú továbbtanuló gyermeket egyedül eltartó szülő a maga jogán is felléphet a másik szülő ellen és felperesként szerepelhet a perben. Ezért nincs akadálya annak, hogy a felperes érvényesítse a gyermektartás iránti követelést az alperessel szemben.
Ettől függetlenül is, a járásbíróság a keresetlevél idézés nélküli elutasításával kapcsolatban helytelenül hivatkozott a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének e) pontjára. Az ebben foglalt rendelkezés alapján idézés kibocsátása nélkül a bíróság akkor utasítja el a keresetlevelet, ha a félnek nincs perbeli jogképessége (48. §). A Pp. 48. §-a viszont akként rendelkezik, hogy a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek, illetve kötelezettségek terhelhetnek. A perbeli jogképesség az általános polgári jogi jogképességgel azonos, és így perbeli fél mindenki lehet, akinek jogai és kötelezettségei lehetnek. A perbeli jogképesség nem azonos a perindítási jogosultsággal, amelynek elbírálása nem a tárgyalás előkészítése során történik, és hiánya nem eredményezheti a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását. A per indítási jogosultság vizsgálata az ügy érdemére tartozik, és hiánya esetében a kereset elutasításának van helye.
A kifejtettek alapján tévedett a járásbíróság, amikor a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a keresetlevél elutasítását mellőzve, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf Bír. Pf. II. 20 041/1979/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás