GK BH 1979/382
GK BH 1979/382
1979.11.01.
Az állomás területén való 24 órás díjmentes tárolás kedvezménye nem illeti meg az átvevőt, ha a vagont késedelmesen rakja ki és nem veszi át azonnal [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozás Szabályzata (VÁSZ) 47. cikk 1. §, 7. §, 9. §-ai].
A felperes részére Debrecen vasútállomásra 1977. január és február hónapokban négy vagon szénküldemény érkezett. A felperes a küldeményeket a kirakási határidő után rakta ki a vagonokból és azokat a vasút területéről csupán a tényleges kirakást követő 24 órán belül szállította el. Ezért az alperes 7250 Ft fekbért számított fel. A felperes ennek az összegnek a visszatérítésére kérte az alperest kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklásában megállapította, hogy a VÁSZ 47. cikkének 9. §-a értelmében az alperes jogosan számította fel a fekbért, mert a 24 órát nem a tényleges kirakás időpontjától, hanem a kirakási határidő leteltétől kell számítani.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezésének helyt adott és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint az áru elvitelére 24 óra fekbérmentes idő mindenképpen megilleti a címzettet, függetlenül attól, hogy a küldeményt késedelmesen rakta-e ki.
A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A VÁSZ 47. cikkének 1. §-a szerint az átvevő az általa kirakandó küldeményt a miniszter által megállapított határidő alatt köteles kirakni (kirakási határidő) és elvinni. A kirakás és az elvitel a nap minden szakában és munkaszüneti napokon is kötelező.
A VÁSZ 47. cikkének 7. §-a kimondja, hogy ha az átvevő a küldeményt a kirakási határidő alatt nem rakja ki, a kirakási határidő lejártától a késedelem idejére a díjszabásban megállapított kocsiálláspénzt köteles fizetni.
A VÁSZ 47. cikkének 9. §-a szerint, ha az átvevő a küldeményt kirakja, de a kirakási határidő lejártától számított 24 órán belül a küldeményt az állomás területéről nem viszi el, köteles a kirakási határidő lejártától, illetőleg ha a küldeményt a kirakási határidőn belül nem rakta ki, a kirakás megtörténtétől a késedelem idejére a díjszabásban megállapított fekbért fizetni.
E rendelkezésekben foglaltak összevetéséből a következők állapíthatók meg.
Ha az átvevő a küldeményt a kirakási határidőig kirakja, úgy a kirakási határidő lejártától számított 24 óráig jogosult fekbérmentesen (ingyenesen) használni a vasút rakodóterületét, azáltal, hogy az árut ott tárolja. Ez a kedvezmény – tehát a 24 órás díjmentes helyfoglalás – azonban elvész, ha az átvevő a kirakási határidő lejártától számított 24 órán belül nem viszi el az árut, és ilyenkor a kirakási határidő lejártától köteles fekbért fizetni a rakodóterület használatáért.
A kocsiálláspénz és a fekbér, tehát a VÁSZ 47. cikkének 7. §-a és 9. §-a között a kapcsolat nem jön létre akkor sem, ha az átvevő késedelmesen ugyan, de úgy rakja ki az árut, hogy közben nem veszi igénybe tárolás céljából a rakodóterületet (pl. közvetlenül gépkocsira rakódik). Az átvevő ilyenkor is csak kocsiálláspénzt tartozik fizetni a vagon késedelmes kirakása miatt.
Ha azonban az átvevő a vagont késedelmesen rakja ki és az árut nem viszi el azonnal, hanem azt a vasút rakterületen tárolja, úgy a helyfoglalás miatt a kirakástól kezdve az áru elszállításáig fekbért tartozik fizetni. Ilyenkor a rakodóterületen való 24 órás díjmentes tárolás kedvezménye az átvevőt nem illeti meg. (Az más kérdés, hogy a vasút a fekbért megkezdett naptári naponként számítja és nem óránként, mint a kocsiálláspénzt, aminek következtében az is bekövetkezhet, hogy a kirakás napjára eső órák után a késedelmes átvevő kocsiálláspénzt tartozik fizetni, de ugyanerre a napra fekbért is.)
A perbeli esetben a felperes egyetlen vagont sem rakott ki a kirakási határidőn belül, tehát a késedelemért kocsiálláspénzt volt köteles fizetni. Mivel azonban az árut a kirakást követően még az állomás rakodóterületén is tárolta, ezért – a kifejtettek alapján – az alperes a fekbért is jogosan számította fel. Ennek következtében az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a felperesnek a fekbér visszafizetésére irányuló keresetét, illetve a másodfokú bíróság helytelen következtetéssel marasztalta az alperest, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az utóbbi ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig helybenhagyta. (G. törv. IV. 31 874/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás