GK BH 1979/381
GK BH 1979/381
1979.11.01.
Letéti szerződés alapján a letéteményes nem válik tulajdonosává a raktárban keletkezett leltártöbbletnek [Ptk. 462. § (1) bek., 464. § (1) bek.; 55/1970. (XII. 30.) PM sz. r.].
A felek által kötött szerződés értelmében az alperes a felperes tulajdonában levő zsírokat, olajokat és más anyagokat a saját telepén tárolta és azokat a felperes rendelkezései szerint különböző telepei részére kiszállította. A felek meghatározott időközönként leltározták az alperes által kezelt anyagokat. Az 1978. március 8-án tartott leltározás alkalmával ezekben az anyagkészletekben egyrészt 96 738 Ft értékű leltárhiány, másrészt pedig 51 615 Ft értékű leltártöbblet mutatkozott. A felperes a leltározást követően a kompenzálható termékek körét és mennyiségét megállapította és ennek figyelembevételével módosította a leltár eredményét. A hiány és a többlet kompenzálása azonban jogszabály szerint csak abban az esetben megengedett, ha a többlet, illetve hiány azonos cikkcsoportba tartozó, megközelítően hasonló értékű, minőségű, rendeltetésű és emiatt összetéveszthető, felcserélhető és helyettesíthető készletekben mutatkozik. A leltáreredmény tehát ennek figyelembevételével a következőképpen módosult: a leltárhiány 62 297 Ft-ra csökkent, a leltártöbblet összege pedig 17 174 Ft, amit az alperes nem vitatott. A felperes a leltárhiány teljes összegének a megfizetését követelte az alperestől, az alperes azonban a leltárhiány összegéből levonta a leltártöbblet összegét és csak a különbözetet fizette meg.
A felperes kérelmére 62 297 Ft és kamata megfizetésére kibocsátott fizetési meghagyást az alperes ellentmondással támadta meg, mert 45 122 Ft összeget még a fizetési meghagyás iránti kérelem kibocsátását megelőzően kifizetett, a további 17 174 Ft összegű követelés pedig a fentebb ismertetett álláspontja szerint alaptalan. Az alperes bejelentését követően a felperes a kereseti követelését 17 174 Ft-ra és kamatára leszállította.
Az elsőfokú bíróság a 45 122 Ft követelés tekintetében a pert megszüntette, az alperest 17 174 Ft megfizetésére, a felperest pedig az alperes fizetése ellenében “az 1978. március 8-i leltárban kimunkált ilyen értékű anyagféleségek és késztermékek” kiadására kötelezte, a felperes ezt meghaladó kamatkövetelését elutasította. Az ítélet indokolása rámutatott arra, hogy az 55/1970. (XII. 30.) PM számú rendelet melléklete szerint csak az ott meghatározott esetekben lehet a leltárkülönbözetet kompenzálni. A nem kompenzálható hiányt, illetve annak ellenértékét a rendelet alapján köteles az alperes megfizetni. Ha a keresetnek megfelelően történnék a marasztalás, úgy a felperes olyan áruk ellenértékét kapná meg, amelyek továbbra is a tulajdonában maradnak. Az elsőfokú bíróság tehát az alaptalan gazdagodás elkerülése érdekében rendelkezett úgy, hogy az alperes fizetése ellenében a felperes köteles a többletként mutatkozó anyagok kiadására.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, ebben az ítélet részbeni megváltoztatását és az alperes késedelmi kamat fizetésére kötelezését kérte 17 174 Ft után, 1978. március 8-tól a kifizetés napjáig terjedő időszakra. További fellebbezési kérelme az volt, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül az első fokú ítéletnek azt a rendelkezését, amely szerint a felperes 17 174 Ft értékű árut az alperes részére köteles kiadni. Arra hivatkozott, hogy az alperes köteles volt különböző zsírok, olajok megőrzésére és kezelésére. A megtartott leltározás eredményeként megállapítható, hogy az alperes az őrzési kötelezettségének nem tett eleget, ezért mutatkozott a leltáreredmény kompenzálása után a 62 297 Ft összegű leltárhiány. Az alperes tehát köteles a leltárhiány teljes összegét megfizetni. Az alperes kezelésére bízott árukban mutatkozó többlet pedig az ő tulajdona, ezért az elsőfokú bíróság az alperest nem is kötelezhette ezen áruk “megvételére”, amelyeket az egyébként nem is adhatna el.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, tévedett azonban abban, hogy a felek közötti szerződéses kapcsolatot vállalkozási szerződésnek minősítette. A vállalkozási szerződés alapján ugyanis vállalkozó köteles létesítményt, illetőleg egyedi gyártású terméket előállítani, vagy valamely dolgot feldolgozni, átalakítani, megjavítani vagy munkával elérhető más eredményt szolgáltatni; a megrendelő köteles a szolgáltatást átvenni és a díjat megfizetni. Az alperes a felek között létrejött szerződés teljesítéseként azonban nem munkával elérhető eredményt hozott létre, hanem a felperes tulajdonában levő áruk megőrzésére, azoknak kezelésére és kiadására volt köteles.
A helyes minősítés szerint tehát a felek között a Ptk. 462. §-ának (1) bekezdésében és 464. §-ának (1) bekezdésében szabályozott, megbízással vegyes letéti szerződés jött létre. A felek közös leltározását követően az alperes által kezelt árukban 62 297 Ft összegű leltárhiány mutatkozott. Az alperes tehát őrzési kötelezettségét megszegte, a 62 297 Ft ellenértékű különböző árukat a felperes részére nem tudta kiadni, ezért a felperesnek ilyen összegű megtérítési igénye alapos. Az alperes 17 174 Ft fizetésével késedelembe esett, ezért a késedelmi kamatot a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni. A 17 174 Ft összegű leltártöbblet természetben történő kiadását az alperes alappal nem követelheti, ennek kiadására az elsőfokú bíróság jogszabálysértéssel kötelezte a felperest. A leltártöbblet ugyanis nem az alperes kezelési és tárolási tevékenysége folytán keletkezett. Az alperes sem állította, hogy a leltártöbblet abból eredt, hogy ő a saját tulajdonában levő anyagokból ilyen ellenértéknek megfelelő mennyiséget bevitt a felperes által kezelt anyagok közé. Az ismeretlen eredetű többlet tehát csak a tulajdonost, a felperest illetheti meg. Ez ugyanis vagy oly módon keletkezett, hogy a felperes bizonylatok nélkül szállította be azokat az alperes raktárába, vagy pedig az alperes ezeket az anyagokat a felperes valamelyik telepére nem szállította ki.
A fentiek következtében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperest késedelmi kamat megfizetésére kötelezte és mellőzte a felperes kiadási kötelezettségéről szóló rendelkezést. (Legf Bír. Gf II. 31 198/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás