GK BH 1979/380
GK BH 1979/380
1979.11.01.
Az építtető műszaki ellenőre – meghatalmazás nélkül – nem jogosult a kivitelező által kezdeményezett célszerű műszaki megoldásra megállapodást kötni [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 45. §.; Ptk. 404. § (1) és (2) bek.].
Az alperes a beruházó megbízottjával építési vállalkozási szerződést kötött egy személygépkocsi-átadótelep kivitelezésére. Az 52 207 445 Ft összegű ellenszolgáltatás magában foglalta az 1975. március 14-i keletű költségvetési főösszesítő 6. tételeként az ún. “külső csatorna” önálló építmény 4 766 101 Ft-os költségvetési összegét is.
Az alperes a külső csatornáról 1975. december 17-én – az 1975. december 23-án történt átadás-átvételt megelőzően – állított ki 5 859 209 Ft-os részszámlát, amelyet a felperes 5 762 127 Ft-ra történt kollaudálása után 1975. december 30-án az utóbbi összegben kiegyenlített.
A felek a szerződésüket 1976. február 7-én módosították, és így a szerződés teljes vállalati összege 59 377 341 Ft lett, amiből a külső csatorna díja 6 107 750 Ft-ot tett ki.
Az alperes az 1976. július 8-án felvett jegyzőkönyv szerint anyagár-különbözet címén 300 231 Ft, újítási díj címén pedig 35 575 Ft kifizetését is kérte, amelyet a bank teljesített.
A bank ezt követően 1977. május 31-én kifogásolta az elszámolást és az alperest 1 786 307 Ft összegnek és járulékainak az állami költségvetés javára történő visszafizetésére szólította fel.
Az alperes ezután átdolgozta a számláját és 46 575 Ft-ot a beruházási számlára visszafizetett, egyébként arra hivatkozott, hogy célszerűbb műszaki megoldás folytán a vitás összeg megilleti, mert szabad áron számolhatott el.
A bank az átdolgozott számlát sem fogadta el, mert az alperes a csatorna teljes hosszára 1466, 09 fm-re, s ennek megfelelően 4 067 092 Ft után (tényleges megvalósítás alapján kalkulált összeg) számította fel a szabad árnak megfelelő 38,5%-os hasznát, holott azt az újítás következtében történő célszerű műszaki megoldásra tekintettel csak 796 fm hosszú csatornaépítmény alapösszege, vagyis 1 007 098 Ft után számíthatta volna fel. Időközben a beküldött okmányok figyelembevételével a visszakövetelt összeg 1 059 053 Ft-ra módosult, így a felperes a keresetében ennek az összegnek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A felperes egyébként nem vitatta azt, hogy 796 fm hosszúságban a csatorna célszerűbb műszaki megoldással készült. Az ezt meghaladó hosszúságú csatorna elszámolására vonatkozóan azonban kifogásolta a célszerűbb műszaki megoldás folytán felszámított magasabb haszonkulcsot, s véleménye szerint ennek elszámolása csak maximált áron történhet.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a kereset értelmében marasztalta az alperest. Az ítélet indokolása szerint a módosított költségvetés az elszámolás alapjául nem fogadható el, mert az 1976. február 2-án készült, a vitás munkarész pedig még 1975. december 23-án átvételre került.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben megismételte azt az állítását, hogy bár a beruházó a módosított költségvetést csak 1976. február 2-án hagyta jóvá, azonban a külső csatorna építésére eső 6 107 750 Ft-os költségben a megállapodás még a csatornaszakasz 1975. december 23-i átadása előtt megtörtént.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal kell kiegészíteni, hogy a külső csatornaszakasz (1-től 16. jelű aknák közötti rész) kivitelezésének módosításához az iratok mellékleteként csatolt generálkivitelezői építési naplóban található 1975. augusztus 31-i bejegyzés szerint a műszaki ellenőr a következők szerint járult hozzá: “A 80-as kútgyűrűből való újítást 1−16. jelű aknák közötti szakaszon engedélyezi a kivitelező kérésére, az esetleges többletköltséget ezen a szakaszon a kivitelezőnek kell viselnie.” A műszaki ellenőrnek ez a bejegyzése nyilvánvalóan nem alkalmas annak a megállapítására, hogy a felek e csatornaszakasz célszerűbb műszaki megoldásában és ennek megfelelő elszámolásában is megállapodtak. Ilyen megállapodás [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 45. §] létesítéséhez a beruházó műszaki ellenőrének egyébként sincs joga. A műszaki ellenőr eredeti feladata, hogy a megrendelő ellenőrzési kötelezettségét teljesítse [Ptk. 405. § (2) bek.], de gyakorlatilag kiterjesztett képviseleti jogköre sem teszi lehetővé a szerződésmódosítást. Ilyen jogosultsága csak akkor van, ha erre a megrendelő a Ptk. 404. §-a (1) bekezdésének megfelelően vagy külön aktussal felhatalmazza. Ebből következik, hogy e munkák ellenértékét csak a tényleges megvalósulásnak megfelelő maximált áron lehet elszámolni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a kiegészített indokok alapján helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bek.]. (Legf. Bír. Gf. VII. 32 062/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás