MK BH 1979/390
MK BH 1979/390
1979.11.01.
I. Ha a dolgozó munkaviszonya megszűnt és ezt követően nem állt újból munkaviszonyban, jubileumi jutalom iránti igényét az utolsó munkáltatójával szemben az elévülési időn belül érvényesítheti. Az igény elévülése a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik [1967. évi II. törvény 5. §, 48. § (2) bek.; 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet 66. § (1) bek.].
II. A munkaviszonyban töltött idő számításánál a termelőszövetkezeti tagként eltöltött és a társadalombiztosítási szabályok szerint szolgálati időnek számító időket abban az esetben is figyelembe kell venni, ha a dolgozó nyugdíját az ipari dolgozókra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával a termelőszövetkezeti tagként szerzett idő figyelmen kívül hagyásával állapították meg [1975. évi II. tv. 41. §; 5/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 8. §, 10. § (1) bek.].
A felperes az alperes alkalmazásában állt, a munkaviszonya 1976. június 30-án nyugdíjba vonulása következtében megszűnt. A nyugdíjjogosultságának megszerzése időpontjában 19 év és 227 nap ipari munkaviszonya volt. A munkaviszonyának megszűnése után 1977. október 10-én kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, amelyben azt sérelmezte, hogy a vállalat elutasította a huszonöt évi munkaviszonya után járó jubileumi jutalom iránti kérelmét, bár a társadalombiztosítási szerv a határozatában megállapította, hogy a termelőszövetkezeti tagsági viszonya alapján további 10 nyugdíjévet és 197 napot szerzett.
A munkaügyi döntőbizottság a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Indokolása szerint a társadalombiztosítási szerv a nyugdíj megállapításánál nem vette figyelembe a felperes javára a termelőszövetkezeti tagként szerzett időt, tehát a felperes a huszonöt éves munkaviszonyát nem tudta igazolni.
A felperes az elutasító határozat ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte arra hivatkozással, hogy az 1975. évi II. törvény 54. §-a értelmében szolgálati idő a mezőgazdasági szövetkezeti tagként munkában töltött idő. E törvény 41. §-ának átmeneti rendelkezése – a tagokra előírt nyugdíjkorhatár be nem töltése miatt – nem zárhatja ki a tagsági viszonyban töltött idő figyelembevételét a jubileumi jutalomra jogosultság szempontjából.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának megszűnéséig a jubileumi jutalom kifizetésére jogosultságot nem szerzett. A termelőszövetkezetnél szerzett tíz nyugdíjévet csak a munkaviszonyának megszűnése után igazolta, így jubileumi jutalom kifizetése iránti igényét csak az esetleges új munkaadójánál érvényesítheti.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 48. §-ának (2) bekezdése szerint a huszonöt, a negyven, illetőleg ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár. Az Mt. V. 66. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a jubileumi jutalom összege a dolgozó egyhavi alapbére.
E jogszabályi rendelkezésből egyértelműen következik, hogy a jubileumi jutalom azoknak a dolgozóknak jár, akik az előírt feltételeknek megfelelően arra jogosultságot szereztek, tehát huszonöt, negyven, illetőleg ötven évet munkaviszonyban töltöttek.
Ha a dolgozó a jubileumi jutalomra jogosulttá vált, azt részére folyósítani kell még akkor is, ha annak kifizetését nem kérte, mert a jubileumi jutalom a dolgozót megillető járandóság, arra a dolgozónak alanyi joga van.
Tévedett – és ezáltal jogszabályt sértett – a munkaügyi bíróság, amikor ítélete indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperest azért nem illeti meg a jubileumi jutalom, mert a munkaviszonya megszüntetése után igazolt szolgálati időt a jubileumi jutalom szempontjából nem lehet figyelembe venni. A dolgozó, ha a munkaviszonya megszűnt, a jutalom feltételeinek igazolása esetén a jubileumi jutalom kifizetését az Mt. 5. §-ában meghatározott általános elévülési időn belül kérheti. Ebből értelemszerűen következik, hogy az 1976-ban nyugdíjba vonult felperes az általános elévülési időn belül kérhette a nyugdíjazása előtt őt foglalkoztató alperestől a jubileumi jutalom kifizetését. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes állásfoglalása téves.
Az irányadó peradatok szerint a társadalombiztosítási szerv igazolta, hogy a felperes az öregségi nyugdíja megállapításánál számításba vett 19 év 227 nap ipari munkaviszonyban töltött szolgálati időn túl további 10 nyugdíjévet és 197 napot szerzett a termelőszövetkezeti tagként munkában töltött idő figyelembevételével. A termelőszövetkezeti tagsággal megszerzett szolgálati időt azonban az öregségi nyugdíj megállapításánál a társadalombiztosítási szerv nem vette figyelembe, mert a felperes a nyugdíj megállapításának időpontjában az 1975. évi II. törvény 41. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 64 éves életkort még nem töltötte be, és a (2) bekezdésben írt feltétellel sem rendelkezett.
Az 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdésébe felvett rendelkezés alkalmazhatósága azonban nem függ attól, hogy a társadalombiztosítási szerv a termelőszövetkezeti tagság idejét ténylegesen szolgálati időként figyelembe vette-e a nyugdíj megállapításakor. A felhívott rendelkezés alkalmazásának csupán az a feltétele, hogy a termelőszövetkezeti tagként eltöltött idő a nyugdíj szempontjából szolgálati időként figyelembe vehető-e.
Ebből következően e körben a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a termelőszövetkezeti tag a külön jogszabályban előírt munkaegység teljesítésével szerzett-e olyan szolgálati időt, amely munkaviszonyban töltött időként figyelembe vehető. A társadalombiztosítási szerv megállapítása szerint a felperes az előírt munkaegység, illetve munkanapok teljesítésével a termelőszövetkezeti tagságának ideje alatt 10 nyugdíjévet és 197 napot szerzett.
A munkaviszonnyal kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 5/1967. (X. 8.) MÜM számú rendelet 8. §-ában és 10. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések helyes értelmezéséből következően a felperes javára a jubileumi jutalom megállapítása szempontjából munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni a termelőszövetkezeti tagsággal megszerzett szolgálati időt is.
A felperes a munkaviszonyban töltött idejének egybeszámításával igazoltan 30 év és 59 nap szolgálati időt szerzett, tehát a jubileumi jutalom kifizetésére a jogosultságot megszerezte, igényét pedig az Mt. 5. §-ában előírt általános elévülési időn belül érvényesítette, így jogosult a jubileumi jutalomra. (M. törv. II. 10 410/1978/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás