GK BH 1979/378
GK BH 1979/378
1979.11.01.
A feleknek a kár viselésére vonatkozó szerződéses kikötése alapján sem hárítható át a kárnak az a része, amelyet növényvédelmi szereket használó gazdálkodó szervezet felróható magatartásával okoz harmadik személynek [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek.].
A felek között létrejött megállapodásban a felperes vállalta, hogy 1 db KA-26 típusú mezőgazdasági légi járművel (helikopterrel) az alperes részére növényvédelmi munkát végez. E megállapodás a felek jogait és kötelezettségeit részletesen szabályozta. Így többek között a felperes tartozott a légi járművet üzemképes állapotban, szakszemélyzettel együtt az alperes rendelkezésére bocsátani és folyamatosan üzemeltetni, az alperes pedig köteles volt a kezelésre kerülő területet kijelölni, a növényvédőszer beszerzéséről, a légi jármű vezetőjének tájékoztatásához szükséges térképről az irányítást végző, növényvédelmi képesítéssel rendelkező szakemberről stb. gondoskodni. A felek megállapodtak abban is, hogy a növényvédő szerek alkalmazása és az ebből származó károk szempontjából az alperes minősül a veszélyes üzemi tevékenység folytatójának és őt terheli az ezzel kapcsolatos felelősség.
A fenti megállapodás alapján az alperes növénykultúrájában 1976. május 5-én, 6-án és 7-én végzett gyomirtással kapcsolatban több méhcsalád jelentős károsodást szenvedett. A károsult méhészek által a jelen ügy felei, valamint a perben nem álló állami gazdaság ellen indított perben a járásbíróság egyedül a jelen per felperesét kötelezte 334 187 Ft kártérítés és a költségek megfizetésére. Ezt az ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta.
Ezután a felperes keresetet terjesztett elő és abban – annak előadásával, hogy a marasztalási összegből az alperes és az Állami Biztosító között levő biztosítási szerződés alapján 267 350 Ft-ot megkapott – az alperest további 66 837 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni. Kereseti kérelmének alátámasztására hivatkozott a fentiekben már ismertetett megállapodásra, amely szerint a veszélyes üzemi tevékenység folytatásából eredő dologi károkat az alperes magára vállalta.
Az alperes a kereset elutasítását, ha pedig a bíróság azt állapítaná meg, hogy a kár a veszélyes üzemi tevékenység folytatásával áll okozati összefüggésben és így azért a szerződés alapján köteles helytállni, a kár megosztását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásának lényege az, hogy a felperes a kár megtérítését a közöttük létrejött szerződés alapján nem igényelheti jogszerűen az alperestől, hanem azt vétkessége folytán magának kell viselnie.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és abban – fenntartva korábbi álláspontját – az ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A növényvédő szer kiszórásából származó károk megtérítését az alperes csak arra az esetre vállalta magára, ha a felperes kártérítési felelőssége a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása alapján áll fenn. Ez a vállalás a felek szerződése szerint sem vonatkozik az olyan esetre, amikor a kár felmerülte a felperes dolgozóinak vétkes magatartására vezethető vissza. Ezért függetlenül attól, hogy a járásbíróság a jelen ügy felperesét elsősorban mint veszélyes üzem üzemben tartóját kötelezte kártérítés fizetésére, a felek közötti vita elbírálásánál vizsgálni azt, hogy a kár bekövetkezése nincs-e okozati összefüggésben a felperes dolgozóinak mulasztásával.
Az említett korábbi per adatainak a figyelembevételével az okozati összefüggést az elsőfokú bíróság kellő alappal állapította meg. A felperes ugyanis olyan időjárási viszonyok között végezte a vegyszeres gyomirtást, amelyek lehetővé tették, hogy a kiszórt permet a közeli repceföldekre és almáskertekbe is eljusson, és ennek következménye az, hogy a méhek mérgezést szenvedtek. A felperes dolgozóinak mulasztása abban állott, hogy a permetezés idején a széljárást figyelmen kívül hagyták.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a Központi Meteorológiai Intézet helyi mérési adatait fogadta el. Ennek alapján az volt megállapítható, hogy a helikopter vezetője megszegte a környezetvédelmet szolgáló azokat a repüléstechnológiai szabályokat, amelyek szerint vegyszeres gyomirtást a helikopterről csak 2 m/mp maximális légmozgás esetén szabad végezni. A szélsebességnek és a széliránynak a mérése és ezeknek az adatoknak a repülési naplóba való bejegyzése a felperes dolgozóinak a feladata volt. Az alperes kukoricatábláin 1976. május 5-én 6−17 óráig, május 6-án 13–18 óráig, május 7-én pedig 5–17 óráig folytak gyomirtási munkálatok. A szóban levő repülési naplónak a szélirányra és a szélsebességre vonatkozó rovatait – a munkavégzés egész folyamatára kiterjedően – törölték, amiből az következnék, hogy mérhető légmozgás egyáltalában nem volt. Ezzel szemben a helyi meteorológia szolgálat adatai szerint – a munkavégzés időtartamán belül május 5-én 12.23 órakor 5 m/mp, május 6-án 13 órakor 4 m/mp, 16 órakor 3 m/mp, május 7-én 11.33 órakor 5 m/mp, 13 órakor 3 m/mp légmozgást, illetve maximális széllökést mértek, és csak egyetlen alkalommal, május 7-én 7 órakor volt teljes szélcsend.
A fenti okok miatt azt kellett megállapítani, hogy a kár a felperes gondatlan munkavégzésével áll okozati összefüggésben, így annak következményeit a felek közötti szerződés értelmében a felperes nem háríthatja át az alperesre, hanem azt a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére és 348. §-ának (1) bekezdésére tekintettel neki kell viselnie. Az alperesnek az az eljárása, hogy a méhészeket nem kellő módon értesítette, a károkozásban való közrehatásként értékelhető ugyan, de ennek következményeit már megfelelő mértékben viselte azáltal, hogy a biztosítási szerződése alapján a kár jelentős részét helyette az Állami Biztosító megtérítette.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf Bír. Gf. III. 31 325/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás