GK BH 1979/379
GK BH 1979/379
1979.11.01.
A kivitelező a javítással együtt járó olyan pótlólagos munkákat, amelyek ellenértéke a megrendelővel szemben értéknövelő költségként jelentkezik, a szerződésre egyébként irányadó árformában számolhatja el [Ptk. 355. § (2) bek.; GKT 76/1973. sz.].
A felperes egy lakótelep egyes épületeinek pincebeázása miatt indította keresetét eredetileg az I. r. alperes, az épületalapok kivitelezője ellen, majd azt kiterjesztette a II. r. alperes tervezőre és a felépítményi munkák kivitelezőjére, a III. r. alperesre. Az előbbit kijavítási tervek szolgáltatására, az utóbbit a közmű- és technológiai vezetékek bevezetési helyén a szigetelés helyreállítására kérte kötelezni, végül valamennyi alperessel szemben 185 000 Ft kötbérkövetelést támasztott.
Az elsőfokú bíróság előző ítéletével a II. r. alperest arra kötelezte, hogy az I. r. alperes részére a “C” 25. és 28., továbbá a “D” 34−39. jelű épületek alapjainak szigetelésére vonatkozólag 1978. április 30-ig szolgáltasson kijavítási tervet, az I. r. alperest pedig, hogy a szigeteléseket 1978. augusztus 31-ig javítsa ki. Megállapította a bíróság, hogy a kijavítás költségeinek 70%-a a II. r., 30%-a az I. r. alperest terheli, míg a kijavítás következtében jelentkező értéknövekedés ellenértékét a felperes köteles viselni. A bíróság az I. r. alperest kötelezte, hogy 61 600 Ft, alperest pedig, hogy 123 400 Ft kötbért fizessen meg a felperesnek.
Az I. r. és a II. r. alperesek fellebbezése tárgyában hozott másodfokú részítélet a II. r. alperes által fizetendő kötbér összegét 8000 Ft-ra csökkentette, az I. r. alperest marasztaló, a kijavítási költségeket az I. r. és a II. r. alperesek között megosztó, a felperesnek a III. r. alperes elleni keresetét elutasító, a perköltségre és az illeték viselésére vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és e vonatkozásokban elrendelte a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát. Megállapította azt is, hogy a kijavítási tervet a II. r. alperes a felperes részére köteles szolgáltatni.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróság kiegészítő szakvéleményt szerzett be, majd meghozta újabb ítéletét. Ez a II. r. alperest nemcsak a korábbi ítéletből kimaradt “C” 29. jelű épület, hanem ennek az ítéletnek helybenhagyott rendelkezésében már felsorolt épületek alapjainak szigetelésére vonatkozó terv szolgáltatására is kötelezte.
Az ítélet az I. r., illetve a III. r. alpereseket kötelezte, hogy a kijavítási tervek alapján az épületek szigetelését, illetve a csőtöréseket 1978. december 31-ig javítsák ki. Megállapította az ítélet, hogy a szigetelés kijavítási költségeit az I. r., a csőáttörések kijavítási költségeit a III. r. alperes viseli.
Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes által szolgáltatott tervek hibásak voltak. A nevezett alperesnek a rétegvizek elleni védekezésül négyrétegű szigetelést vagy az épület körüli szivárgókat kellett volna terveznie. A tervek hiányosak is, mert nem tartalmaznak részletterveket a pincefalon átvezetett csövek szigetelésére. A II. r. alperes által szolgáltatott talajmechanikai szakvélemény az I. r. alperes rendelkezésére állt. A szakértői vélemény szerint az I. r. alperesnek ebből kellő gondosság mellett fel kellett volna ismernie, hogy a kivitelezés területén rétegvíz jelentkezik, és ez ellen védekezni kell. A III. r. alperes kellő gondosság mellett részletterv hiányában is köteles lett volna a csőáttörések szakszerű szigetelésére, mert erre az érvényben levő előírások egyértelmű megoldást adnak. Ezért a bíróság megállapította, hogy “mindhárom alperes szavatossági felelőssége fennáll”.
Az ítélet ellen az I. r. és a III. r. alperesek fellebbeztek.
Az I. r. alperes kérte az ítélet megváltoztatását és vele szemben a kereset elutasítását. Indoklásul előadta, hogy terhére a szakértők nem állapították meg szigetelési hibát. Ha tehát olyan kijavítási módot írna elő a javítási terv, hogy a kétrétegű szigetelés helyett négyrétegű készüljön, az nem történhet az ő költségére. A Legfelsőbb Bíróság korábbi határozatában foglalt iránymutatásban előírt egyértelműséggel az sincs bizonyítva, hogy az I. r. alperes elmulasztotta figyelmeztetési kötelezettségének a teljesítését. Kivitelezés közben vízbetörés nem jelentkezett, arra a felperes figyelmét nem hívhatta fel.
A III. r. alperes szintén kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Sérelmezte, hogy őt az ítélet 55 000 Ft első fokú és 50 000 Ft másodfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte, holott az újabb első fokú eljárásban a felperes vele szemben 90 000 Ft perértéket jelölt meg. Arra hivatkozott, hogy “sohasem zárkóztunk el az elől, hogy a kívánalmaknak megfelelő és költségelt munkákat az áttörések helyén bármikor elvégezzük”. Hangsúlyozta, hogy egyedül a csőáttörések helyeinek utólagos szigetelése a pincék beázását nem szünteti meg.
Az I. r. alperes fellebbezése csak részben alapos, a III. r. alperesé alaptalan.
A II. r. alperes a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata szerint nem tartotta meg az elsőfokú bíróság által megállapított újabb határidőt sem. Emiatt a kijavítás módja – amelyet a II. r. alperesnek kell meghatároznia – nem ismeretes, azonban akár az utólagos belső szigetelés készítését (amit a szakértők nem javasolnak), akár a szivárgók létesítését tartalmazza majd a javítási terv, a felperest terheli a létesítmény rendeltetésszerű használatához (a rétegvizeknek a pincékből való távoltartásához) szükséges olyan munkák költsége, amelyek helyes terv készítése és annak kivitelezése esetében is felmerültek volna [GKT 76/1973. sz. állásfoglalás].
Az újabb bizonyítás eredménye szerint az I. r. alperesnek rendelkezésére állt az 1972. szeptember 21-én a “D” jelű épületekre és az 1972. november 21-én a “C” jelű épületekre vonatkozólag a II. r. alperes által készített talajmechanikai szakvélemény is. Az utóbbi szakvélemény azt tartalmazza, hogy a pincék szárazságát nedvesség elleni szigeteléssel akkor lehet biztosítani, ha az épületeket az alapsík alá nyúló szivárgóval védik. A szakvéleményből az I. r. alperes meggyőződést szerezhetett arról, hogy a kétrétegű szigetelés a nyomást kifejtő rétegvíz elleni védelmet egyedül nem biztosítja a “C” jelű épületek esetében sem, amelyeknél a szakvélemény szintén felvetette a szivárgók létesítésének szükségességét, de ennek ellenére csak burkolt övárok készítését javasolta. Kellő szakmai gondosság mellett az I. r. alperesnek fel kellett volna hívnia a felperes figyelmét arra, hogy a talajmechanikai szakvéleményekből a szivárgók létesítésének szükségessége következik. Ennek elmulasztása miatt a felek jogviszonyára még irányadó 44/1967. (XI. 6.) Korm. sz. rendelet 13. §-ának (1) bekezdése alapján az I. r. alperest kártérítési felelősség terheli.
A Ptk. 355. §-ának (2) bekezdése értelmében az I. r. alperes kártérítési kötelezettségének természetben köteles eleget tenni. A felperesnek a pincék vízvédelme utólagos megoldásából csak annyiban származik kára, amennyiben a pótlólagos munkák végzése többletköltséget okoz, mert a szivárgók vagy a négyrétegű szigetelés költségei eredetileg is terhelték volna. Az utóbbi költségek tehát részei az ellenszolgáltatásnak és felszámításukra ugyanazok az árszabályok az irányadók, mint amelyek a szerződésre egyébként érvényesek. Ebből következik, hogy a konkrét esetben az I. r. alperes az ún. kárjellegű javítási költségeknek mint pl. bontási munkák költségeinek kivételével a végzett munkák maximált díját követelheti a felperestől.
A II. r. alperes a fellebbezési tárgyaláson előadta, hogy javítási terveket még nem készített. Ebből következően a terhére jogerősen megállapított kötelezettség teljesítésére újabb póthatáridőt köteles megjelölni. Az újabb póthatáridőben – természetszerűen – a vele jogviszonyban álló felperes részére köteles a kijavított tervet szolgáltatni.
Az I. r. alperesnek a kijavítási terv szolgáltatására vonatkozó kötelezettsége már a korábbi ítélet helybenhagyásával jogerőre emelkedett. Ezért az elsőfokú bíróság szükségtelenül kötelezte újra az I. r. alperest a “C” 25., 28. és a “D” 34−39. jelű épületek szigetelési terveinek kijavítására.
Kérelem hiányában a Legfelsőbb Bíróság újabb póthatáridőt nem állapított meg.
Az első fokú ítélet jogerős abban a tekintetben, hogy a II. r. alperes a szigetelési hibák kijavítására is köteles terveket szolgáltatni. Más kérdés, hogy ezeknek a terveknek mi legyen a tartalma. A II. r. alperes iránymutatást köteles adni a III. r. alperes kijavítási munkáira is. Ezt sürgősen meg kell tennie, mert a kijavításra irányuló munkák közül először az áttört kétrétegű szigetelés szakszerű helyreállítását, illetőleg csatlakoztatását kell elvégezni.
A víznek a pincéktől való távol tartásának másik előfeltétele a felszíni vizek elvezetése, az épületek körüli tereprendezés elvégeztetése. Ez a felperes feladata. A szakértők szerint a teljes vízmentesítés megoldását célszerű fokozatosan elvégezni. Amennyiben a II. r. alperes kijavítási tervei az épületek védelmének megoldásaként szivárgók építését tartalmaznak (melynek költségei a kárjellegű költségek kivételével a felperest terhelik), a felperes dönthet abban a kérdésben, hogy a szivárgókat mikor építteti meg. E tekintetben az I. r. alperessel – a már lejárt határidő helyett – bármely, a célszerűség által kívánt határidőben megállapodhatnak. (Legf Bír. Gf. VII. 31 751/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás