GK BH 1979/388
GK BH 1979/388
1979.11.01.
A perújítás alapjául szolgáló bizonyítékokat a perújítást kérő félnek kell előterjesztenie, erre a másik fél a kérelem megalapozása érdekében általában nem kötelezhető [Pp. 260. §].
A felperesnek egyik üzemében az I. r. alperes vasszerkezeti csarnokot épített fel, amelynek terveit a II. r. alperes alvállalkozója, a III. r. alperes készítette. A csarnok átvétele 1972. augusztus hónapban történt. A felperes a keresetében az említett csarnok kivitelezési hiányosságainak megszüntetésére kérte kötelezni az I. r. alperest. Ennek keresetei alapján szerepeltek a perben az alvállalkozók II. r. és III. r. alperesekként.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest kötelezte, hogy a csarnok hibáit a III. r. alperes műszaki terve alapján 60 nap alatt javítsa ki. Ez a marasztalás az I. r. alperes elismerése alapján történt.
Az ítélet ellen az I. r. alperes perújítási kérelmet terjesztett elő. Ebben egyebek között arra kérte kötelezni a felperest, hogy 8 napon belül csatolja be az I. r. alperessel kötött vállalkozási szerződést, továbbá azt a vállalkozási szerződést, amelyet a felperes az alvállalkozóval kötött. Kérte továbbá elrendelni a vasszerkezeti részekre vonatkozó és eredeti származást igazoló okirati bizonyítékok becsatolását is.
Az I. r. alperes arra is rámutatott, hogy a megyei rendőr-főkapitányság egyes szerződéseket és iratokat bekért, hogy azokat egy másik megyei rendőr-főkapitánysághoz vizsgálat lefolytatása céljából továbbítsa. Az iratokat az I. r. alperesnek nem sikerült visszakapnia.
A perújítási eljárás során a perújító I. r. alperes az alapeljárás során tett elismerését visszavonta azzal az indokolással, hogy a szóban levő létesítmény megvalósításában más vállalatok is részt vettek, továbbá hogy az ő szerződéses feladata az “új műhelycsarnok I. ütemének, a gázpalacktároló, földgázfogadó, gázvezetékoszlop és alapozás és vasszerkezeti munkák építési kivitelezése” volt, így tehát ez utóbbiak gyártására és szerelésére szerződéses kötelezettség nem terhelte.
Ezután az I. r. alperes további előadására tekintettel az elsőfokú bíróság megkeresést intézett az Állami Fejlesztési Bankhoz és ebben tájékoztatást kért arra vonatkozólag, hogy miután a felek a műhelycsarnok II. ütemére vonatkozó kivitelezési szerződést nem tudták felmutatni, ezt a szerződést melyik vállalat kötötte meg, illetve hogy melyik vállalkozó végezte a II. ütem megépítését.
Az Állami Fejlesztési Bank a megkeresésre azt közölte, hogy a szóban levő beruházás iratait 1971 októberében a Magyar Nemzeti Banknak adta át a még folyamatban levő vállalati beruházás további lebonyolítására.
A Magyar Nemzeti Bank a hozzá intézett megkeresésre azt válaszolta, hogy a szóban levő beruházás iratanyagát már kiselejtezte.
Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet elutasította. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a perújítást nem találta megengedhetőnek, mivel az I. r. alperes nem tudott olyan bizonyítékot előterjeszteni, amelynek elbírálása esetén az alapperben rá nézve kedvező határozat lett volna hozható. Az I. r. alperes tényként állította, hogy a meghibásodás nem az általa végzett munkákkal összefüggésben keletkezett, ezt az állítását azonban nem tudta bizonyítani, és a rendelkezésre álló adatok alapján is az állapítható meg, hogy a vasszerkezeti csarnok kivitelezése az I. r. alperes fővállalkozásában történt.
A végzés ellen az I. r. alperes fellebbezett és ebben új eljárás lefolytatását kérte. A fellebbezés indokolásában a többi között rámutatott, hogy tévedésbe esett az alapper során “a tekintetben, hogy a nagycsarnokot melyik vállalat kivitelezte.” Az I. r. alperes ugyanis – előadása szerint – nem volt kivitelezője a II. ütemű munkának és így a nagycsarnoknak sem. Az erre vonatkozó bizonyítékait közvetlenül a másodfokú bírósághoz fogja beterjeszteni. Álláspontja szerint a perújítási kérelme “máris eredményre vezetett, mert a perújítás eredményeként sem volt képes a perújított felperes bizonyítani, hogy a nagycsarnokot az I. r. alperes vállalat kivitelezte”.
A fellebbezés nem alapos.
A perújítási kérelem az elsőfokú bíróság helyes megállapítása szerint nem tartalmazott olyan bizonyítékot, amelynek elbírálása esetén az elsőfokú bíróság az alapperben az I. r. alperesre nézve kedvezőbb határozatot hozhatott volna. A perújítás alapjául szolgáló bizonyítékokat (Pp. 260. §) az indítványozó félnek kell előterjesztenie és erre a másik fél nem kötelezhető. A Pp. 383. §-a előírja ugyan, hogy a felek kötelesek a bizonyítási eljárás során a rendelkezésükre álló összes bizonyítékot a bíróság elé tárni, ez azonban nem értelmezhető akként, hogy a perújítási kérelmet arra lehessen alapítani, hogy a másik fél birtokában levő okirat becsatolására kötelezés útján nyíljék mód a perújítás lehetőségének elbírálására. Gyakorlatilag ez nem is lenne eredményes.
Egyébként is a perújító I. r. alperes a felperes előadása szerint generálkivitelező volt és ennek folytán még abban az esetben sem mentesült volna az általa kifejezetten elismert felelősség következményei alól, ha sikerült volna bizonyítani, hogy a szóban levő munkálatokat nem ő, hanem valamelyik alvállalkozója végezte. Ebben az esetben legfeljebb arra lett volna joga az I. r. alperesnek, hogy az alvállalkozója ellen szerződésszegés miatt külön igényét érvényesítse.
Mindezekre tekintettel – figyelembe véve az első fokú végzésben kifejtett egyéb helyes indokokat is – a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a megtámadott végzést helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 31 616/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás