GK BH 1979/383
GK BH 1979/383
1979.11.01.
Nincs bizonyító ereje a tanácsi megbízott közreműködésével felvett olyan jegyzőkönyvnek, amely nem tartalmazza a küldemény állapotának leírását és a kár okának megjelölését, illetve az ennek megállapításához szükséges adatokat [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 54. cikk 1. § b) pont, 3. §, 62. cikk 3. §; GKT 40/1973. sz.].
A II. r. alperes egy teljes vagonszállítmány fagylaltkeverőt adott át vasúti fuvarozásra az I. r. alperesnek a felperes részére Vác rendeltetési állomáson történő kiszolgáltatás céljából. A fagylaltvelő 5 literes üvegekben és ezen felül kartondobozokban csomagolva volt a vasúti kocsiban elhelyezve. A küldeményt a vasúttól Vác rendeltetési állomáson a III. r. alperes vette át a felperes részére. Ezzel kapcsolatban tanácsi megbízott közreműködésével jegyzőkönyvet és kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyvet vett fel arról, hogy a vasút a 734 kartonban levő 2202 darab üveg közül 12 db-ot törötten szolgáltatott ki, amelyeknek tartalma elfolyt.
A felperes a keresetében az alperesek valamelyikétől a 12 üveg fagylaltvelő ellenértékének a megfizetését követelte.
Az első fokon eljárt bíróság az I. r. alperest a keresetnek megfelelően marasztalta, a II. r. és a III. r. alperes ellen támasztott keresetet pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes tanácsi jegyzőkönyvei hitelt érdemlően bizonyította, hogy a feladáskor a küldemény minősége és a vagonba rakás a követelményeknek megfelelt, a kiszolgáltatáskor felvett tanácsi jegyzőkönyv pedig megnyugtatóan igazolja azt, hogy a törések a kiszolgáltatás időpontjában fennállottak; a törésekre a kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyvben is utalás van.
Az I. r. alperes az első fokú ítélet ellen fellebbezett, és annak megváltoztatásával az ellene indított kereset elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével és a jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg ítéletét. A III. r. alperes a rendeltetési állomáson, a kiszolgáltatás előtt a kár megállapítását kérte, mivel pedig ezt a vasút megtagadta, kénytelen volt tanácsi megbízott közreműködéséről gondoskodni. A vasút nem járt el jogszerűen, mert a VÁSZ 62. cikkének 3. §-a értelmében, ha az átvevő a kár fennállását állítja, köteles jegyzőkönyvet felvenni.
A másodfokú ítélet ellen – az első fokú ítéletre is kiterjedően – emelt törvényességi óvás alapos.
A VÁSZ 54. cikke 1. §-ának b) pontja értelmében a vasút mentesül a fuvarozási felelősség alól, ha a kár a küldemény olyan belső tulajdonsága következtében keletkezett, amelynek folytán az áruban – egyebek között – törés állhat elő. A Legfelsőbb Bíróság egy korábbi másodfokú eljárásban szakértői bizonyítás útján tisztázta és ítéletében a szállítmány 1%-ában határozta meg azt a mértéket, amelyen belül a kartondobozokba csomagolt, folyékony tartalmú 5 literes üvegek – törékeny tulajdonságuk folytán – gondos fuvarozás esetén is törést szenvedhetnek. Az említett ítéletben foglalt állásfoglalás nyomán kialakult bírósági gyakorlat értelmében a vasút az ezt a mértéket meg nem haladó töréskár esetén mentesül a felelősség alól, hacsak a feladó, illetőleg az átvevő az előbb említett 54. cikk 3. §-a alapján nem bizonyítja, hogy a kár nem a küldemény belső tulajdonságára (törékenységére) vezethető vissza.
A jelen perbeli tényállás szerint a 734 kartonban elhelyezett 2202 db 5 literes üvegből 12 darab tört össze a fuvarozás alatt. Ez a szállítmánynak mindössze 0,55%-a. Ennek folytán az I. r. alperes ellen kártérítést érvényesítő felperest terhelte a perben annak a bizonyítása, hogy ez az 1%-ot meg nem haladó mértékű töréskár, amelyért való felelősség alól a vasút egyébként a fentiek szerint mentesül, nem az áru belső, törékeny tulajdonságának a következménye. Ezt azonban a felperes a per során nem bizonyította.
A másodfokú ítélet indokolása helytállóan utalt arra, hogy amennyiben a jogosult a küldemény kiszolgáltatása előtt annak sérülését vagy egyéb károsodását állítja, a vasút – a VÁSZ 62. cikkének 3. §-a értelmében – köteles a küldemény állapotát és ha lehetséges, a kár keletkezésének időpontját és okát jegyzőkönyvben megállapítani. Az is tény, hogy a felperes részére átvételt teljesítő III. r. alperes a kiszolgáltatás előtt jegyzőkönyvi kármegállapítást kért az I. r. alperestől, amelyet az megtagadott, és hogy emiatt került sor tanácsi megbízott közreműködésével jegyzőkönyv felvételére. A vasútnak a jegyzőkönyvi kármegállapítástól való elzárkózása azonban nem jogosítja fel az átvevőt, illetőleg annak megbízottját arra, hogy tanácsi megbízott részvételével a tényállás és a bizonyítékok rögzítésére nem alkalmas, vagyis olyan jegyzőkönyvet vegyen fel, amely nem felel meg a felsorolt követelményeknek; nélkülözi a küldemény állapotának megállapítását és a kár okának megjelölését, illetve az ennek megállapításához szükséges adatokat. A felvett tanácsi jegyzőkönyv nem tartalmaz adatot arra vonatkozóan, hogy a rakomány megcsúszott-e, egyes kartonok ledőltek-e, a törött üvegek a vasúti kocsi homlokfalánál vagy másutt, egymás közelében vagy különböző helyeken, a legalsó sorban vagy felül elhelyezett kartondobozokban voltak-e, így támpontot sem nyújt annak a megállapításához, hogy mi volt a törések oka. Minthogy pedig a kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyv mindössze a tanácsi jegyzőkönyv említett, hiányos tartalma alapján készült, a jegyzőkönyvek egyike sem szolgáltat alapot a vasút mentesülésének kizárására és az I. r. alperesnek kártérítésben való marasztalására.
Az elsőfokú bíróság tehát megalapozatlanul kötelezte kártérítésre az I. r. alperest, és ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság – a GKT 40/1973. sz. állásfoglalásra is tekintettel – tévesen hagyta helyben.
Az eljárt bíróságok – eltérő álláspontjuk következtében – nem vizsgálták a perben azt, hogy a felperes és a II. r. alperes között létrejött szerződés szerint hol volt a II. r. alperes teljesítésének helye, ezért tisztázatlan, hogy a II. r. alperessel szemben támasztott kereseti követelésnek tartozatlan fizetés vagy kártérítés-e a helyes jogcíme. Ez pedig kihat az igény elbírálására. Annak a felderítése sem történt meg, hogy ehhez képest mennyiben terheli felelősség a II. r. alperest, illetőleg a fuvarozótól való átvételt teljesítő és a jegyzőkönyvezésről gondoskodni köteles III. r. alperest. Mindezeknek a megállapítása nélkül nem hozható megnyugtató döntés abban a kérdésben, hogy alapos-e a kereset a nevezett alperesek valamelyikével szemben.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az első és másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyben első fokon eljárt Fővárosi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. G. törv. 31 777/ 1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás